40.
Magyar Filmszemle: a Hun volt, hun nem volt a dokumentumfilmes
szekcióban ment mindjárt az első napon. (Forrás: hvg.hu)

Azt eddig is tudtuk, hogy minálunk
sokan sokféle magyar eredetmítoszban hisznek, ismerünk elméleteket a
„Jézus magyar volt”-tól, a „magország”-ig, meg vannak köztünk Attila
sírját kereső, meg a tarsolylemezes, nemezsapkás ősmagyar divatot
követő, olykor nemzetközi összeesküvés-elméleteket gyártó
honfitársaink.

De, hogy Németországban is komoly
Attila-kultusz(ok) van(nak), az újdonság volt.  Pedig a kölni
karneválon hunjelmezes felvonulók is megjelennek, egy „Hungyűrű”, azaz
Hunnenring nevű különös, régészek által vizsgált kőrakás szomszédságában
pedig többnapos, sátras hunbuli is van – kicsit a bikerek vad
összejöveteleire emlékeztet – sőt, elszánt, kőkemény hun-hívek is vannak
németföldön, akik hiszik és tudják, hogy nekik igenis gyökereik vannak
itt, minálunk, Magyarországon. Ők – leglábbis a film tanúsága szerint –
nem gyártanak összeesküvés elméleteket. Ettől a németség, úgy tűnik, még
a hunnémetség is, megtartóztatja magát.

Jól kezdődött a 40. Magyar Filmszemle: a
Hun volt, hun nem volt a dokumentumfilmes szekcióban ment mindjárt az
első napon. Derűs ez a film, de nem azért, mintha kinevetné a hunok
elismeréséért lobbizó politikust, a magyar nevet zűrzavaros
etimologizálással egyetemessé avató botcsinálta tudóst, a 
sramlizenére táncoló, bőrökbe öltözött germán-hunokat, a (már jól
ismert) hungarista rockénekest. Megmutatja őket, megkérdezi őket, ugyan,
mondanák el a saját verziójukat: mik
vogymuk?

A
hvg.hu cikke (videóval)
»