A
Kanári-szigetek egyik titokzatos villája kapcsán azért többször is
felmerült annak lehetősége, hogy az a náci vezetők, köztük a vezér
rejtekhelyéül szolgálhatott volna.
(Forrás: National
Geographic)

Bár történészek szerint
Hitler következetesen kitartott amellett, hogy a végsőkig Berlinben
marad, és inkább meghal, semminthogy elmeneküljön a szövetséges csapatok
elől, a Kanári-szigetek egyik titokzatos villája kapcsán azért többször
is felmerült annak lehetősége, hogy az a náci vezetők, köztük a vezér
rejtekhelyéül szolgálhatott volna.

Több kilométer hosszú homokos tengerpart,
turistaparadicsom az Atlanti-óceán közepén, pálmafák és véget nem érő
napsütés – leginkább ez juthat eszébe az embernek a Kanári-szigetek
nevének hallatán. Pedig a spanyol fennhatóság alá tartozó szigetcsoport
mást is rejteget: Fuerteventura szigetén ugyanis egy roppant titokzatos
villaépület, már-már erődnek mondható építmény ad okot a helyiek
találgatásainak. Az épületkomplexumot még az első világháború előtt
kitelepült német mérnökember, Gustav Winter építtette a harmincas
években – igaz mai formáját valójában csak a második világháború után,
1946-ban nyerte el.

A villa
elhelyezkedése tulajdonképpen már önmagában is különlegesnek mondható: a
hozzá tartozó hatalmas kiterjedésű birtok ugyanis pontosan olyan
formájú, mint maga a sziget, sőt a birtokon pontosan ugyanazon a helyen
helyezkedik el a villa, mint magán a szigeten. A Villa Winter nem más,
mint a kis sziget tükörképe: hogy mi célból építtette ilyen koordináták
szerint a német mérnök saját villáját, azt valóban csak találgatni
lehet. A Spiegel Online beszámolója szerint egyesek azt sem tartják
kizártnak, hogy földönkívüliknek szóló jelzés akar lenni, bár erre azért
ugyancsak csekély az esély.

A
legendák születését erősíti maga Winter is: a harmincas években ugyanis
hatalmas kőfallal vette körbe az erődítményszerű épületet, sőt, a korban
ugyancsak szokatlan módon, testőrökkel és kutyás járőrökkel védte a
kíváncsiskodók elől az épületet. Megközelíteni csak a személyazonosság
igazolásával és Gustav Winter külön engedélyével lehetett a villát, bár a
természeti viszonyok már önmagukban is megnehezítették az érdeklődők
dolgát. Szűk ösvények vezetnek fel ugyanis a hegyekkel körbevett
birtokhoz.

A hivatalos álláspont
szerint Gustav Winter az épületegyüttest és a hozzá tartozó birtokot
mezőgazdasági mintabirtokként akarta üzemeltetni. Csakhogy néhány
homályos pont valóban megkérdőjelezi ezt a célkitűzést. Elsősorban
gyanúra adhat okot az, hogy maga Winter a német hadsereg jól kiképzett
tisztje volt, akire a fegyverkezési versenybe kezdő Németország
mindenképpen számíthatott volna. Winter azonban a spanyol polgárháborút,
sőt a második világháborút is a Kanári-szigetek csendes nyugalmában
töltötte, igaz, a második világháború alatt a Kanári-szigetek német
támaszpontként is szolgálhatott.

Ez
utóbbira utalnak egy repülőgép-kifutópályának a nyomai, illetve hogy a
szigeten bányászati tevékenységet végzett a Krupp-művek is. Nem kevésbé
titokzatos az a tény, hogy 1939-től kezdve immáron senki nem
közelíthette meg a mezőgazdasági mintabirtokot, ráadásul pontosan ettől
az időponttól kezdve, Wintert a Bordeaux közelében állomásozó német
tengeralattjáró flotta vezetésével is megbízták. Igaz, ezt csak
távirányítással végezhette, ideje java részét ugyanis a második
világháború alatt is a Kanári-szigeteken töltötte.

Bár 1940 októberében Franco és Hitler tárgyal a
Kanári-szigetekeken hivatalosan is létesítendő német támaszpont
lehetőségéről, Franco végül elutasítja ennek a megvalósítását. Ennek
ellenére a szigetcsoport közelében állomásozó német tengeralattjárókat
Las Palmas kikötőjéből látták el utánpótlással, így a feltételezések
szerint némi kapcsolata azért mégiscsak lehetett a német hadseregnek a
mai turistaparadicsomhoz.

Mindezek a
homályos mozaikok sokak számára egyértelmű képpé állnak össze: a mítosz
szerint Hitler közeli bizalmasaként Gustav Winter a második világháború
idején egy titkos tengeralattjáró támaszpontot épített volna ki villája
alatt, ahova földalatti barlangrendszeren keresztül jutottak volna be a
tengeralattjárók. A támaszpont azonban egyben egy lehetséges menekülés
útvonal első biztonságos államosa is lehetett volna: egyesek meg vannak
győződve arról, hogy Hitler és a náci vezetők ugródeszkaként használták
volna a Villa Wintert: Amerika felé menekülve innen vágtak volna neki az
Atlanti-óceánnak.

Más mítosz
szerint a hely még ennél is több lehetett: náci vezetők kiváló német
sebészeket alkalmazva itt alakították volna át arcukat, hogy aztán az Új
Világba emigrálva valóban új életet tudjanak kezdeni. E
feltételezéseket ugyan bizonyítékok nem erősítik meg egyelőre, a
Winter-házaspár is magával vitte a sírba titkukat. Egy távoli
Winter-rokon a közelmúltban viszont látott fantáziát a titokzatos
villában: az egykori erődből wellness-centrumot építtet, hogy a
turistaparadicsomba érkező német vendégek immáron nyíltan élvezhessék a
villa kiváló adottságait.