Sztálinról – halála után csaknem hatvan esztendővel – még mindig vitatkoznak. Világszerte, ám főleg a volt szovjet területeken. Hívei a háborús diadalt emlegetik, ami pedig Putyint vagy Medvegyevet illeti, inkább szeretnének nem foglalkozni ezzel a problémával. A történészek azonban dolgoznak. Néha hihetetlen históriákra derül fény, amelyek – mint cseppben a tenger – a terror szörnyű gépezetének valóságos méreteit mutatják. (E. Fehér Pál, Népszabadság)
[…]
A sztálini rémtettek krónikájában azonban eddig szinte ismeretlen volt Vaszilij Blohin vezérőrnagy neve. A közelmúltban az önkény bűneit nyilvánosságra hozó civil szervezet, a Memoriál emlékeztetett Vaszilij Blohinra, aki hozzávetőlegesen 15 ezer elítéltet küldött a másvilágra –saját kezűleg. A pontos szám ma már nem megállapítható. Ez volt az a különleges érdem, amellyel a hóhér megszolgálta a tábornoki rendfokozatot. Blohin vezényelte Tuhacsevszkij marsallnak és magas rangú katonatársainak a likvidálását. Ugyancsak ő volt az ítéletvégrehajtó Nyikolaj Buharin esetében, akinek végig kellett néznie a perében ugyancsak halálraítéltek utolsó perceit. Például a volt állambiztonsági főnök, Jagoda kivégzését is, akit az akkor hivatalban ülő belügyi népbiztos, Jezsov parancsára, előzőleg iszonyatosan megvertek. Aztán Jezsovra is sor került: Sztálin reáhárította a felelősséget a terrorért és pusztulnia kellett. Sztálin parancsát ezúttal ugyancsak Blohin hajtotta végre.
Különben Blohin körül is csapkodott a terror villáma. 1939-ben, amikor már Berija vezette a belügyi népbiztosságot, ő sem tett másként, mint elődei: leszámolt azokkal, akik többé-kevésbé közelálltak akár Jagodához, akár Jezsovhoz. Az esetek többségében semmi sem állta útját, Berija hatalma szinte korlátlan volt. Blohint azonban személyesen Sztálin védte meg: „szükség van rá, meg az ilyen emberekre” – vetette oda pipázás közben. Blohin aztán Beriját is túlélte.