• Címlap
  • Hírek
  • Tallózó
  • Történelem
  • Történelemtanítás
  • TTE
  • Átláthatóság
  • Adatvédelem
  • English
Hirdetés

Kérjük, segíts, hogy folytathassuk munkánkat!

Számlaszámunk: 11705008 – 20133762.

A támogatás bankkártyával itt lehetséges.

Nagyon köszönjük.

Kampány a pofonok ellen
2008. szeptember 12. péntek, 0:00

Egy
szülő se emeljen kezet a gyerekére – ez a célja annak a felhívásnak,
amelyhez Magyarország is csatlakozott. Pszichológusok szerint egy-egy
pofon még a legjobb családokban is elcsattan.

Zsolt tizenegy éves. Többször kapott már pofont a szüleitől,
de azt mondja, hogy „nem volt vészes”. Szerinte sokkal roszszabb, ha
ordítoznak vele, főként azért, mert „az tovább tart”. Azt mondja, hogy
az osztálytársaihoz képest ritkán kap pofont: leginkább akkor, ha rossz
jegyet hoz, vagy ha szemtelenkedik.


– Talán úgy
kéthavonta egyszer – mondja.


„Vessünk véget a
gyerekek testi fenyítésének!” – így szól az Európa Tanács felhívása,
amelyhez Magyarország is csatlakozott. A hosszú távú cél, hogy ne csak a
súlyos bántalmazások szűnjenek meg – már egy „egyszerű pofont” se
tekintsen senki nevelési eszköznek.


Rauh Edit, a
Szociális Minisztérium szakállamtitkára szerint a verés sérti a gyerekek
jogait, elhiteti velük, hogy az erőszak elfogadható, ráadásul mára
bebizonyosodott, hogy nem is hatékony nevelési eszköz. Hozzátette:
tisztában vannak azzal, hogy ezt nem lesz könnyű elfogadtatni. A
felnőttek nagy része ugyanis családi belügynek tekinti, miként neveli a
gyerekét. Egy néhány évvel ezelőtti felmérés szerint 70 százalékuk
gondolja úgy, hogy egy pofon néha elfogadható. Az államtitkár azt
mondja, hogy Svédországban is 30 év kellett ahhoz, hogy megváltozzon a
közvélemény. Ott ma már csak a felnőttek tizede gondolkodik így.


2005 óta a gyermekvédelmi törvény minden testi
fenyítést tilt Magyarországon. Szankciót azonban nem rendeltek a tilalom
mellé, most sem tervezik. Vagyis ezentúl sem fogják megbüntetni a
szülőket, ha megpofozzák a gyereküket. (A bántalmazás súlyosabb eseteit
természetesen eddig is büntették.)


– Inkább az
emberek gondolkodásán szeretnénk változtatni – mondja Katonáné Pehr
Erika, a Szociális Minisztérium főosztályvezetője. Az aláíró országok
vállalták: alternatív nevelési eszközöket mutatnak a szülőknek.


– Ha ki szeretnénk venni a kezükből a testi
fenyítést, mint lehetőséget, adnunk kell valami mást – állítja. Egy
lengyel kampányt említ: ebben azt ajánlották a szülőknek, hogy ha úgy
érzik, hogy nem bírnak a gyerekükkel, hívják fel a megadott számot, és
szakemberek segítenek a megoldásban.


– Az ilyen
szülők nem elvetemültek, hanem tehetetlenek – mondja Révész György
pszichológus. Ő évek óta foglalkozik ezzel a kérdéssel, könyvet is írt
róla, de a kampányok hatásában nem hisz. – Az Egyesült Államokban a
kilencvenes években kitalálták a „nem verjük a gyereket napot” – meséli.
Arra próbálták rávenni a szülőket, hogy egy kijelölt napon ne üssék meg
a gyereket, de semmilyen számottevő eredményt nem értek el. Révész
György tapasztalatai szerint több szakember, például gyerekpszichológus
és családgondozó közös munkája segíthet megváltoztatni a szülők
szemléletét. – Nem vádaskodunk, hanem megpróbáljuk kideríteni, hogy
milyen helyzetekben csattan a pofon, azt hogyan lehetne megelőzni –
mondja.


Herczog Mária szociológus szerint lehet
hatása a kampánynak a szülőkre. Egy régebbi kutatásában a megkérdezettek
kétharmada ugyanis azt mondta, hogy bűntudata van, amikor megüti a
gyerekét. – Erre a bűntudatra lehet hatni – mondja. Szerinte, ha nem
üthetjük meg a főnököt vagy a buszsofőrt, mert felidegesített, akkor a
gyereket sem szabadna. Hozzáteszi: az, hogy egy pofon nem árt, olyan
beidegződés, ami egyszerűen nem igaz.


– Azokra a
szülőkre, akiknél mindennapos a gyerekverés, nem fog hatni, akiknek meg
amúgy is bűntudatuk van, azoknak még nagyobb lesz – mondja Halász Anna
gyermekpszichológus. Szerinte sincs egyetlen pofonnak sem helye a
gyereknevelésben, de „mivel mindenki emberből van”, a legjobb szülőkkel
is előfordul.


Vekerdy Tamás pszichológus szerint
nehéz meghúzni a határt, hol végződik a „néha rácsapok a fenekére” és
hol kezdődik a bántalmazás. Az előbbit nem is tartja tragikusnak,
különösen akkor nem, ha például egy „hülye voltam, te is az voltál,
bocsánat” fordulattal helyére kerülnek a dolgok. – Persze ha a
bocsánatkérés rutinná válik, akkor ez sem működik – teszi hozzá. Azt
mondja, hogy minél nagyobb a gyerek, annál ártalmasabb lehet a pofon,
mert az idősebbek sértőbbnek, kibírhatatlanabbnak érzik.


A Népszabadság eredeti cikke
(Matalin Dóra) »
 

Akkor tudunk dolgozni, ha Ön is segít!


Vissza

TTE-tagok figyelmébe:

Éljen a lehetőséggel!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

TTE-közösség

TTE a Facebookon

Youtube-csatorna

Tankönyvek

Hisztorizás podcast

Szlovák-magyar közös múlt

Történelemtanárok (34.) Országos Konferenciája

„Vissza a jövőbe!”- A közösségi média és az AI hatása a történelemre

A Történelemtanárok (34.) Országos Konferenciájának állásfoglalása

Eddigi konferenciáink

Galéria

1956 a tankönyvekben (Fehérvárcsurgó)

Támogatók

A tte.hu működésének támogatója

Adomány

Címkék

alapvizsga aláírásgyűjtés civil Civil Közoktatási Platform családtörténet előadás emberi jogok emléknap gyász Különóra módszertani cikk NAT tankönyv TTE-konferencia Tényleg!? történelmi atlasz törvény álhírek állásfoglalás érettségi

Partnerek

  • Impresszum
  • Alapszabály
  • Tagdíj
  • Belépési nyilatkozat
  • Támogatás
  • Kapcsolat
Történelemtanárok Egylete 1997-2017