Egy
reprint kiadásban megjelentetett Budapest-história igazi csemegékkel
szolgál a várostörténet kedvelőinek.
(Forrás: National
Geographic)

Aki kíváncsi Pest és
Buda fejlődésére, szeretné megismerni a fejlődés egyes stációit
alaposabban is, annak ajánlhatjuk Siklóssy László 1931-es, most újból
kiadott művét. Remekbe szabott kötetet jelentetett meg nemrégiben az
Építési Fórum Alapítvány, illetve megbízásából az Építésügyi
Tájékoztatási Központ Kft. A könyv kiadói biztosra mentek: egy 1931-es
munka reprint publikálására vállalkoztak, márpedig Siklóssy László neves
Budapest-kutató akkori műve rendkívüli érdekességeket rejteget a
várostörténet kedvelőinek.

Siklóssy művének két címe is van: az egyik „A Fővárosi
Közmunkák Tanácsa története”, a másik pedig a „Hogyan épült Budapest?
(1870-1930)”. Mindkét cím a Fővárosi Közmunkák Tanácsának (FKT)
tevékenységére utal, hiszen ez a szervezet, amely a kormányzat és az
önkormányzat(ok) képviselőiből állt, meghatározta Budapest fejlődésének
első hatvan évét.

Az FKT nevéhez
fűződik a mai Andrássy út és a Nagykörút (1872-től) kiépítése, a város
rendezése, közművesítése, a budai körút kialakítása és szinte minden
nagyobb városrendezési terv a főváros életének első évtizedeiben. Így a
földalatti vasúttól kezdve a Margit hídon át a Városligetig számos olyan
pontja van a városnak, amely soha nem épült volna ki, ha nem hozzák
létre a „közmunkatanácsot”.

Kevesen
tudják például, hogy az FKT-ről szóló törvény már 1870-ben
gyakorlatilag egységes városként kezelte Pestet, Budát és Óbudát,
jóllehet a három város egyesítése csak 1872-73-ban következik be
Wahrmann Mór javaslatára. (A Budapest elnevezés is a XIX. század
terméke: Széchenyi István gróf kezdi emlegetni ezen a néven az addig
Pest-Budának hívott kettős települést.)

A közmunkatanács fő kezdeményezője egyébként Andrássy
Gyula gróf volt, a kiegyezés utáni első magyar miniszterelnök, aki
Csengery Antal segítségével készítette el az FKT-ról szóló
előterjesztést. A ma Andrássy útnak, akkoriban Sugár útnak nevezett
városszerkezeti elem is az 1867 utáni első miniszterelnök javaslatára
épült ki, sokan mégis Podmaniczky Frigyes báró nevéhez kötik ezt is,
minthogy ő több mint harminc évig (1873-1905) vezette alelnökként a
közmunkatanácsot.

Ugyanakkor meg
kell említeni, hogy már az első alelnökök, vagyis gróf Tisza Lajos és
gróf Szapáry Gyula is nagyon sokat tettek a város fejlesztéséért, hiszen
tevékenységük egy-két éve alatt meghatározták a párizsi mintára
sugárutakon és körutakon alapuló budapesti városszerkezetet. (A
sugárutakat már a korábbi Szépítő Bizottmány is elkezdte kiépíteni, az
ezeket átkaroló körutakat viszont az FKT kezdeményezte.)

Az, hogy alelnökök vezették ezt az
intézményt, éppen azért alakult ki, minthogy Andrássy miniszterelnöksége
idején az FKT elnöki posztját is betöltötte, de a gyakorlatban nem sok
ideje maradt a Budapest kiépítését végző szervezet ülésein való
részvételre.

Siklóssy László könyve
elsősorban az FKT-ról szól, ám talán nem is ez a legeslegérdekesebb
része. Egészen lenyűgöző, ahogyan a középkori és újkori emlékekre tér ki
a szerző. Megtudhatjuk, hogy már Zsigmond király szeretett volna
állandó hidat létesíteni Pest és Buda között, vagyis megpróbálta
összekötni a két, sokáig különálló várost. Később Mátyás király volt az
első, aki valódi várostervezési feladatokat jelölt ki, elsősorban Budán,
a Víziváros kiépítésével. Mátyás szintén tervezgette a hídépítést, de
mint tudjuk, ez a terv csak a XIX. században valósulhatott meg. Ehhez
már Széchenyi István gróf, a „legnagyobb magyar” tevékenysége volt
szükséges.

Széchenyihez fűződnek a
Lánchíd ötletén kívül olyan törekvések is, mint például a parkok és
fasorok létesítése. Az előtte dolgozó várostervezők, például Hild János,
illetve az ő pártfogója, József nádor ugyanis nem érzékelték a
XVIII-XIX. század fordulóján, hogy zöldterületekre lenne szükség a
városban. Pedig József nádor számos kertet, arborétumot létesített,
például Alcsúton, ám Pest-Budán egészen drasztikus intézkedéseket
hozatott. Így például egy hideg tél miatt kivágatta a Városerdő fáit, és
szétoszttatta a rászoruló lakosság között. Azóta nem erdőnek, hanem
Városligetnek hívjuk ezt a térséget…

Nagy hibát követnénk el azonban, ha József nádort vagy
Hild Jánost, a későbbi neves építész, Hild József apját elítélnénk. Ők
voltak ugyanis az elsők, akik az úgynevezett Szépítési Bizottság,
illetve Szépítő Bizottmány révén a XIX. század elején megpróbálták Pest
városszerkezetét rendezni. Tevékenységük nagyon fontos volt, és hosszú
évtizedekig, az 1870-es évekig nem is volt más gazdája a
városfejlesztésnek.

Ők alapozták
meg a sugárutakat, például megtervezték az Üllői úti fasort (lám,
nemcsak pusztították a fákat), továbbá a Vigadó és német színház
építése, a pesti városfalak és kapuk lebontása is e szervezet nevéhez
köthető. A Szépítő Bizottmányt 1805-ben kezdeményezte József nádor, a
szervezet azonban csak 1808-ban alakult meg. A Bizottmány sorsára
rendkívül súlyosan hatott, hogy Hild János, az első valódi pesti
városrendezési terv készítője 1811-ben elhunyt.