Több
mint egy hete foglalkoztatja a közvéleményt Hiller Istvánnak az iskolák
állami fenntartásba vételével kapcsolatos javaslata. Az első hallásra
meredeknek tűnő ötlet megosztotta a szakmai közvéleményt. (Földes Petra
összeálítása a Kölökneten)

Hiller
javaslata szerint az iskolájuk további fenntartását vállalni képtelen
önkormányzatok az intézményt az államnak adnák át. Az állami iskolák
egységes tanterv alapján működnének, Hiller szerint így biztosítva a
diákok esélyegyenlőségét. Az iskolákat fenntartó állam kiegészítő
normatívával támogatná saját intézményeit, ezzel biztosítva a minőségi
oktatást.

Mi szól Hiller javaslata
mellett?

Kétségtelen, hogy az ország
súlyosan elszegényedett régióiban, településein működő iskolák nem
képesek biztosítani az esélyegyenlőséget. Ezt támasztják alá a
kompetenciamérések adatai csakúgy, mint a nagy nemzetközi felmérések
(például PISA) eredményei. A szegény, gazdasági bevétel nélküli
települések önkormányzata nem tudja biztosítani az iskola fenntartásához
elengedhetetlen működési költségeket. A „jobb” családok más település
iskolájába utaztatják gyerekeiket, így az iskola szegregálódik. Az
államilag garantált infrastrukturális és oktatási színvonal a remények
szerint megállítaná ezt a jelenséget.

A jelenlegi gyakorlatban az önkormányzatoknak kell
biztosítani minden állampolgár számára a tankötelezettség teljesítésének
feltételeit (kötelező beiskolázási körzetek). Láttunk már azonban
példát arra, hogy az iskola fenntartására képtelenné vált önkormányzat
nem talált fogadó iskolát a település diákjainak. Így fordulhatott elő,
hogy 2007. szeptemberében iskola nélkül maradtak a Vác közeli Csörög
település iskolásai. Félő, hogy a romló gazdasági környezetben hasonló
esetek a közeljövőben gyakrabban fordulnának elő. Az állami fenntartásba
vétel garanciát jelent az ilyen esetek megelőzésére.

Megtarthatóak lennének a kistelepülések kisiskolái,
legalábbis a gyermek szocializációjában sokak szerint fontos szerepet
betöltő otthonos, családias alsó tagozatok.

Mivel érvelnek az ellenzők?

Naivitás azt gondolni, hogy önmagában az állami
fenntartásba vétel megszüntetné a leszakadó térségek oktatási
hátrányait. Hiszen a gyerek esélyeit determináló lakókörnyezet,
szegénység, a szülők munkanélkülisége nem szűnik meg az iskola állami
fenntartásától. Államosítás helyett (vagy mellett) településfejlesztésre
lenne tehát szükség, anélkül a javaslat puszta tűzoltásként
értelmezhető.

Nem látszik, miből
lesz forrás a minőségi oktatást garantáló kiegészítő normatíva
biztosítására a költségvetésben.

Az
egyenlő esélyeket épp hogy nem az egységes, ellenkezőleg: a személyre
szabott pedagógia garantálja, ezért veszélyes az államilag egységes
tanterv ötlete (erre a kritikára reagálva a miniszter, utóbbi
megszólalásaiban, már azonos kerettanterven alapuló, önálló iskolai
helyi tantervekről beszél).

Ha
megkezdődik a „szegény” önkormányzatok iskoláinak államosítása,
duplikálódik az oktatási rendszer. Egyes félelmek szerint létrejön az
állami fenntartású „szegények iskolája”, és ezzel párhuzamosan működik
majd a „jobb” települések autonóm iskoláinak
rendszere.