Kínai
régészek azt állítják, hogy felfedezték a világ legrégebbi
obszervatóriumát. A Shanxi tartománybeli emlékeket 4100-4300 évvel
ezelőttinek tartják, ami azonban európai szemmel nem is számít annyira
idősnek.
(Forrás: National Geographic)

A leleteket, az egykori obszervatórium maradványait egy
„Taoszi” (Taosi) nevű helyen találták meg. Taoszi a jelenlegi adatok
szerint legalább 2000 évvel idősebb a hasonló maja „létesítményeknél”,
amelyek ezerévesek, és Közép-Amerikában maradtak fenn. Minderről ázsiai
hírforrások szerint a kínai Társadalomtudományi Akadémia Régészeti
Intézetének kutatója, He Nu beszélt.

Ugyanakkor He Nu nem szólt az európai csillagászatról,
amelynek az emlékei sokkal régebbiek a majákénál. A Nagy-Britanniában
lévő Stonehenge kora például pár száz évvel meghaladhatja a most
megtalált kínai emlékekét. Stonehenge-ben az úgynevezett „belső körbeli”
kövek kora ugyanis 4500 év.

E
legrégebbi, legbelső körből ugyan nem sok látható, minthogy a sziklákat a
hosszú évszázadok során újra és újra átrendezték, de még az utolsó
átrendezések egyike is 4300 évvel ezelőtt történhetett – az angol
műemlékvédelmi hivatal adatai szerint, amelyeket a National Geographic
Online-on korábban már idéztünk. Vagyis Stonehenge pár száz évvel
idősebb lehet, mint a most felfedezett kínai maradványok. (Ugyanakkor
megjegyzendő, hogy a régészeti adatok kissé pontatlanok is lehetnek,
tehát elképzelhető, hogy Stonehenge-dzsel nagyjából egyidőben
keletkezett a kínai „obszervatórium”.

Visszatérve He Nu kijelentéseire, szerinte a most
Kínában megtalált obszervatóriumot egy primitív társadalom építette,
amit az is bizonyít, hogy nemcsak csillagászati megfigyelésekre
használták a helyet, hanem például áldozati rítusokat is gyakoroltak
itt.

E feltételezések
bizonyításával, tesztelésével a régészek másfél évet töltöttek.
Megpróbálták szimulálni, hogyan működhetett az „obszervatórium”, és
ezeknek a nyomán rájöttek arra, hogy a tesztmegfigyelések alapján
meghatározott évszakok csak pár nappal térnek el a hagyományos kínai
kalendáriumtól, pontosabban annak az évszakokra vonatkozó felosztásától.

A Lenta.ru orosz internetes újság
szerint Taosziban, a kínai lelőhelyen a régészek félkör alakú
földsáncokat tártak fel, amelyek átmérője 40, illetve 60 méter volt. A
belső sáncok közepén 13 oszlop is állhatott, amelyek között a felkelő
nap fénye szűrődött át. A nap mozgását az oszlopok között rések
(távolságok) révén tanulmányozhatták.

Az ázsiai régészeti lelőhelyen egyes források szerint
4100 éves, más adatok szerint egy 4300 éves kultúra nyomaira bukkantak
azt archeológusok. Taoszi – mint már említettük – az észak-kínai Shanxi
tartományban található, Xiangfen (Hszianfeng) megyében, Linfen
városánál. Itt alighanem az öt úgynevezett „legendás uralkodó” idején
működhetett obszervatórium. Az öt uralkodó regnálásának valószínűsített
idejét széles sávban, a Kr.e. 2600-1600 közötti időszakban határozták
meg a kínai történészek.

Szakértők
szerint a csillagászati megfigyelések és a kalendáriumkészítés a
civilizációk kialakulásának egyik legfőbb jele (természetesen ezek
nélkül is létezhetnek régészeti kultúrák, de az asztronómiai
létesítmények feltétlenül valamiféle fejlettebb társadalomra utalnak).
Történeti dokumentumok szerint Kínában már nagyon régóta alkalmazzák a
csillagászati megfigyeléseket: már a Kr.e. XXIV. századból vannak
állítólag erre vonatkozó feljegyzések, pontosabban az szerepel egy
történeti forrásban, hogy voltak csillagászattal foglalkozó hivatalnokok
már ebben a korban is.

A mostani
régészeti felfedezés tehát egybeesik a hírek szerint a korábban
történészek által kikutatott írásos adatokkal. Mindeközben a kutatók azt
szorgalmazzák, hogy a kínai kormány minősítse védetté az általuk
feltárt régészeti lelőhelyet Taosziban.