A kedd
éjjeli tévéostrom a budapesti Szabadság téren nem meglepő, ha tudjuk,
hogy 1989 óta szinte minden jelentősebb kelet-európai tömegmegmozdulás
tévéadó vagy televíziós központ elleni támadással indult.
(Forrás:
Index)

A tömegmegmozdulások, a
modern kori forradalmak, illetve puccsok legfontosabb célpontjai közé
tartoznak a tömegkommunikációs eszközök. A rádiók és a televíziók
ostroma általában az aktivisták első dolga. Különösen akkor volt ez így,
amikor még csak egy-egy központi rádió vagy tévéállomás volt az adott
országban.

Budapest,
1956
1956. október 23-án a fegyveres harc a Magyar Rádió előtt
kezdődött (tévé akkor még nem működött, bár kísérleti adások már
zajlottak). Itt voltak az első halálos áldozatok is. Állítólag az ÁVH
lövetett a tömegbe, de aztán a felkelők ostroma 24-én sikerrel járt: a
Szabad Kossuth Rádió ezután a forradalom egyik szimbólumává vált.

Bukarest, 1989
Az 1989-es
romániai forradalom (amelyet sokan csak puccsnak tartanak azóta is)
szintén kulcsfontosságú mozzanata volt a tévé irányításának megszerzése
december 22-én, hiszen akkor egész Romániában ez volt az egyetlen
audiovizuális média. A bukaresti tévét egyébként a forradalmároknak –
legalábbis Ion Iliescu Nemzeti Megmentési Frontjának – nemcsak
megszerezniük kellett, hanem megtartaniuk is, a Ceausescu-féle
biztonsági erőkkel szemben. Így az intézmény központja hosszú ideig
ostrom alatt állt, de a Nemzeti Megmentési Front emberei megvédték az
épületet, és így folyamatosan befolyásolhatták vele a különböző
városokban, többek között Temesváron és Bukarestben zajló eseményeket.

Vilnius, 1991
A
Szovjetuniótól függetlenedni próbáló Litvánia már 1990-től egyre
önállóbbá vált, különösen akkor, amikor a Sajudis nevű mozgalom
megnyerte a választásokat a balti köztársaságban. A litván
függetlenséget azonban végül a nemzetközi tiltakozás „vívta ki”, miután
1991-ben a szovjet katonák 13 fegyvertelen tüntetőt öltek meg
Vilniusban. (Később ezt az akciót Gorbacsov szemére vetették kritikusai,
hogy bezzeg a litvánok ellen keményen lépett fel, de a Szovjetunió
szétesését mégsem tudta megakadályozni.) A vilniusi tévétoronynál
demonstráló függetlenségpártiak végül erkölcsi győzelmet arattak, a
nemzetközi felháborodás nyomán ugyanis az ENSZ már 1991-ben felvette
Litvániát tagjai közé.

Belgrád,
1991
1991 márciusában Belgrádban a rendőrség és a tüntetők
összecsapásában meghalt egy diák és egy rendőr. A demonstráció során
több mint kétszázan megsebesültek. A Szerb Megújhodási Mozgalom (SZMM)
és a többi ellenzéki párt gyűlése ekkor lemondásra szólította fel az
állami televízió igazgatóját és a tévé felelős szerkesztőit, és a TV
Bastille-nak nevezett adó ellen tiltakoztak. A rendőrség könnygázt és
vízágyúkat vetett be. Vuk Draskovicot, a SZMM elnökét letartóztatták. A
tüntetés másnapján a Terazijén több ezer egyetemi hallgató gyűlt össze,
akik tévé vezetőinek és a belügyminiszternek a lemondását követelték.

Osztankino,
1993
Oroszországban, a Szovjetunió jogutódjában is történt
halálos incidens tévétoronynál. 1993. október 3-án, a Borisz Jelcin
elleni keményvonalas puccskísérlet idején az osztankinói tévéadóban és
környékén 25 ember halt meg az összecsapásokban.A Haszbulatov és Ruckoj
által irányított felkelők végül elbuktak, a Mihail Gorbacsov nyomdokába
lépett Jelcin továbbra is elnök maradhatott. A negyedszáz áldozat között
több újságíró is volt. Egyikük infarktusban halt meg, amikor
megostromolták a tévéközpont épületét Osztankinóban. Mások viszont a
fegyveres harcokban estek el, amelyek a Jelcint támogató és a
keményvonalas erők között zajlottak.

Megint Belgrád és Újvidék, 1999
A NATO
bombázásai, amelyek a szerb fővárost, illetve a Vajdaság székhelyét
érték, több halálos áldozatot is követeltek. A bombázások nem
minősíthetők ostromnak, de súlyos anyagi károkat is okoztak az RTS, a
Szerb Rádió és Televízió belgrádi központjában és az Újvidéki Televízió
épületében. Belgrádban, a központi tévében 16-an haltak meg egy NATO
rakéta becsapódásakor 1999-ben. Ugyanebben az évben, szintén a NATO
bombázásai két hullámban érték az Újvidéki Televíziót. Május 3-án kettő,
13-án pedig nyolc rakéta találta el a vajdasági médiaközpontot, ez
utóbbi támadássorozat okozott több sérülést és anyagi
kárt.

Harmadszor is Belgrád,
2000
2000. október 5-én, miután a Szerbiai Demokratikus
Ellenzék által vezetett, az elnökválasztási csalás ellen tüntető
többszázezer ember elfoglalta és felgyújtotta a Szerbiai Képviselőházat,
a hatalom jelképének tartott (TV Bastille-nak becézett) belgrádi
televízió ellen indult a tömeg. A televizió bejáratát ostromlókra több
lövést is leadtak a bentlévő rendőrök, illetve a biztonsági őrök. A
tévéstúdió épületébe végül is benyomultak a tüntetők és foglalták el
azt.

Elefántcsontpart,
2006
Elefántcsontparton – amely nem Kelet-Európában van, de
érdekes dolgok történnek ott is – idén januárban több száz fiatal, az
Ifjú Hazafiak aktivistái ostromolták meg az állami rádió és tévé
épületét, amelyet egyébként nem védtek különösebb rendfenntartó erők. A
RadioTélévision Ivoirienne (RTI) épületét el is foglalták a fiatalok,
később azonban elvonultak. Érdekesség, hogy az Ifjú Hazafiak az
elefántcsontparti elnök támogatói, így tulajdonképpen Laurent Gbagbo
elnök fanatikus hívei kerítették hatalmukba az elektronikus médiát az
afrikai országban. Az „önpuccs” tulajdonképpen a külföldi befolyás
csökkentését volt hivatott elérni, elsősorban a franciákat akarta
kiszorítani Gbagbo elnök.

Budapest,
2006
A budapesti Kossuth téren tüntető tömegből szeptember
18-án este egy radikális csoport kiválik, és támadást indít a Szabadág
téren a televízió épülete ellen. A rendőrök vízágyúval, könnygázzal
védekeznek, megpróbálják a tömeget is feloszlatni, de ez nem sikerül. A
tömeg egy része 19-ére virradóra behatol az épületbe, amelyet hajnalban
visszafoglalnak a rendőrök.