A
tengeri viharok a történelem folyamán többször is fontos csatákat
döntöttek el. A national Geographic kétrészes sorozatában összegyűjtötte
a történelemformáló égi háborúkat.

Az emberiség történelmén végigvonul az állandó küzdelem
az elemekkel. A vallások, a mitológiai történetek gazdagok a természet
erőinek megszemélyesítésében. Ez jól mutatja, hogy milyen központi
szerepet játszott a történelem folyamán, a természet erőinek hatása az
emberek mindennapi életére és a történelmi
eseményekre.

A világtengerek
bolygónk közel 75%-át borítják. A világ különböző tájait elválasztják
egymástól, ugyanakkor kapcsolatot teremtenek a különböző kultúrák
között. Ez így volt a történelmi időszámításnak attól a pontjától
kezdve, amikor az első hajósok kimerészkedtek a tengerekre, majd a nyílt
óceán végtelen távolságait is leküzdötték. A hajózás az emberiség
számára már a kezdeti időkben is a kereskedelem és gazdasági élet egyik
legfontosabb kapocsát jelentette. Ugyanakkor a hajósoknak,
tengerészeknek állandóan szembe kellett nézniük a veszéllyel, hogy
útjukról a természet erőinek szeszélye folytán soha többé nem térnek
vissza. A tengeri viharok azonban nemcsak egyéni sorstragédiákat
idézhettek elő, hanem befolyásolhatták a történelmi események folyamatát
is. Így a történelem folyamán fontos csatákat dönthetettek el, vagy
éppen felfedezéseket segíthetettek elő.

Poszeidon ajándéka

A görög-perzsa háborúk története közismert, azonban a
híres csaták elhomályosítják a Kr. e. 492-ben történteket. Ekkor
Mardóniosz, Dareiosz veje elindult, hogy helyreállítsa a perzsa
fennhatóságot Thrákiában és Makedóniában, továbbá megsemmisítse Eretriát
és Athént. A területek nagy részét elfoglalta, de Eretria és Athén
megmenekült, mivel az Athosz-hegyfok alatt hajóhadának nagy részét egy
tengeri vihar elsüllyesztette.

A
tenger istene haladékot adott a görög városállamoknak, hogy
felkészüljenek a perzsák elleni harcra. A hajóhad pusztulása mély
nyomokat hagyott a perzsák emlékezetében. Xerxész 480-as hadjárata
alkalmával azért, hogy az itt gyakori viharokat elkerülje, a rossz
emlékű hegyfokot csatornával átvágatta. Két nagy hidat is építtetett
Ázsia és Európa között, hogy megkönnyítse a hadsereg átszállítását.
Talán a sors fintora, hogy a tengeri viharok ezeket a hidakat is
megrongálták, illetve ledöntötték. Xerxész őrjöngő haragjában a hidak
tervezőjét kivégeztette, a tengert pedig „büntetésből”
megkorbácsoltatta.

A tájfun, amely
megmentette Japánt a mongol hódítástól

Kublaj kán, miután félelmetes seregeivel Ázsia jelentős
részét már meghódította, a Dél-kínai-tengeren található Japán
elfoglalására készült. Először levélben felszólította Tokumine régenst
-Japán urát- a mongol uralom elismerésére. A régens a nagy távolság
miatt, hatalmát és az országot biztonságban érezte, ezért
visszautasította a nagykán ultimátumát. Ennek következtében Kublaj kán
1274-ben 150 hajóból álló expedíciót indított a szigetek meghódítására.
Az invázió azonban nem járt eredménnyel.

1281 júniusában a nagykán újabb hajóhadat küldött Japán
ellen, amely korábbi próbálkozásnál már sokkal nagyobb katonai erőt
képviselt. A források szerint 45 000 mongol, valamint 120 000 koreai és
kínai katona vett rész a hadjáratban. Az expedíciós sereg útját számos
vihar nehezítette mire végül Kyushu, Hirado és Takasima szigetén partra
szállhatott.

A nagykán seregét –
amely számbelileg jelentős erőt képviselt – a viszontagságos tengeri út
alaposan megviselte. A soknemzetiségű, össze nem szokott seregrészek
csak kisebb győzelmeket tudtak kicsikarni az elkeseredett japán védőkkel
szemben. Végezetül az 1281 augusztus 15-e hajnalán kitört iszonyatos
erejű tájfun megpecsételte az egész inváziós sereg
sorsát.

A vihar szétszórta és
elsüllyesztette a mongolok kikötött hajóit. A szárazföldre szorult
csapatok hátuk mögött a nyílt tengerrel, előttük pedig a
szerencsétlenség láttán bátorságra kapott japán sereggel, két tűz közé
kerültek. A védőknek sikerült is néhány napig tartó harcban legyőzniük
és az utolsó szálig felkoncolniuk a betolakodókat.

A japánok szemében az 1281-es tájfun volt a „kamikadze”
az isteni szél, amely megvédte hazájukat, a külső betolakodóktól. Az
incidens természetesen óriási jelentőséggel bírt a japán történelmi
emlékezetben. Erősítette sok japánnak azt az irracionális meggyőződését,
hogy országuk szent és sérthetetlen.

Írta: Ladányi
László
történész