A Péter cárral tárgyaló II. Rákóczi Ferenc távollétében, 300 esztendeje, 1711. április végén kötötték meg a majd egy évtizedig elhúzódó szabadságharcot lezáró szatmári békeszerződést. A majtényi síkon szúrta földbe zászlait a kurucok 12 ezres serege, a katonák – császári kegyelemben részesülve – fegyvereikkel együtt térhettek haza. A békepaktumot kézjegyével ellátó Károlyi Sándor báró nem volt köpönyegforgató, s nem volt áruló, azt tette, amit tennie kellett. A korszak kutatója Mészáros Kálmán hadtörténészt az új megvilágítás hátteréről kérdezte a hvg.hu. (Kurcz Béla, hvg.hu)

hvg.hu: Milyen szerep jutott a szabadságharcban a saját sereget kiállító Károlyi tábornoknak? Miként vált belőle a fejedelem hűséges bizalmasa, „jobbkeze”, aki mégsem követte a száműzetésbe, az emigránsok keserű kenyerét enni? Inkább császári-királyi tábornagyként szolgált s ágyban, párnák közt hunyt el 74 éves korában, 8 évvel túlélve a fejedelmet, aki 59 évesen halt meg Rodostóban.

Mészáros Kálmán: Amikor Károlyi elszánta magát a csatlakozásra.

Rákóczi azonnal generálissá tette. Előbb Bercsényi Miklós alatt harcolt, s számos konfliktusa támadt a főgenerálissal. Korábbi katonai tapasztalatok híján is rátermett hadvezérnek bizonyult, bár az adott viszonyok között csodát ő sem tehetett. Kudarcaiért többnyire nem terhelte személyes felelősség, s a fejedelem mindannyiszor új lehetőséget adott számára, sőt teljes bizalmáról biztosította. 1710-ben Károlyi közvetlenül a fejedelem oldalán vett részt a táborozásokban, s Rákóczi ekkor ismerte meg igazán kiváló képességeit. Bercsényi távozása után (1710. november végén diplomáciai megbízatással Lengyelországba ment) vitathatatlanul Károlyi lett a második ember a szabadságharc tényleges irányításában.

hvg.hu: Az osztrákok 1710-ben udvarhű magyar főúrat, gróf Pálffy Jánost  nevezték ki  a magyarországi császári erők főparancsnokává, ő azután béketárgyalásokat kezdett Károlyi báróval, ám Károlyit Rákóczi csak arra hatalmazta fel, hogy húzza az időt, de békét ne kössön. Ennek ellenére Károlyi megkötötte a Szatmári Békét. Áruló volt?

M.K.: Valóban fordulópont volt a szabadságharc történetében Pálffy kinevezése. Pálffyval  Rákóczi  1711. január 31-i személyesen is találkozott, és  úgy tűnt, a fejedelem hajlik a békekötésre. Végül másképp döntött. Károlyi Sándor ekkor már a fejedelem legbizalmasabb híve, a hadvezetés legrátermettebb tagja volt. Felhatalmazta őt Rákóczi a békefeltételek kimunkálására, s Károlyi mindvégig remélte, hogy a fejedelem komolyan gondolja a békekötést.

hvg.hu: Néhány nappal a szatmári béke megkötése előtt,  1711. április 26-án Kassa őrsége, Károlyi rábeszélésének engedve, egyetlen puskalövés nélkül nyitja meg a város kapuit, behódolva báró Ebergényi László császári altábornagy seregeinek. Árulás? 

M.K.: Teljesen elszigetelve állt a császáriak gyűrűjében 1710 őszétől Kassa, és ha nem hosszabbította volna meg újra és újra a fegyverszünetet a tárgyalások érdekében Pálffy, talán már előbb esett volna el a város. Átadása katonai jelentőséggel sem bírt, mert aligha lett volna képes komolyabb ellenállást kifejteni. A Rákóczi és bujdosó társai földi maradványait befogadó város tehát nem ármány révén jutott az ellenség kezére, hanem a szatmári békekötés folyamatában vált a békesség részesévé.

hvg.hu: Azután 1711 április 30-án megkötötték a szatmári békét, a kurucok Majténynál letették zászlóikat és hazatérhettek.  Közben Rákóczi I. Péter orosz cárral tárgyalt. Felfedezhető történelmi párhuzam Károlyi Sándor illetve a mohácsi katasztrófáért sokszor felelőssé tett Szapolyai János és az 1849-es utolsó főparancsnok, az árulással megvádolt Görgey Artúr tábornok között?

M.K.:  Károlyi is „lekésett” néhány csatát, de ahogy nem Szapolyain múlott a mohácsi vérfürdő végkimenetele, úgy ő sem okolható megalapozottan például a zsibói ütközet elvesztésért. Görgeyéhez mérhető Károlyi szerepe, hiszen a felesleges véráldozat helyett tette le a fegyvert.

