Olvasáskultúrában
elmaradunk a határainkon kívüliektől.
(Forrás:
Népszabadság)

Szinte hihetetlen, de
igaz: míg Magyarország 18 éven felüli magyar állampolgárainak csupán 63
százaléka olvas napilapot, Szlovákiában a magyar nemzetiségű felnőtt
népesség ebbéli adata 79, Ukrajnában 78, Szerbiában 68, Kolozsvárott
pedig 76 százalék. Hasonló képet mutat a hetilap- és folyóirat-olvasás
is – utóbbi esetben még a magyar nyelvű kiadványokat forgatók aránya is
azonos vagy nagyobb a határainkon kívül, mint azon belül. Ráadásul száz
magyar állampolgár közül könyvet is kevesebben vesznek a kezükbe, mint a
szomszédos országokban lakó száz magyar.

Mindez Gereben Ferenc Olvasáskultúra
és identitás című könyvéből derül ki. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Bölcsészettudományi Karának docense másfél évtizede foglalkozik e
tárgykörrel. Kérdésünkre elmondta, hogy vizsgálatai szerint a
közép-európai magyar identitástudat, nemzeti hovatartozásunk tudata
főképpen kulturális természetű, és nem „államnemzeti”, vagyis
országokhoz, állampolgársághoz kötődő, és nem is etnikai, vérségi
összetartozásra épülő. Ebben voltaképpen a legnagyobb szerepe az
anyanyelvnek, s ehhez kapcsolódóan az olvasásnak van. Elsősorban az
igényes szépirodalmi művek olvasásának.

– Hogy a szomszédos országok magyar nemzetiségű
polgárai közül arányaiban többen olvasnak, mint Magyarországon, és az
általuk olvasott könyveknek a hazainál nagyobb hányada magyar szerző
műve, annak legfontosabb oka az, hogy kisebbségben élve felértékelődik a
nemzeti azonosságtudat. Ez megnyilvánul abban, hogy egy felvidéki vagy
vajdasági, kiváltképpen pedig egy kárpátaljai vagy erdélyi magyarnak
„fényesebb” a magyarságról alkotott képe, mint hazai társának. A hazai
„mattabb” önkép kialakulásában nagy része van annak, hogy nem kisebbségi
létben élünk – de gyengíti identitástudatunkat a Kádár-rendszer
elnemzetietlenítő öröksége, valamint jó néhány modernitási mozzanat,
például az elanyagiasodott és egyre haszonelvűbb értékrend, a nagyon
erős individualizáció. És egyebeken kívül a tengernyi igénytelen lektűr,
a kereskedelmi televíziók megannyi silány szappanoperája, horrorfilmje.

Gereben Ferenc nagy különbséget
tapasztalt az aktuálisan olvasott és legkedvesebbnek tartott írók
listájában: a legtöbb klasszikus XIX-XX. századi szerzőt – Petőfitől
Móricz Zsigmondig és Jókaitól Gárdonyi Gézáig – a kárpátaljai és erdélyi
magyarok szerepeltették kedvenceik között. A vajdaságiak és főképpen a
felvidékiek közelebb vannak a magyarországi listához, amelyen – Moldova
Györgytől Robin Cookig és Lőrinc L. Lászlótól Daniele Steelig – több
mai, illetőleg nem okvetlenül a legigényesebb irodalmat képviselő író is
jelen van. Ez az ebből fölsejlő modernitási mozzanat nyilvánvalóan
következik e három ország, főképpen Magyarország kevésbé tradicionális,
pragmatikusabb értékrendjéből. Visszatérően azt tapasztaltuk –
hangsúlyozza a kutató -, hogy a saját nemzeti hovatartozás-érzést a
kulturális habitus sérelme nélkül általában nem pótolhatja semmiféle
„globális identitás”. Legföljebb kiegészítheti azt. A kilencvenes
éveknek a valamennyi szomszédos országra kiterjedő vizsgálatai szerint a
magyar nemzetiségű olvasók az először nyilvánvalóan gyermekkorukban
elolvasott Egri csillagokat mondták legemlékezetesebb olvasmányuknak. Ez
a könyv erősíthette a nemzeti hovatartozás érzését. A későbbiekben az
olvasás-identitás viszonyban fordított is lehet az okozati sorrend: a
magát magyarnak tartó felnőtt tudatosan választ identitásához jobban
illő, főleg magyar nyelvű olvasnivalót.

A kutató vizsgálatai szerint az a fajta identitástudat
kedvez a kultúrának, amelyik a maga értékeinek megbecsülése és ápolása
mellett nyitott más kultúrák értékeire is. Például a kétnyelvűség
kulturális tekintetben nagyon hasznos lehet, ha azonban az úgynevezett
kényszerkétnyelvűség az anyanyelv rovására megy, akkor sorvadni kezd az
olvasáskultúra, és sorvadni kezd a nemzeti hovatartozás érzése is.
Ugyanez vonatkozik arra is, ha valaki a nemzeti értékek feladásával
próbál „világpolgárrá” lenni – és ennek most határainkon belül
tagadhatatlanul megvan a veszélye.