A
könyvtárak és a könyvtárlátogatók száma is érezhetően nőtt az utóbbi
években.
(Forrás: Népszabadság)

Az általános kulturális trendekből némiképp kilógó
jelenség egyik magyarázata paradox módon a pénzhiány – az olvasók
kevesebb könyvet tudnak megvásárolni -, a másik pedig a könyvtárak
funkciójának látványos átalakulása és bővülése.

2001 és 2005 között közel 300 ezerrel nőtt a
könyvtárakba beiratkozott olvasók száma. A könyvtárhasználat a 14 éven
aluliakat leszámítva minden korosztály körében nőtt – a kisiskolásoknál
talán azért nem, mert számukra még az iskola az információszerzés szinte
kizárólagos bázisa. (Budapesten a gyermek olvasók közel 40 százaléka
„eltűnt” öt év alatt, s hasonló folyamatra lehet számítani a vidéki
könyvtárakban is.)

Merthogy a
többiek – Fehér Miklós, az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtári
Intézete kutatási osztályának munkatársa szerint nem annyira szabadidős
tevékenységként, hanem sokkal inkább a „kötelező ismeretszerzés” miatt
(tanulással, továbbtanulással, pályaválasztással, munkával kapcsolatban)
olvasnak, s a könyvtári könyveket is ezért keresik. Erre utalhat az is,
hogy a kölcsönzési alkalmak száma kismértékben ugyan, de folyamatosan
csökken (az emberek csak akkor mennek el a könyvtárba, ha valamire
szükségük van – nem a kedvtelésük, hanem valamilyen erősebb kényszer
miatt).

Csökkenést mutat a
kikölcsönzött dokumentumok száma is: e téren a vizsgált időszakban 17
százalékos volt a visszaesés. Nagyjából ugyanennyivel nőtt közben a
helyben olvasott művek iránti igény (márpedig a szakkönyvek, tankönyvek,
lexikonok és hasonlók igen gyakran a nem kölcsönözhető kategóriába
tartoznak). Drámai, 50-100 százalékos növekedés figyelhető meg a
könyvtárközi kölcsönzésben az olvasóhoz jutó dokumentumok számában. Ez
az ese-tek többségében szintén nem szép-, hanem valamilyen szak(-mai)
irodalmat jelent.

Mint Fehér Miklós
kifejtette, időközben a könyvtárak funkciója is átalakult (vagy
átalakulóban van), különösen a hátrányos helyzetű térségekben. A
kulcselem a „központból történő szolgáltatásellátás”, ami azt jelenti,
hogy nem a könyvállományt viszik el a kisebb helyi könyvtárakba, hanem a
szolgáltatást, valamilyen elektronikus megoldás segítségével, egy 2-3
szintből álló – helyi, megyei, esetleg országos – intézményrendszer és
infrastruktúra segítségével. (Ez esetleg csak katalógust és rendelési
lehetőséget jelent, de egyre gyakrabban maga a tartalom is hozzáférhető
elektronikusan, elsősorban a Neumann-ház és a Magyar Elektronikus
Könyvtár digitalizált állománya révén.)

A „távoli hozzáférésnek” nevezett könyvtárhasználati
módok térnyerése valóban látványos: akad olyan könyvtár, ahol az évi 70
ezer „offline” látogatóra közel 400 ezer elektronikus kölcsönzés és
olvasás jut.

A Szabó Ervin Könyvtár
elektronikus böngészőjével bárki megspórolhat egy felesleges utat a
könyvtárba. A katalógus segítségével ugyanis akár az otthoni íróasztal
mögül is látható, hogy a keresett könyv éppen melyik kerületi
tagkönyvtárban található meg, hogy kölcsönözhető-e vagy épp elő kell
jegyezni, mert csak hetek múlva szabadul fel, igaz, előzetes
regisztráció után akár le is foglalható. Egyéb teendőnk nincs is, mint
kiválasztani a hozzánk legközelebb eső lelőhelyet.

A 2004-ben útjára indított keresőprogrammal ugyanakkor
az is megoldható, hogy négyszáz forint ellenében előjegyezzék a
keresettebb kiadványokat, ez esetben négy hónapig figyeli a rendszer a
kijelölt kötetet, s azonnal jelez, ha az elérhetővé válik. Azt Sáron
László, a könyvtár főigazgató-helyettese nem tudta megsaccolni, hogy az
utóbbi három évben felgyűlt több mint kétmillió
látogatóból/klik-kelésből hányan éltek a böngésző lehetőségével, ám
tény, hogy vannak olyan időszakok, amikor virtuálisan több látogatójuk
akadt, mint ahányan aznap betértek a bibliotékába.