A
nemzetközi vizsgálatok szerint 2000 óta semmilyen előrelépés nincs az
alapfokról kikerülő magyar tanulók aggasztó teljesítményében. Hiller
István szerint viszont jó úton halad az oktatási rendszer… (Balla István
interjúja az oktatási és kulturális miniszterrel a
Figyelőneten)

Gyurcsány
Ferenc augusztus végén megjelent Megegyezés című dolgozata kiemelt
szerepet szán az oktatásnak. Azt javasolja, hogy emeljük a GDP 6-7
százalékára az oktatási rendszerre fordítható pénzt. Az Állami
Számvevőszék nyáron megjelent jelentése viszont a konvergenciaprogram
alapján 2010-re 5,1 százalékot tart lehetségesnek. Most melyik a valódi
arány?
 
A konvergenciaprogramot
tartjuk. Azok a célok, amelyek az egyensúly kialakításához vezettek,
továbbiakban is érvényben maradnak. Hogy ez milyen belső arányok szerint
alakul ki, a pénzügyi szakembereket kevéssé érdekli. Gyurcsány Ferenc
dolgozata – egyebek mellett – arra tesz javaslatot, hogy növeljük a
közoktatásra és a felsőoktatásra fordítható közös pénzünk GDP-hez
viszonyított arányát. Közép- és hosszú távon ugyanis a humánerőforrás
az, ami az ország számára tartós előnyt jelent. A miniszterelnök
tervezete fél-egy évtized távlatában mondja a 6-7 százalékos GDP-arány
elérését. A liberálisok jelezték, hogy a „Megegyezés” oktatási részével
egyetértenek, és azt támogatni is fogják. A szocialista frakciótól is
teljes támogatást kaptam. Tehát a szakmai-tartalmi támogatás mellett
erős politikai támogatása is van az oktatás
fejlesztésének.

Ami az oktatás
finanszírozását illeti, a Parlament által elfogadott törvényben
rögzítettük, hogy a felsőoktatás költségvetése 2009-ben a kezdeti 220
milliárdról 234 milliárdra, míg 2010-ben 241 milliárdra nő. Ez egy
kiszámítható, minden tekintetben növekvő költségvetés. Emellett tavaly
az összes állami felsőoktatási intézmény vezetőjével három évre szóló
finanszírozási szerződést írtam alá, így minden intézmény számára
pontosan kiszámítható a saját költségvetése. A közoktatás
korszerűsítésére pedig – a tavasszal meghirdetett Új Tudás – Műveltség
Mindenkinek program keretében – évente plusz 130-140 milliárd forint
jut. Ennek kétharmada uniós forrás, egyharmada a köztársaság
költségvetéséből való. A három évre minden szinten tételesen lebontott
program mintegy 420 milliárd forintnyi többletet hoz a
közoktatásnak.

A
miniszterelnök javaslatcsomagját a hétvégén ezzel együtt elutasította az
SZDSZ. Meg lehet őket még győzni arról, hogy
támogassák?

A politika a
meggyőzésről szól. A dolgozat egyik jelentős megállapítása, hogy a
közösen felhalmozott pénzünket az oktatás, a kultúra és az innováció
megerősítésére érdemes fordítani. Az SZDSZ egyik oktatáspolitikusa,
Sándor Klára azt mondja: ők ezzel, és mindazzal, ami oktatásügyben
folyik, egyetértenek.

Az
oktatáspolitikai résszel egyetért az SZDSZ, de a tervezet egészét
elutasítja.

Ugyanakkor
előállhatott volna egy olyan helyzet is, hogy minden elemét elutasítják.
Mégis úgy gondolták, az oktatási részt támogatják. Egyébként önmagában
nem a Megegyezés című tanulmányról kell politikai egyetértésre jutni,
hiszen a költségvetésről fogunk szavazni. Úgy kell a gondolatokat
összehangolni, hogy a szocialista képviselőkön kívül a liberálisok, és
akár mások is támogassák majd a Parlamentben. Én látok erre
lehetőséget.

Gyurcsány
Ferenc kijelentette, hogy lemond, ha nem fogadják el a programja alapján
készített költségvetést. Nem erősödött meg a pártban újra a Gyurcsány
ellenes hangulat?

Nem. Én
a tanévnyitó miatt szinte minden nap vidéken vagyok, és a párt rengeteg
helyi képviselőjével találkozom. Egyáltalán nem erről gondolkodunk a
pártban. Az a cél, hogy a költségvetést elfogadjuk.

Mégiscsak ez a javaslatcsomag lehet az alapja
a költségvetésnek is.

Hangsúlyozom: a költségvetésről szavazunk. És ahogy már
említettem, látom lehetőségét annak, hogy a szükséges többség igennel
dönt.