18 ezer
éve hobbitszerű emberelőd lakta az indonéz Flores-szigetet.
(Forrás:
National Geographic)

Egy méter magas
volt, agymérete egy grapefruithoz hasonlítható. Társaságát törpe
elefántok és óriásgyíkok jelentették. A lelet az elmúlt ötven év
legjelentősebb ősembertani felfedezése, és az emberi evolúcióról
alkotott eddigi elméletek felülvizsgálatára készteti a
tudósokat.
 
A régészek az indonéz Flores-sziget Liang Bua
mészkőbarlangjában bukkantak a felnőtt korú nő koponyájára és
csontvázára, valamint további hat ember csonttöredékeire.

Az „Ebu”-ra keresztelt nő az
emberelődök egy eddig ismeretlen fajához tartozik – a szigetről a faj
neve Homo floresiensis lett. A Homo floresiensis tagjai hobbiszerűek
voltak, magasságuk egy méter körül volt. Agyuk mérete leginkább egy
grapefruithoz hasonlítható, azaz a mai ember agyméretének körülbelül
harmadával rendelkeztek.

A
barlangban ugyanebből a korból származó csonteszközökre, valamint néhány
stegodon csontjaira és fogaira is rábukkant az indonéz és ausztrál
régészekből álló kutatócsoport. A stegodon a mai elefántok őse.
Kihalásuk előtt néhány fajuk a délkelet-ázsiai szigeteken is élt. Bár
néhány fajuk elérhette a mai elefántok méretét, a szigetvilágban
feltehetően csak törpeméretű fajaik éltek. A régészek a barlangban
találtak patkány–, denevér–, komodói sárkány– és halmaradványokat is.

A leletek egyértelműen azt
mutatják, hogy egy, a ma élő ember, a Homo sapiens kialakulásához
vezető, egyenes fejlődési út helyett, bolygónkon az eddig
feltételezettnél több előember-faj élt egyidejűleg, sőt, néhányuk
egészen a „közelmúltig” fennmaradt.

A korábbi leletek tanúsága szerint a Homo sapiens 35-55
ezer évvel ezelőtt jelent meg a Flores-szigeten. E szerint a Homo
floresiensis több tízezer évet élt a modern ember társaságában a
szigeten.

A régészek a Liang Bua-i
hölgy kis koponyája és állkapcsa láttán először arra gyanakodtak, hogy
egy gyerektől származnak. A fogazat alapos átvizsgálása után azonban
megállapították, hogy egy legalább 20 éves nő maradványaival van dolguk.
A lelet hitelességét háromdimenziós röntgen segítségével is
megvizsgálták, amely felfedte a koponya belső struktúráját.

Ebu maradványai 18 ezer évesek
lehetnek. A barlangban talált legrégebbi csontok 78-94 ezer évesek. A
Homo floresiensis messze túlélte a neandervölgyi emberelődöt, aki
körülbelül 28 ezer évvel ezelőtt tűnt el Európából és Nyugat-Afrikából.

A régészek feltételezése szerint a
Homo floresiensis ősei több százezer évet éltek elszigetelten. A sziget
lehetőségeihez, az alacsony kalóriájú étrendhez alkalmazkodva
kistermetűek voltak. A nagy ragadozók hiánya miatt a nagy termet
egyébként sem jelentett előnyt.

Az
eddigi ismeretek szerint a Flores-szigetnek soha nem volt szárazföldi
összeköttetése Délkelet-Ázsiával, így a Homo floresiensis ősei
csónakokkal, tutajokkal juthattak el ide. A régészek azt is
elképzelhetőnek tartják, hogy a Jáván 1,6 millió évvel ezelőtt élt Homo
erectus leszármazottjai.

Nem
tudjuk, mennyi időt élt a Homo floresiensis a Flores-szigeten. A most
talált csontok alapján elképzelhető, hogy csak 70 ezer évig létezett ez
az emberelőd-faj, de a régészek szerint az sem kizárt, hogy a faj már
800 ezer éve feltűnt a szigeten.

Azt sem tudjuk, mi okozta kihalásukat. Elképzelhető,
hogy a Homo sapienssel az élelemért és egyéb erőforrásokért folyatott
harcban alulmaradt, de az is lehet, hogy egy körülbelül 12 ezer évvel
ezelőtti vulkánkitörés vezetett kihalásukhoz.

A felfedezésről a Nature legfrissebb száma számolt
be.