Több
évtizedes magyar hagyomány, hogy rövid a téli szünet, hosszú a nyári
vakáció. Európa számos országában arányosabb az elosztás, így a szülők
is könnyebben tudják hozzáigazítani a szabadságukat.
(Forrás:
Népszabadság)

Számos európai
országban – például Németországban, Hollandiában vagy Ausztriában – a
karácsonyi szünet végével csak tegnap kezdődött meg ismét a tanítás,
február közepén-végén pedig további egyhetes téli szünetet élvezhetnek a
diákok. Hazánkban viszont már egy hete iskolába járnak a gyerekek, akik
külön téli szünetet sem kapnak – hacsak nem szerveznek az iskolák saját
hatáskörükben néhány napos pihenőt. A tanév során öt-hat tanítás
nélküli munkanapot ugyanis egyben, összefüggő szünetként adhatnak
ki.

Ettől azonban nem lesz rövidebb
vagy hosszabb a tanév: az előírt 180-181 napot mindenképpen végig kell
tanítani. Így a „síszünetet” tartó iskolákban is véget ér a tanítás
június 15-én. Ettől kezdve pedig a szülők törhetik a fejüket: „hová
tegyék” 11 hétre gyermeküket. A rövidebb évközi szünetek miatt ugyanis
Magyarországon jóval hosszabb a nyári szünet. Az európai országok
többségében kilenc hétig tart a nyári vakáció. A nyári szünet hossza az
éghajlati viszonyokkal magyarázható: a déli, melegebb éghajlatú
országokban, például Olaszországban 13-14 hétig is nyaralhatnak a
diákok, a spanyoloknál pedig hazánkhoz hasonlóan 11 hetes a nyári
szünet.

Ilyen hosszú időre azonban
felügyeletet sem könnyű találni a gyerekek számára, nemhogy értelmes
elfoglaltságot. Egy hét iskolai, egy hét fizetős tábor, két-két hét
szabadság a szülőknek: ez jó esetben is csak öt-hat hét, vagyis a
vakáció fele. Sok család a nagyszülőkre sem számíthat már, a
statisztikák szerint a társadalomnak csak körülbelül az egyharmada tud
évente nyaralni, a táborok pedig drágák.

A nyári szünet fele így sok gyerek számára
„kallódással” – az utcán, a plázákban, vagy a tévékészülékek előtt –
telik. Hámori Veronika, a Fővárosi Fazekas Mihály Gyakorló Általános
Iskola és Gimnázium igazgatónője azt mondja: ezek a gyerekek az
„unatkozásból fakadó pótcselekvések miatt szétesnek”, ezért nehéz velük
újra elkezdeni a tanulást. Szerinte pedagógiai szempontból lehetne
érvelni a hosszabb évközi és a rövidebb nyári szünet mellett. – A
hazánkban jellemző forró júniusban azonban már lehetetlen tanítani,
hacsak nem légkondicionálnák az iskolaépületeket – véli az igazgatónő. A
magyar viszonyokat ismerve azonban – egy 2002-es felmérés szerint száz
iskolában még angolvécé sincsen – ez csupán vágyálom. Hámori Veronika
úgy látja: talán segíthetne a korábbi, augusztusi iskolakezdés.
Megjegyezte: amíg azonban nem találnak a jelenleginél jobb megoldást,
addig nem érdemes változtatni.

Hasonló véleményen van Arató Gergely, az oktatási tárca
politikai államtitkára. Mint fogalmazott: mindkét szünetfelosztás
mellett lehet érvelni, a kialakult hagyományt azonban csak akkor érdemes
felrúgni, ha tudunk helyette jobbat. A tárca ezért jelenleg nem tervez
változtatást. Az államtitkár megjegyezte: a hosszú téli szünet alatt
szintén gondot okozhatna a szülőknek a felügyelet megoldása, ráadásul a
diákokat is kizökkenthetné a tanulásból.

Évtizedes hagyomány

A tanév hosszát 1948 óta központilag szabályozzák, az
elmúlt évtizedekben a tanítási napok száma 180 és 200 között váltakozott
– mondta el Czímer László, az oktatási tárca főosztályvezetője. Az idén
az általános iskolások és a szakiskolások számára 181, a gimnazistáknak
és a szakközépiskolásoknak 180 napig tart a tanév. Korábban a tanítás
szeptember első munkanapján kezdődött, ez azonban olykor csütörtökre
vagy péntekre esett. Az iskolák így inkább a második héten kezdték meg a
tanítást, a tanév ezért június végéig is elnyúlhatott. Czímer László
szerint az utolsó hetekben a meleg miatt már lehetetlen volt tanítani. A
közoktatási törvény 2003-as módosítása óta a tanítás mindig szeptember
1-jén kezdődik, és június 15-én ér véget.