Nyugalom
vagy a reformok továbbvitele? Látszólag erről szól az oktatási
miniszteri poszt körüli egyezkedés, valójában azonban inkább arról, ki
ülhet majd a bársonyszékbe.
(Forrás: Népszabadság)

Itt most az a kérdés, hogy a közoktatás nyugalmat
igényel-e, vagy a megkezdett változások befejezését – jelentette ki
Magyar Bálint tegnap Pilisborosjenőn, a Közoktatás Minőségéért-díjak
átadási ünnepségén. Az oktatási miniszter szerint a mindenkori kormány
felelőssége, hogy a közoktatás reformjához létrehozza a megfelelő
környezetet.

Magyar Bálint ezzel
megtörte választások óta tartó hallgatását. Az időzítés talán nem
véletlen: egyre érezhetőbbé válik a feszültség az MSZP és az SZDSZ
között az oktatási tárca vezetéséért folytatott küzdelemben. Magyar
egyébként – sztoikus nyugalommal – legutóbb éppen akkor szólalt meg,
amikor Gyurcsány Ferenc az első forduló előtti tévévitában kijelentette:
az oktatásnak most már nyugalomra van szüksége, ezért MSZP-s
miniszternek kell vezetnie a tárcát.

Magyar Bálint erre a vita másnapján úgy reagált:
Gyurcsány Ferenc a választási kampány finisében megpróbálja megszólítani
azokat is, akiknek az érdekeit sértették az oktatási reformok.
Hozzátette azt is: a hídon akkor kell átkelni, amikor odaértünk, vagyis
ha megnyerik a választásokat, majd a koalíciós tárgyalásokon eldől, ki
vezeti az oktatási tárcát.

A
koalíciós tárgyalásoknak most is – mint négy éve – sarkalatos pontja a
tárca sorsa. Négy éve egészen az utolsó pillanatig úgy tűnt, Hiller
István ülhet a bársonyszékbe, az utolsó pillanatban azonban kiderült:
csak államtitkári poszt jutott neki, Magyar Bálint újrázhat.

Most, bár a hivatalos kommunikáció
szerint nem személyekről folyik a vita, hanem programokról, a
politikusok megszólalásaiból kiolvashatók üzenetek. Gyurcsány Ferenc a
választások óta a blogjában is többször tett megjegyzéseket a reformok
kontra nyugalom témakörben. Május 9-i bejegyzésében a kormányprogrammal
kapcsolatos résznél – nyilvánvalóan az SZDSZ-re utalva – azt írja:
„reformblablával semmire nem megyünk. Nem osztunk kitüntetéseket, hogy
ki a reform legnagyobb barátja”. Az oktatás területét – a kis iskolák
kapcsán – egy korábbi, május 2-i bejegyzésében érinti. Azt írja: „nem a
radikális, hanem az okos és mérsékelt változásokra van szükség, bölcs
kompromisszumokra a változatlanság helyett, és a politikai indulatok
helyett mértéktartó és előremutató változások sorozatára”.

Ebből is kitűnik, hogy az MSZP-nek
nem a változtatásokkal van baja: az oktatási miniszter által készített,
az eddigi folyamatokat továbbvivő cselekvéstervvel a szocialisták
lényegében egyetértettek az első egyeztetésen Balatonőszödön. Annál
inkább van kifogásuk Magyar Bálint személyét illetően. A miniszter nem
túl népszerű a pedagógusok és az oktatók körében, és nemcsak az
erőltetett menetben levezényelt reformjai miatt, hanem azért is, mert
gyakran tett a szakmát sértő kijelentéseket, amely viszont cserébe az
egyeztetések elmulasztásával vádolta őt.

Magyar Bálint tudomást sem vesz a személyét érintő
célzásokról, és – a szocialistákra utalva – arról beszél, hogy a
közoktatásnak csak a kárára válna, ha leállítanák a reformokat. Tegnap –
egyértelműen Gyurcsány Ferenc és a szocialisták nyugalmat hirdető
szavaira reagálva – úgy fogalmazott: lehet mindig megállni félúton, abba
lehet hagyni bizonyos fejlesztéseket, de ez olyan, mint egy
futóversenyen megállni, nyugalmat várva kicsit lihegni, miközben a
többiek elfutnak mellettünk.

Hiller
István visszaüzent Magyar Bálintnak. Azt mondta: minden egyes terület,
téma kijelölt előadója a hivatalban lévő miniszter. Ebből sem személyi,
sem a kormány öszszetételére vonatkozó konzekvenciákat nem lehet
levonni. Közölte, hogy ha a koalíciós tárgyalásokon a szakpolitikai
kérdésekben nincs egyetértés, politikai egyeztetést tartanak a
kormányfő, a pártelnökök, illetve az MSZP frakcióvezetője részvételével.
Ha az ilyen egyeztetésen politikai döntés születik, a vitás kérdést
újból egyeztetésen tárgyalják meg, ezt követően zárnak csak le egy-egy
témakört.