Februárban
mewrült föl, hogy állami [fenntartású] iskolákat szervezne 2010-től az
oktatási miniszter. Az [origo] interjúja Hiller Istvánnal.

Február közepén jelentette be legújabb
reformelképzelését az oktatási miniszter: újra állami iskolákat
szerveznének az országban. A tervek szerint azok az önkormányzatok,
alapítványok és egyházak, amelyek nem szeretnék továbbra is fenntartani
oktatási intézményeiket, előzetes tárgyalások után átadhatnák iskoláikat
az államnak. Ezek az intézmények az alapnormatíván felül plusz
normatívát kapnának, egységes tanterv, követelményrendszer és tankönyvek
alapján, és egységes szakmai felügyelettel tanítanának – ez az oktatási
miniszter reményei szerint megszüntetné a szegregációt, és csökkentené
az esélykülönbségeket. A javaslatról április közepéig egyeztet a
minisztérium a pedagógus szakszervezetekkel, a diák- és szülői
szervezetekkel és a jelenlegi fenntartókkal – ha a tárgyalások jól
haladnak, az első állami iskolák akár már a 2010/2011-es tanévben
megjelenhetnek a rendszerben.

Az elmúlt években
száznál több kistelepülési iskola szűnt meg jogutód nélkül, vagy
vesztette el önállóságát azért, mert az önkormányzat nem bírta
fenntartani az intézményt. Az állami iskolák terve menekülési útvonalat
jelenthet a kisiskoláknak? Ha a település szeretné, hogy fennmaradjon az
intézmény, de nincs pénz rá, átvennék az önkormányzattól?


Az állami iskolák a fenntartók cseréjével jönnének
létre. Hangsúlyoznom kell: ebben semmilyen kényszer nincs. Javaslat van,
lehetőség. Az önkormányzat nem köteles átadni az iskolát, miként az
állam sem köteles átvenni azt. Ha egy önkormányzat úgy gondolja, hogy az
állam hatékonyabban tudná működtetni iskoláját, tárgyalásokat
kezdeményezhet, amelynek során az állam előre jelzi, hogy milyen
feltételekkel tudja átvenni az adott iskolát.

Milyen
feltételekre gondol?

A konkrét feltételek mindig az
adott intézménnyel való tárgyalások során alakulnak ki. Érinthetik az
intézményszerkezet kérdéseit, a tulajdonviszonyok megváltozását vagy
fennmaradását, a korábbi fenntartó jogait és kötelezettségeit, az állami
működtetés feltételeit.

Korábban úgy nyilatkozott,
hogy csak később derül ki, kizárólag anyagi gondokkal küzdő
önkormányzatok adják át a fenntartás jogát, vagy mások is. Mire gondol,
milyen egyéb okok miatt adná át egy fenntartó az iskoláját az
államnak?

Például átadhatják azért is, mert úgy
látják: szakmai szempontból az állami fenntartással garantálható a
színvonalas működtetés.

Az állami
iskoláknak járó kiegészítő normatíváról azt mondta, ez ad lehetőséget
arra, hogy kiegyenlítsék a regionális és helyi szocioökonómiai
különbségeket. A pénzzel azonban eddig sem volt gond, több milliárdot
kaptak azok az iskolák, amelyek esélyegyenlőségi programokat
alkalmaztak. Mitől lenne eredményesebb ez a támogatás?


Jól látja: a pénz felhasználásával és
hatékonyságával van a probléma. Mindig lehet találni olyan területet,
amelyre érdemes több pénzt fordítani. Amit ma mindannyiunk pénzéből
oktatásra fordítunk, abból jobb színvonalú oktatást lehetne
megvalósítani. Az iskolafenntartó önkormányzatok anyagi lehetőségeik
függvényében támogatják az iskolákat. Hogy érthetőbb legyen: az állami
alapnormatíva körülbelül hatvan százalékát jelenti az oktatásra
fordítandó költségeknek. Ezen felül az önkormányzatok sokféle csatornán –
pályázatokon és különböző programokon – keresztül kaphatnak pénzt a
közoktatásra az államtól. Az adott önkormányzat anyagi helyzetétől és
szakmai szándékaitól függ, hogy hozzá tudja-e tenni a fennmaradó negyven
százalékot. És itt jönnek a különbségek: egy gazdagabb önkormányzat
hozzá tudja tenni – esetleg többet is, mint negyven százalék -, és így
magasabb színvonalat tud biztosítani, míg egy szegényebb nem teheti meg
ugyanezt. Ez eredményezhet színvonalbeli, és ebből adódóan
esélykülönbségeket. Az államnak a kiegészítő normatívával lehetősége
lesz a kiegyensúlyozott körülmények megteremtésére: egyenlő feltételeket
biztosíthat az ország minden régiójában. Az állami iskola
finanszírozása tehát az állami alapnormatívából és az állami kiegészítő
normatívából áll.

Ön szerint az állami iskolák
rendszere csökkentené az iskolai szegregációt. Ugyanakkor maradna a
szabad iskolaválasztás joga, márpedig sok szakember ezt okolja a
szegregációért. A rendszer melyik eleme csökkentené az
elkülönítést?

A szegregáció leghatásosabb ellenszere
az azonos színvonalon biztosított minőségi oktatás – függetlenül a
település nagyságától, a szociokulturális környezettől és a diákság
összetételétől. Ezt biztosíthatja az egységes feltétel- és
követelményrendszer. A szabad iskolaválasztás joga természetesen
továbbra is fennmarad. Ugyanakkor a gyakorlatban, ha egy szülő azt
tapasztalja, hogy gyermeke a lakóhelyéhez legközelebbi iskolában
minőségi oktatást, korszerű körülményeket, gondos felügyeletet és
megalapozott minőségi tudást kap, számára nem fog másik iskolát keresni a
körzethatáron túl. Ráadásul az azonos színvonallal és feltételekkel
működtetett állami iskolák megkönnyítik az intézmények közötti
átjárhatóságot, ami ma a rendszer egyik legnagyobb hiányossága.