Az ENSZ
2005-ös kezdeményezése alapján január 27-e lett az emberiség egyik
legborzalmasabb népirtásának emléknapja. Az eseménysorozatok kapcsán
több nemzetközi gyűjtemény az interneten publikálta a túlélők emlékeit.
(Forrás: Múlt-kor)

A British Library honlapjára a ma
Angliában élő zsidó túlélők emlékeinek hanganyagai kerültek fel. A
közel 440 órányi tanúvallomás annak a nagyszabású digitalizálási
projektnek köszönhetően valósult meg, amely a világháló szeretné
mindenki számára szabadon hozzáférhetővé tenni a hasonló kollektív
emlékeket. A most felkerült hanganyagok 66 zsidó életét mutatják be a
második világháború előtt, alatt és után.

A
felvételek egyszerre megdöbbentőek és sokkolóak: hallhatunk az
antiszemitizmus erősödéséről, a gettók létrehozásáról, majd a
koncentrációs táborok világáról is, ahogy egyes történetekben a
bujkálások iszonyata elevenedik meg. A végén pedig az új élet keserű
keresésének történeteit hallgathatjuk végig.

Ezzel
párhuzamosan a
németek is hatalmas audiovizuális anyagot tettek fel az
internetre: 600, a nácik által kényszermunkára elvitt munkás
emlékei elevenednek meg. A fő cél az volt, hogy mindenki számára
érthetővé tegyék ezen emberek kártérítési igényeinek jogosságát. A
projekt abból a kompenzációs alapból nőtt ki, amelyet a német
kormányzat, és az ügyben érintett nagyvállalatok 2001-ben hoztak létre,
és amellyel azt a 12 millió embert szerették volna kárpótolni, akiket
hasonló módon foglalkoztattak a második világháború
alatt.

A most közzétett videókban 341 férfi és 249 nő
emlékeit követhetjük nyomon, akik a koncentrációs táborok mellett a
különböző üzemeek embertelen foglalkoztatási körülményeiről, az
éhezésről és szenvedésekről egyaránt mesélnek. A 4,4 milliárd eurós
kompenzációs alapot kezelő Emlékezés, Felelősség és Jövő Alapítvány
vezetője, Günther Saathoff szerint a hasonló szenvedéseket nem szabad
elfelejteni. Az alapítvány 2001 és 2007 között 1,6 millió embernek
nyújtott kárpótlást. A szervezők szerint a mostani videótárat azért
indították el, mert a kényszermunkások nem csak pénzt szerettek volna
kapni: azt akarták, hogy emlékeik, amelyeket senki nem akartat
évtizedeken át hallani, maradjanak meg az
utókornak.

Az emlékek között vannak magyarok is,
ilyen például Friedmann Henrik, aki a második világháború vége óta
Atlantában él, és aki családja egyetlen tagjaként élte túl a
borzalmakat. Az interjúban Friedmann elmeséli, hogy miként verték
egyfolytában, és hogy 1944-ben Budapesten egy fegyvergyárban kellett
dolgoznia, majd vidékre vitték, ahol a fronton, a téli hidegben,
megfelelő ruhák nélkül dolgoztatták. A feladatuk a német csapatok
élelmezése volt, illetve a sebesült és halott katonák
elszállítása.

A jelenlegi dokumentarista projekt
2005-ben vette kezdetét, és 2,5 millió euróba került. A túlélők szerint
ez az online archívum egy nagyon ritka, és egyben igencsak értékes
forrásanyag lehet a korszak történelmét kutatók vagy tanítók
számára.