Ritkán
látható, több évszázados hangszerekből nyílt új időszaki kiállítás a
Magyar Nemzeti Múzeumban.
(Forrás: Múlt-kor)

Beethoven zongorája vagy Brandenburgi Katalin
virginálja mellett láthatunk például sétapálcába épített furulyát,
vadászoboát, billentyűs kígyót és miniatűr zeneszerszámokat is. A
hangszerek 2006. július 9-éig várják a
látogatókat.  

A
zeneszerszámok kultúrtörténete az őskorig nyúlik vissza. Az antikvitás
hangszereit már írott feljegyzések és képi ábrázolások is
megörökítették. A zene a vallási szertartások elengedhetetlen részét
jelentette, ugyanakkor az életöröm, a múlékony boldogság kifejezésére is
alkalmas volt. A zeneszerszámokat mágikus erővel is felruházták:
hangjaikkal űzték el a gonosz szellemeket, a dallamok közvetítő szerepet
töltöttek be az égi és a földi szféra között.

Az európai kultúra évezredekre visszamenően rendkívüli
hatalmat tulajdonított a muzsikának, a „múzsai művészetnek”. Az ókori
bölcselők, a középkori, majd humanista gondolkodók a zene világegyetemet
mozgató erejéről értekeztek. Püthagorasz nyomán összefüggést láttak a
zene, a csillagászat és a matematika törvényei között. A zenei skála hét
hangját az ókorban is ismert hét planétának feleltették meg, s a
világegyetem középpontja – azaz a Föld – körül forgó bolygók mozgását a
zenei harmóniához hasonlították.

A
Magyar Nemzeti Múzeum Hangszertára 200 év alatt figyelemreméltó
kollekciót gyűjtött  össze. Az 1807-ben Miller Jakab Ferdinánd
által kidolgozott gyűjtőkör alapján dolgozó szakemberek a magyar
történelem kiemelkedő személyiségeinek hangszereit és a magyar, illetve
magyarországi hangszergyártás és hangszerhasználat műzenei emlékeit
rendezték egybe.