Amott a
csináláson (menésen, haladáson) van régóta a hangsúly. Emitt a nem
csinálás megmagyarázásának tradícióján – írta R. Székely Julianna a
Magyar Hírlapban.

Van annak valami
bukéja, mikor maga az oktatási miniszter meséli, hogy a magyar iskola
már hosszú évtizedek óta öli ki a gyerekekből a természetes
kíváncsiságot, de ha valaki, ő tényleg tudja. Ez az oktatási miniszter
másodszor rugaszkodik neki, hogy közoktatási reformmal, kétszintű
érettségivel, a tankönyvek felülvizsgálatával és más, pompás dolgokkal
állítsa vissza a gyermeki kíváncsiságot, mindazonáltal megint beszólt
neki (nekünk) a Pisa.

A Pisa
köztudomásúlag egy háromévente ismételt nemzetközi fölmérés, kiderül
belőle, hogy 32 ország tizenöt éves diákjai mennyire képesek helytállni a
mindennapi életben. El tudnak-e például olvasni, majd értelmezni egy
gyógyszerhez mellékelt használati útmutatót, egy menetrendet, egy
ösztöndíjkérelmet, vagy csak az Árpád-házi királyokat képesek fölsorolni
születési és halálozási dátummal. Elhiszik-e, hogy a Micimackó tényleg
egy könyv, vagy azért szavaznak rá A nagy könyv című televíziós
vetélkedőben, mert Alföldi Róbert zseniális tévészkeccset csinált
belőle, továbbá fölrémlik a dal, miszerint „Hull a hó és hózik,
Micimackó fázik, zik, zik”, amit már Halász Judittól is nagyon
bírtak.

Mondanom sem kell, hogy a
legújabb Pisa-jelentés szerint is az utolsó harmadban kullogunk. Ez a
hagyományos értékelés szerint 1/2-ed, 2-es, a szöveges szerint
„szegényes, elégséges, vacak, kérem a kedves szülőket, fáradjanak be
fogadóórára”. A szülők erre azonban olyasmit mondanak, mint Szekeres
Imre a Fitch-jelentéssel kapcsolatban, Magyarország adóskockázati
visszaminősítéséről. Hüje, aki olvassa. A Fitch hamarosan úgyis észbe
kap, mekkorát tévedett, a Pisa pedig menjen a francba, a magyar oktatás
világszínvonalú, mindig is az volt, tessék megnézni az egy főre eső
Nobel-díjasainkat.

Gazdaságunk
állapotáról keveset tudok. Közgazdászaink is hol ezt, hol azt mondanak,
sőt a Fitch-féle, poroszos BBB-s besorolással szemben visszatérnek a
kádári egyrészt-másrészt magyarázatokhoz. Nem azért, mert alvadt
struktúrák, hanem mert bonyolult összefüggéseket, folyamatokat nehéz
néhány betűvel, számmal, tőmondattal megmagyarázni. Ahol viszont az
összetett mondatok kerekednek fölül, ott már jelentkeznek a megértési
nehézségek, nem beszélve a világ pénzügyi hatalmasságainak meg nem
értési szándékáról.

Más dolog, hogy a
magyar gyerek nehezen olvas és keveset ért. Kivéve Harry Pottert vagy a
számítógépes fórumokat, azokat valahogyan a leggyöngébbek is képesek a
magukévá tenni. Nem tudom, mi ennek a titka, kivéve, hogy a Potter-mese,
illetve a hozzájuk hasonló, taccsvonalon kívüli civilek véleménye
kíváncsiságot ébreszt. Mi több, válaszokat kínál a 21. század
kihívásaira, kérdéseire, bár ez utóbbi talán merész föltételezés.
Valószínűbb, hogy a korszerű műveltségen, készségeken mást ért a fejlett
Nyugat, mint a vízfejű, csenevész Kelet (-Európa).

Amott a csináláson (menésen, haladáson) van régóta a
hangsúly. Emitt a nem csinálás megmagyarázásának tradícióján. Ahol az
emberek eljutottak a fölismerésig, hogy sorsukat tényleg a saját kezükbe
kell venniük, mert nincs központi, segítő, iránymutató kéz, ott a
menetrend, a használati utasítás, a pályázat fontosabb, mint egy Abigél
vagy a Micimackó. Legjobb lenne persze a Micimackó plusz használati
utasításos állapot, de ez csak keveseknek adatik meg. Nem beszélve
arról, hogy a Micimackó nálunk egy Karinthy Frigyes nevű, mezei zseni
fordításában olvasható, a használati utasításokat pedig funkcionális
analfabéták vagy elmebetegek írják. Nincs az a bunkó amerikai farmer,
aki ne tudná pontosan, mit, hol, mennyit érdemes termelnie, honnan,
mekkora támogatást kaphat, és azt miképp kell megszerezni. Nálunk a
kormány „A fejlesztési terv házhoz jön” elnevezésű, kisdedóvói
programmal segítené, hogy a paraszt, a vállalkozó lehívhassa az unió
2007-től nyíló regionális pénzalapjait. Ráadásul az erre szánt
kétmilliárdot nem közérthető médiaprodukciókba akarja nyomni, hanem
négyszáz új tanácsadóba a már meglévő fejlesztési ügynökségek mellett.
Hogy ez mit jelent, arról mindenkinek lenne pár szava egy anonim
chatszobában.

Ahol már és még nem
nagyon érdemes se tanulni, se pályázatokban eligazodni, ott mindegy,
hogy az elsős karácsonyra vagy csak másodikos kora végére tanul meg
olvasni a gyerek. Mi például már karácsonyra tudtunk. Nem dicsekvésből
mondom, mert az elég hülyén hatna.