„A
holokauszt emlékezetben tartása eddig némileg egyoldalú volt, elsősorban
az elkövetők oldaláról szemlélte a történteket.”
(Forrás:
ma.hu)

Nézőpontváltásra lenne
szükség a holokauszt emlékezetében, azt a tapasztalatot is figyelembe
kellene venni, amelyről az időszakot átélők és túlélők vallanak – mondta
Gyáni Gábor történész hétfőn az MTI-nek.

„Egy kicsit nézőpontot kellene
változtatni és azt a tapasztalatot is figyelembe kellene venni, aminek
valamilyen formában Kertész Imre a Sorstalanság főhőse, Köves Gyuri
révén hangot ad” – közölte a történész a Vonzások és taszítások című
kétnapos konferencia előadójaként, a tanácskozás hétfői megnyitója előtt
a Magyar Rádió Márványtermében.

Gyáni Gábor A holokausztról új szemmel, Előzmények és
következtetések alcímet is viselő tanácskozás helyszínén kiemelte: a
holokauszt emlékezetben tartása eddig némileg egyoldalú volt, elsősorban
az elkövetők oldaláról szemlélte a történteket.

Az emlékezetben tartás jelentős részben „történeti
teljesítmény volt” és nem a kollektív emlékezet társadalmi formája –
mutatott rá a pannonhalmi főapát, Várszegi Asztrik püspök
fővédnökségével tartott rendezvény kapcsán a szakember. Ha belelapozunk a
holokausztról szóló nagyobb munkákba, elsősorban a zsidók
diszkriminációjához vezető politikai útról, a zsidóüldözés
közigazgatási, politikai, szervezeti lebonyolításáról olvashatunk –
tette hozzá.

„Mindig az elkövetők
oldaláról, ebből a nézőpontból (…), kevésbé tudjuk azt, hogy mit éltek
át azok, akikkel szemben elkövették a szörnyűségeket” – mondta. A
történész hangsúlyozta, hogy vannak túlélők, de sokáig nem beszéltek,
vallottak, vagy hangjuk nem hallatszott. Gyáni Gábor nagy kihívásnak
nevezte a nézőpontváltást.

A
konferencia főszervezője, a Magyar Rádió munkatársa, Rózsa T. Endre
megnyitójában kiemelte: a rendezvényen két népcsoportról, világlátásról,
eltérő megközelítésekről van szó, amelyek vonzzák és taszítják is
egymást. Napjainkban az új zsidó reneszánsz korát éljük, ám a régi sebek
megmaradnak – hangsúlyozta, majd hozzáfűzte: „Elérkezett az ideje
annak, hogy előre nézzünk.”

Mezei
András író, a konferencia levezető elnöke személyes hangvételű
bevezetőjében arról szólt: a vonzások közé tartozik, hogy II. József
emancipálta a zsidóságot és a nemzet befogadta a zsidókat, míg a
taszítás akkor történt meg, amikor 1944-ben felemelt kézzel kellett
végigmennie Budapesten.

A
tanácskozáson szó lesz egyebek mellett a dualizmus koráról, a későbbi
zsidótörvényekről, a zsidóság és a politika viszonyáról a kommunista
rendszer évtizedei alatt, a keresztény egyházak üldözöttekért végzett
tevékenységéről, a zsidó „túlasszimilációról”, valamint a zsidó
önmentésről és segítségnyújtásról.