Az USA
majdnem elismerte 1849-ben a magyar függetlenséget, Kossuthról pedig
városokat, megyéket, tereket és utcákat is elneveztek a XIX. századi
Amerikában.
(Forrás: Index)

A
magyar rendőrséget egy amerikai szervezte meg 1919-ben. Mindez a State
Department által kiadott, az amerikai és a magyar közös történelemről
szóló könyvben olvasható, amelyet az Index elsőként kapott
meg.

Kevesen tudják, hogy az
Egyesült Államok külügyminisztériumát, a State Departmentet törvény
kötelezi arra, hogy történészekkel dolgoztassa fel a diplomáciai
iratokat. A cél az, hogy az utókornak is megőrizzék a dokumentumokat, és
a jelenkori döntéseket is segítsék a történelmi háttér megismerésével,
megismertetésével.

A State
Departmentben 1861 óta folyik ez a munka, a források szöveghű közlése. A
„külügyminisztériumi történész hivatalának” (Office of the Historian)
vezetője, Marc Susser most Budapesten tartózkodik, és exkluzív interjút
adott az Indexnek abból az alkalomból, hogy elkészült egy amerikai
kiadvány Magyarország és az Egyesült Államok diplomáciai
kapcsolatairól.

A State Department
még sosem adott ki egymagában hasonló kötetet, korábban is csak egyszer
fordult elő, hogy a forrásközléseken túl egy másik országgal
(Bulgáriával) közösen, olvasmányos műben dolgozzák fel a kétoldalú
kapcsolatokat – mondta Susser.

A
most kiadott angol nyelvű könyv címe The United States and Hungary.
Paths of Diplomacy 1848-2006. Mindebből látszik, hogy másfél évszázad
közös történelmét tekinti át a mű, amelyet az amerikai
Külügyminisztérium munkatársai készítettek. Susan Kovalik Tully írta a
szöveget és állította össze az illusztrációkat, Paul Claussen, a State
Department politikatudományi részlegének vezetője ellenőrizte és
lektorálta a könyvet, de közreműködött az elkészítésben Evan M. Duncan
és a budapesti amerikai nagykövetség több munkatársa is. A kötetet
hivatalosan a Közép-Európai Egyetemen, a CEU Nádor utcai auditóriumában
mutatják be május 9-én délután. Az eseményen többek között részt vesz a
CEU professzora, Balázs Péter, valamint az USA budapesti nagykövete,
April H. Foley is.

A magyar-amerikai
diplomáciai kapcsolatokat 1848 és 2006 között áttekintő művet Susser
beosztottjai készítették, a szöveget Susan Kovalik Tully írta, és az
illusztrációkat is ő szerkesztette. Susser az Indexnek elmondta, hogy ő
maga ugyan nem szakértője a magyar történelemnek, de ő is
áttanulmányozta a kötetet, miután pályáját meghatározta egy korábbi
professzora. Amerikában ugyanis Király Bélától, a Nemzetőrség 56-os
parancsnokától tanult történelmet, és Király hatására döntött úgy, hogy
történész lesz.

Susser a Harvardon
fejezte be tanulmányait, és az egyetemről kikerülve a
külügyminisztériumhoz került. Itt előbb diplomáciai karrierbe kezdett,
elsősorban latin-amerikai országokban töltött be külképviseleti
funkciókat, majd az emberi jogokkal foglalkozott, és 2001-től került a
történeti részleghez.
56-ra is emlékeztek

Az amerikai-magyar diplomáciai kapcsolatokat feldolgozó
kötet az 56-os forradalom ötvenedik évfordulójára készült el. Susser
külön kitért arra, hogy a forradalom és szabadságharc után az USA nagyon
sok magyar menekültet fogadott be. Ez egyébként nem meglepő a
hidegháború éveiben: az Egyesült Államokba ekkoriban Latin-Amerikából
például szintén sok ezer, sok tízezer politikai üldözött érkezett,
Kubából az emigránsok száma a milliós nagyságrendet is
elérte.

Magyarország története
részben forradalmak és szabadságharcok története, amelyek közül az
1956-os csak az egyik súlyos tragédia volt. A XIX. századi forradalom és
szabadságharc idején különleges dolog is történt: 1849 júniusában
Zachary Taylor elnök kinevezte például különleges megbízottjának A.
Dudley Mannt, akit azzal a felhatalmazással küldött Magyarországra, hogy
ha Magyarország „képesnek látszik fenntartani a függetlenségét, amit
kikiáltott”, akkor ismerje el a Kossuth kormányzó-elnök által irányított
államalakulatot – mindez a frissen kiadott kötetben
olvasható.
Lekéstek Magyarország
elismerésével

Mann azonban csak
Bécsig jutott küldetésével, és mire elérte volna Magyarországot, addig
Haynau osztrák és Paszkievics orosz csapatai leverték a szabadságharcot
1849 augusztusában.

A forradalom
leverése után Kossuth népszerű maradt Amerikában. Amikor 1851-ben a
távoli kontinensre látogatott, Kossuthot a tömeg nagy lelkesedéssel
fogadta, bár a hivatalban lévő politikusok inkább udvarias
távolságtartással kezelték.
Kedvesen fogadták Kossuthot, de
azért nem változtattak a politikán

Fillmore elnök azt az utasítást adta, hogy Kossuthot
kedvesen kell fogadni, de addigi politikájától az USA nem tér el. Szóban
viszont az akkori külügyminiszter, Webster egy 1852-es banketten arról
beszélt, hogy Magyarország minden külső hatalomtól függetlenné válhatna.
(Az osztrák követ ezek után tiltakozott is az elnöknél, és az
amerikai-osztrák diplomáciai kapcsolatok Webster haláláig el is
hidegültek. Igaz, a washingtoni külügyminiszter még 1852. októberében
meghalt.)

Az amerikai
Kossuth-kultuszt jellemzi, hogy 1851-es látogatásakor utcákat, tereket,
sőt városokat és megyéket is elneveztek róla. Az első amerikai
Kossuth-szobor pedig 1902-ben készült el, Clevelandben. (Itt nagyon sok
magyar bevándorló élt a XX. század elején.)