Azonban Majtény nem vált Világossá, még akkor sem, ha a nemzeti romantika korában nagy tragédiáink közé sorolták, s azóta is gyakran ekként értékelik. Csupán jelképes volt a fegyverletétel, hiszen a kurucok zászlaikat szúrták a földbe, megtarthatták fegyvereiket. A szatmári béke politikai jelentősége okán pedig megkockáztatható: Károlyi szerepe nem csupán Görgey, hanem Deák szerepéhez is mérhető: minden súlyosabb megtorlás nélküli fegyverletétel és politikai kiegyezés fűződik nevéhez.

hvg.hu: Tekinthetjük-e  valóban kiegyezésnek a szatmári békét? Összemérhető-e a csatabárd 1867. évi elásásával?

M.K.: Mindkét kérdésre a válasz határozott igen. A magyar történelmi kiegyezések sorában a szatmári már nem is az első volt. A korszak kutatói leginkább a Bocskai-felkelést lezáró bécsi békét (1606), illetve az 1608. évi pozsonyi koronázó országgyűlést tekintik az első jelentősebb kompromisszumnak, amely hosszú évtizedekre határozta meg a rendi állam szervezetét és a hatalom gyakorlásának módozatait. Csakhogy a 17. század még háborúskodással telt el, 1711 után viszont olyan békés korszak vette kezdetét, amely sokkal inkább összevethető a dualizmus évtizedeit jellemző fejlődéssel.

hvg.hu: Miként viszonyult az emigrációban a fejedelem egykori főparancsnokához, aki már a békekötést megelőzően titokban hűségesküt tett a Habsburg uralkodóra?

M.K.: Az egyik legsúlyosabb vád Károlyival szemben valóban az, hogy már a tárgyalások alatt hűséget esküdött a császárnak. De nem hagyta el Rákóczit, lényegében nem élt az egyéni meghódolás lehetőségével, a hűségesküt is csak eszköznek tekintette a béke létrehozásához vezető folyamatban. A hűségeskü eltitkolása ellenére Károlyi nyílt lapokkal játszott, mert a lényeget, hogy végső esetben a fejedelem szándékával ellentétben is megköti a békét, jó előre tudatta Rákóczival. Egyúttal kétségbeesett hangon kérlelte, térjen haza, ne hagyja el a konföderációt. A fejedelem erre öntudatosan válaszolt: „soha nem fogják azt mondani, hogy a fejedelem pártolt el az generálissátúl, hanem hogy az generális az fejedelemtűl…”

Rákóczi leváltotta Károlyit, de a helyére kinevezett gróf Esterházy Antal tábornagy és Vay Ádám udvari főmarsall el sem indultak lengyel földről, hogy átvehessék a parancsnokságot. Rákóczi Emlékiratait olvasva egyébként újra és újra meggyőződésemmé válik, hogy szabadságharcának minden szegmensét kitűnően látta a fejedelem, s kortársairól, híveiről készített jellemzései is rendkívül találóak. Károlyiról utólag is pozitívan ír, végül is ő állította maga mellé, s jól döntött, amikor rábízta azt a terhes feladatot.

hvg.hu: Sokáig kitartott a híresztelés, valójában a Rákóczi-vagyonra fájt Károlyi foga…

M.K.: Már a kortárs erdélyi történetíró, Cserei Mihály is haszonleséssel vádolta Károlyit, de alaptalanul. A Rákóczi-birtokokból csak az ecsedi uradalmat kapta meg, de nem ingyen, hanem a kincstárnak fizetett összegért cserében. Az persze igaz, hogy Károlyi a békekötéssel tett szert országos hírnévre és politikai befolyásra, de ez nem az árulás jutalmaként hullott ölébe, hanem egyéni képességei révén szerzett elismerés volt. .

hvg.hu: Újra kell értékelni Károlyi szerepét?

Károlyinak később is komoly szerepe volt a politikai konszolidációban, de megmaradt vidéki, ízig-vérig magyar mágnásnak, távol állt tőle a bécsi udvar fényűző világa. Soha sem tagadta meg kuruc múltját, egykori fegyvertársai még évek, évtizedek múltán is bizalommal fordulhattak hozzá, mert számos bujdosó az ő közbenjárására térhetett haza. És tényleg felfedezhető valami sorsszerűség abban, hogy az egyetlen a kuruc hadvezérek közül, kinek síremléke és földi maradványai máig épen és bolygatatlanul maradtak fenn. Mi, kései utódok pedig legalább olykor elzarándokolhatunk a Szatmár-megyei Kaplonyba,  a Károlyi-kriptához, hogy fáklyát gyújtsunk, rá emlékezve , de megtehetjük ugyanezt a kassai dóm méltán nemzeti zarándokhellyé vált kriptájában.