Nem az
életnek tanulnak a diákok – derül ki egy tanulmányból -, ennek ellenére
jó ideig nem készültek alapos felmérések, amelyek a pályaválasztóknak
hiteles információt adnának a három-négy év múlva biztos kenyeret adó
szakma kiválasztásához.
(Forrás. Népszabadság)

Legalább ekkora gond, hogy az intézmények nem megfelelő
tartalommal oktatják a szakmákat. Olyasmit tanítanak, amire semmi
szükség. Jelenleg nemcsak azt nem tudni, milyen szakmákat érdemes
tanulni, de azt sem, hogy milyen tartalommal, tudással kell felvértezni a
jövő szakembereit.

Ezen a helyzeten igyekszik változtatni egy tanulmány,
amelyet az MKIK GVI (Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézet) készített a
Nemzeti Felnőttképzési Intézet megbízásából. A kutatók arra keresték a
választ, hogyan alakult át az egyes szakmákkal szembeni elvárások
rendszere. Olyan módszert kerestek, amivel mérhető ez az átalakulás. A
team tizenhat szakmát tekintett át, tagjai interjúkat készítettek,
felkerestek vállalkozókat, oktatási szakembereket és ezen a területen
dolgozó kutatókat is. Tóth István Jánosnak, a Magyar Tudományos Akadémia
Közgazdaság-tudományi Intézete tudományos főmunkatársának vezetésével
megvizsgálták az angol és a francia gyakorlatot is. Mint a kutatásvezető
fogalmazott, ha előre látjuk, miként alakul át a következő három-négy
évben az egyes szakmák élet támasztotta követelményrendszere, ez a tudás
beépíthető az oktatás folyamatába. A szakmákat olyan
„szakmatartalommal” oktatnák, amelyre három-négy év múlva az iskolákból
kikerülőknek éppen akkor szükségük lesz a helytálláshoz, így az oktatás
szinkronban lehetne az igényekkel.

A Szakmastruktúra és szakmatartalom-változások a
gazdasági fejlődés tükrében című vizsgálat kétévenkénti megismétlésével
és a tapasztalatok intézményes hasznosításával érhető el igazi eredmény –
hangsúlyozta a kutató. Szembe kell nézni azzal, hogy ma már lassan
legendaszámba megy, ami régen Európa-szerte elismerést hozott: a jól
képzett magyar szakmunkás képe – mondta.

Nem csak a piacképes szakmák körében ment végbe
strukturális átalakulás – egyes patinás szakmákra ma már szinte
egyáltalán nincs igény -, a technológiák változása következtében az is
más értelmet kapott, mitől jó szakember valaki a saját területén. A
gépesítés, a számítógép elterjedése – fejtette ki a kutatásvezető –
elértékteleníti a rutinmunkát, illetve megszünteti az iránta való
igényt. Egyes cégek éppen azért költöztek el Magyarországról, mert az
olcsóbb és képzetlenebb munkaerő felé – tőlünk keletebbre – vitték az
egyszerűbb, az összeszerelésre korlátozódó, rutinmunkának nevezhető
tevékenységeket. Helyükbe merőben más készségeket feltételező
munkafolyamatok érkeznek.

A
vizsgálat egyik tanulsága, hogy kiemelt fontosságot kapott a
kommunikációs készség. Többre értékeli a piac, mint mondjuk a
precizitást. Az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének tudományos
főmunkatársa két, végletekig leegyszerűsített példán keresztül
világította meg, miről van szó.

–
Nézzük a gépírók és az autószerelők példáját – mondta. – Gépírónőre
nincs, vagy alig van szükség, mert ezt a rutinmunkát a számítógép
megjelenésével majd mindenki maga látja el. A szakma tartalmi változását
viszont egy autószerelő megváltozott munkáján keresztül lehet jól
követni. Ma már a diagnosztika lényegében a számítógép dolga. Egyre több
folyamatot a komputer irányít az autó működésében. Kevésbé
villáskulcsos, „buherálós”, kalapácsos munkává vált ez a szakma. A
szakmunkás már nem megjavít egy-egy alkatrészt, hanem kicseréli az egyes
egységeket. Még a gumis is számítógép-kezelő lett, hiszen a számlát
azzal állítja ki, a készletet azon tartja nyilván és így tovább. Ez egy
jó példa arra, hogy a technológia változása hogyan alakítja át magát a
szakmát.

– A felmérés során
kiderült, hogy a vállalkozók, a multinacionális cégek első helyen nem
annyira a speciális tudást, készséget várják el alkalmazottaiktól, hanem
az új ismeretek iránti érdeklődést, az önálló munkavégzést és a
kommunikációs képességet, ezen belül pedig az együttműködési
hajlandóságot díjazzák, azaz hiányolják a ma szakmunkásainál. A
követelmények között jellemzően előkelő helyet foglal el a nyelvtudás.
Ma már a szakmunkásoktól is elvárják, hogy egy idegen nyelven
tájékozódni tudjanak. A kutató kiemelte: a vizsgált szakmák között
egyetlen sem akadt, még az építőiparban sem, ahol ezt ne fogalmazták
volna meg.

A felmérésben részt vevő
munkaadók különösen a szakmunkásképző iskolákról alakítottak ki lesújtó
véleményt. Az onnan kikerülők között akadnak, akik olyan mértékű
olvasási gondokkal küszködnek, hogy még az egyszerűbb szövegek,
használati utasítások megértése is gondot okoz nekik – fűzte hozzá a
kutatásvezető. Igaz, ezekben az intézményekben egyre kevesebben
tanulnak, és mind többen járnak a piacképesebb képzettséget nyújtó
szakközépiskolákba, vagy szereznek szakirányú végzettséget érettségi
után.

A munkaerőpiacról azonban
hiányzik egy szint, s ez csak a szakiskolák megerősítésével, az egész
oktatási rendszer megújításával szüntethető meg.