Könnyen
rögös útra tévedhetnek azok a felvételire készülő diákok, akik nem
néznek jól körül az egyetemek-főiskolák kínálatában, és az sem árt, ha
ismerik az utóbbi pár év felvételi eredményeit. (Forrás:
HVG)

Ezekben a hetekben kell
eldönteniük a továbbtanulni szándékozó középiskolásoknak, hová adják be a
jelentkezési lapjukat. Ma már korántsem olyan nagy a harc egy-egy hely
megszerzéséért, mint akár egy évtizeddel ezelőtt. Aki mindenáron
magasabb szinten szeretne tovább tanulni, az jó eséllyel bejut a
felsőoktatásba. 2008-ban – a pótfelvételivel együtt – a jelentkezők
majdnem mindegyike, és még 2009-ben is a 85 százalékuk, egyetemi vagy
főiskolai diák lett.

Az idei évben
kicsit nehezedhet a bejutás, a felvételi alsó ponthatára ugyanis 160-ról
200-ra emelkedik. Ez azt jelenti, hogy kettes érettségivel már nem
lehet akár egyetemre is bekerülni, legalább gyenge közepes eredmény kell
hozzá. Sok esetben azon múlik a siker, hogy a diák a tanulmányi és
érettségi jegyeinek megfelelő intézményt válasszon.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a bolognai
rendszerben alapképzésre jelentkező diákok nagy többsége szeretne
biztosra menni, ezért sok helyre beadja a jelentkezését. A Felsőoktatási
Műhely című folyóiratban megjelent, a 2008-as felvételi adatokat
feldolgozó tanulmányában Kiss Paszkál szociológus úgy találta, hogy még
az első helyen jelölt szakra bekerült diákoknak is több mint egyharmada
háromnál több lehetséges szakot jelölt meg. (A jelentkezésért 9 ezer
forintot kell fizetni, s ezért 3 szakot lehet megjelölni, illetve ha
ugyanazon szakok állami és költségtérítéses variációját is beírja
valaki, akkor hatot. Minden további jelentkezés 2-2 ezer forintba
kerül.) Tehát három (illetve hat) helyet érdemes bejelölniük a
diákoknak, többet viszont csak akkor, ha végképp bizonytalanok abban,
hová szeretnének menni, illetve hol van esélyük a
felvételre.

A 2008-ban alapképzésre
felvett diákok háromötöde jól lőtte be az elérendő célt, már az első
helyre beírt intézményre és szakra bekerült. Sőt a felvettek 90
százaléka az első három helyre bejelölt szak valamelyikére jutott
be.

A legnépszerűbb szakokra azonban
csak az pályázhat jó eséllyel, aki nemcsak a maximális 400 tanulmányi
pontot szerezte meg, hanem – nyelvvizsgával vagy emelt szintű
érettségivel – a lehetséges 80 többletpontból is minél többet elért.
Például a roppant népszerű kommunikáció és médiatudomány szakot 3 ezren
jelölték meg első helyen, 21 karra vettek fel diákokat, 19-re több mint
400 pontot kellett begyűjteni. Bár nyilvánvaló volt, hogy erre a szakra
csak magas pontszámmal lehet bejutni, olyanok is sokan bejelölték, akik
nem érték el a minimumot. Végül félezren kerültek be erre a szakra
államilag finanszírozott nappali képzésre. Sokan vállalták viszont a
költségtérítéses oktatást ugyanott; duplaannyi fizető hallgató kezdhette
meg tanulmányait, mint államilag támogatott. Igaz, több intézmény
hajlandó volt 160 pontig leszállítani a minimumot.

A legkönnyebben bevehető államilag támogatott
kommunikáció szakos képzés, 345 pontos küszöbbel, a Pécsi
Tudományegyetem szekszárdi karán indult, de oda olyan kevesen
kívánkoztak, hogy így is csak 14 diákot vettek fel. Bármennyire
alacsonyak általában a vidéki intézményekben a ponthatárok, a tanulók
nagy része Budapestre vágyik. A jelentkezőknek nagyjából a negyede
fővárosi, és a felvettek közel fele Budapesten tanul tovább. Különösen
így van ez a magas pontszámú diákok esetében, egyes budapesti
intézmények szinte már külön kasztot képviselnek. A második
legnépszerűbb a gazdálkodási és menedzsment szak, ahová például több
mint harminc karra vettek fel diákokat, ehhez egy vidéki mellett csak
három budapesti intézménynél kellett több mint 400 pontot szerezni. A
Budapesti Corvinus Egyetem e szakán 454 pont volt a minimumfeltétel –
tehát legalább 54 többletpont volt szükséges a bejutáshoz –, de ez így
is 219 diáknak sikerült. E szakon a második legtöbb diák ment a
Közgázra, a legtöbben a Budapesti Gazdasági Főiskola 388 pontot követelő
Pénzügyi és Számviteli Karára.

