Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár elvállalta a a XII. Kárpát-medencei Rovásírásverseny és Műveltségi Találkozó fővédnökségét. A jelek szerint a politikusasszony nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a rovásírás-tanítás része legyen a tananyagnak. (Forrás: Népszava)

„Sok mulasztás, megtévesztés, aljasság felróható a Kádár-kornak, ám azt csak a magyar nyelv és irodalom szerelmesei tudják igazán, micsoda elhallgatások és hamisságok mételyezték a bölcsészkaron az akkori oktatást. Ezek egyike az, hogy a székely-magyar rovásírásról a hivatalos egyetemi oktatás többnyire mélyen hallgatott, mintha ilyen nem is létezne, vagy ha mégis, csak számadó juhászok rovogatták így bicskájukkal a botjukra a birkák számát” – fogalmazott Hoffmann Rózsa a XII. Kárpát-medencei Rovásírásverseny és Műveltségi Találkozó döntőjére írt köszöntőjében. Az oktatási államtitkár ugyanis elvállalta a verseny fővédnöki tisztét.

[…] köszöntő levelének megállapítása: „a rovásírás a magyar nemzetnek nem holt, hanem élő öröksége (…) élő kincs ez, ami csak a miénk.” Hogy az államtitkár miként vélekedik a rovásírás manapság egyre felkapottabb „hagyományőrzéséről”, arról levelének címzettje, Szakács Gábor adott kielégítő választ. A Forrai Sándor Rovásíró Kör elnöke még tagságának írt április 29-i beharangozójában tudatta: Hoffmann fővédnöksége „az oktatáspolitika részéről reményt keltő változásokat jelent a rovásírás hivatalos befogadása irányában.”

De még az államtitkári köszöntőnél is fontosabb, hogy e lelkesedés magával vonja-e a rovásírás-oktatás bevezetését a magyar iskolákban. A Demokratának adott tavaly nyári interjújában Hoffmann ugyan kitérően, de „biztatóan” reagált arra a kérdésre, „lát-e lehetőséget arra, hogy a tantervekben, tanmenetekben megjelenjen egy másik őshazaszemlélet és a magyarság ősi rovásírásának bizonyítható emlékrendszere”. Az államtitkár úgy látta: „nem baj, ha a különféle elméletek, ugyan nem megcáfolhatatlan igazságként, de bekerülnek a tananyagba, és a gyerekek elgondolkodhatnak rajtuk.”

Tavaly júliusban pedig Tusnádfürdőn arról értekezett: az oktatási rendszernek nagyon színesnek kell lennie, és ebbe belefér a katonai, a vallási alapismeretek, a székely rovásírás, és sok minden más. Bejelentette: az új közoktatási törvény és az új Nemzeti Alaptanterv olyan iskolarendszert alapoz majd meg, amely a központilag meghatározott, közös nemzeti tartalmaink mellett lehetőséget kínál arra, hogy ilyen típusú tárgyakat taníthassanak. Mint mondta: „ha egy iskola megtalálja azt a tanárt, aki el tudja varázsolni a gyereket, aki olyan katonai rendgyakorlatokat tud velük végeztetni, hogy leizzadnak, de imádják, akkor ezt tehesse.”