Aki
tehát népszerű budapesti szakra szeretne járni, jó, ha többletpontokat
gyűjt. A legtöbben nyelvvizsgával szereznek ilyeneket, emelt szintű
érettségi vizsgával jóval kevesebben. Arra is figyelniük kell azonban a
diákoknak, hogy vannak olyan alapszakok, amelyeknél az államilag
támogatott képzésre való bejutáshoz szükség van az emelt szintű
vizsgákkal nyerhető pluszpontokra. Az osztatlan ötéves oktatásokra –
vagyis ahol nincs alap- és mesterképzés – tavaly bekerültek közül a
jogászjelölteknek a 85, az orvos- és fogorvos-, gyógyszerészjelölteknek
pedig a 95 százaléka abszolválta az emelt szintű vizsgát valamelyik
felvételi tárgyból. Az idei évben az egészségügyieknél már a felvétel
feltétele lesz az emelt szintű érettségi, ami a fenti adatok fényében
nem jelent majd nagy változást. Az alapszakoknál, a hároméves képzésben
is voltak olyan területek, ahol nem ártott az emelt szintű vizsga. A
bölcsészeknél például az államilag támogatott helyekre felvettek
háromnegyedének volt (bár ott a nyelvszakokra eleve kötelező), mint
ahogy a gazdaságtudományi szakokra bejutott diákok kétharmadának is
(lásd ábránkat a 62. oldalon).

A
vidéki érettségizetteknek azt is jól meg kell fontolniuk, érdemes-e
budapesti képzésre jelentkezniük, hiszen ott nagy a tolongás. Pedig a
bolognainak nevezett rendszerben az első három évben nincs különbség
abban, hol végzi valaki a szakot. Ha a munkaerőpiacon nem veszik
figyelembe a képzés helyét, akkor ugyanannyit ér például a gyöngyösi
Károly Róbert Főiskola gazdálkodási és menedzsment szakja, mint a
Közgázé. Persze bizonyos munkahelyeken figyelnek a különbségre, ám a
legtöbb esetben megelégszenek azzal, hogy meglegyen a végzettség. Ha
valaki mesterszakos képzésre szeretne továbbmenni, jó tudnia, hogy a
tapasztalatok szerint egyáltalán nem számít, honnan jött, a gyöngyösi
főiskola kreditje pont ugyanannyit ér, mint a
Corvinusé.

Tehát érdemes még egyes
szakokon belül is alaposan körülnézni, hová mennyi pontszám lehet elég.
Persze akiknek van pénzük a költségtérítéses képzésre, azoknak nem
szükséges ilyen apróságokra figyelniük. Tavaly nagyon sok helyre elég
volt ugyanis akár a minimumpontszámot, 160-at elérni, és akkor már –
költségtérítéses képzésen – az így bekerültek együtt kezdhettek tanulni
az államilag támogatott képzésre akár 400 pont feletti eredménnyel
felvételt nyert diákokkal. Például gazdálkodási és menedzsment szakon az
Általános Vállalkozási Főiskolára 388 ponttal lehetett bejutni, míg a
költségtérítéses változatban elég volt a 160 pont. Más kérdés, hogyan
tud majd a felsőoktatásban maradni a gyenge középiskolai eredménnyel
felvett diák.

Ahol viszont szinte
korlátlanul vannak kiadó helyek, az a műszaki és természettudományi
képzés. Gyakori, hogy e helyeket – finoman szólva is – kevésbé képzett
diákok választják. A jól tanulók, nyelveket beszélők leginkább az
orvosi, a bölcsész-, a gazdasági és a jogi képzésre jelentkeznek. Tehát
ha valaki kedvet érez magában mérnöki tanulmányokra, az akár közepes
tanulmányi eredménnyel is szinte bármely képzésre bejuthat. A
bekerültektől aztán már nem nagyon szabadulnak meg az intézmények,
amelyeknek a finanszírozása attól függ, hány diákot oktatnak, akár
államilag támogatott, akár költségtérítéses képzésen. Éppen ezért a
műszaki egyetemek, főiskolák inkább minden szakon indítanak úgynevezett
felzárkóztató, a középiskolai hiányosságokat bepótoló órákat, mint hogy
meg kelljen válniuk a diákoktól. Persze e karok tanárai közül sokan
nehezen viselik a minőségi romlást. Mint az ELTE-n oktató világhírű
matematikus, Laczkovich Miklós egy cikkében tavaly nyáron kifejtette, a
felsőoktatás mára olyan napközi otthonná alakult, ahová sok fiatal a
munkanélküliség elől menekült, a politika hathatós
támogatásával.

RIBA
ISTVÁN