Hiller
István oktatási és kulturális miniszter megnyitotta a Rákóczi kiállítást
hétfőn a törökországi Tekirdagban (Rodostó). Az eseményen a török fél
részéről jelen volt többek között Ertuğrul Günay kulturális és
idegenforgalmi miniszter és Zübeyir Kemelek tekirdagi kormányzó.
(Forrás: OKM)

Székelyné Németh Mária
isztambuli magyar főkonzul kezdeményezésére Hiller István oktatási és
kulturális miniszter 2009-ben engedélyezte, és a megfelelő költségvetés
biztosításával lehetővé tette, hogy a rodostói Rákóczi Házban található
kiállítást koncepcionálisan és megjelenésében is 21. századi modern
tárlattá alakítsák át. A történettudomány legújabb kutatásainak
eredményét tükröző kiállítás anyagát R. Várkonyi Ágnes történész és a
Magyar Nemzeti Múzeum együttműködésével alakították ki. Az új koncepció
részletesen felrajzolja az európai korképet, II. Rákóczi Ferenc
diplomáciai munkásságát a szabadságharctól egészen az emigrációig, és
mindezek bemutatásában igen jelentős szerepet szán a korszerű multimédia
eszközöknek is.
 
Az Isztambultól mintegy
200 kilométerre keletre, a török-bolgár határtól nem messze, a mai
Tekirdagban – egykori nevén Rodostóban – élt II. Rákóczi Ferenc 1720-tól
15 év múlva bekövetkezett haláláig (1735. április 8.) társaival, többek
között Bercsényi Miklóssal, Esterházy Antallal, Csáky Mihállyal, Sibrik
Miklóssal és a krónikás Mikes Kelemennel együtt, mintegy nyolcvanan. A
szabadságharc leverését követően a „nagyságos fejedelem” először
Lengyelországban, majd Franciaországban, 1717-től pedig a török szultán
meghívására az Oszmán Birodalomban lelt menedékre. Először Edirnében,
majd Isztambul Yeniköy nevű községében élt. Bécs tiltakozása miatt
1720-ban a szultán a magyar politikai emigráció lakhelyéül Tekirdagot
jelölte ki. III. Ahmed szultán az ottani görög és örmény tulajdonosoktól
mintegy 25 házat vásárolt meg és bocsátott a menekültek rendelkezésére.
A mai Rákóczi Múzeumnak otthont adó épület egykor a vezérlő fejedelem
ebédlő házaként szolgált.
 
A kuruc fejedelem
és bujdosótársainak törökországi történetét a XIX. század második
felében kezdték intenzívebben kutatni. Ekkor még élt néhány magyar a
városban. Egyikük, az akkor száz éves Horváth István adta át 1875-ben
Magyarországnak Mikes Kelemen
leveleit.
 
Magyarországon II. Rákóczi Ferenc
és kora, valamint a bujdosók rodostói emlékhelyei, így a Rákóczi Ház
sorsa is a fejedelem hamvainak 1906-os hazaszállítása, majd születésének
250. évfordulója alkalmából 1926-ban rendezett ünnepségek idején került
az érdeklődés középpontjába.
 
Az akkori
isztambuli magyar követ, tapasztalt diplomata, Tahy László a
Külügyminisztérium megbízásából elkezdte felkutatni a már nagyon rossz
állapotban lévő házakat. Az eredetileg görög tulajdonban lévő faházakban
akkor, az 1923. évi török-görög lakosságcsere következtében elmenekült
görögök helyén a görögországi Trákiából idetelepített törökök laktak. A
házak mindegyike összedőlés előtt álló rom, minden műérték, vagy a
bujdosókra utaló nyom nélkül.
 
A magyar
követ – a Külügyminisztérium utasítására és a török kormány engedélyével
– 1927-ben 500 török fontért (1500 pengő) megvásárolta Rákóczi
ebédlőházát. Az életveszélyesen romos házat 1931-ben lebontották és
annak pontos másolatát Möller István műegyetemi tanár tervei alapján,
50.000 pengős költségvetéssel újjáépítették. Az 1932 őszére elkészült
felújított Rákóczi Házat immár múzeumként az akkori magyar
miniszterelnök vezette delegáció 1933-ban avatta fel. Az ebédlőház mását
„Rodostói Ház” néven, Kassán építették fel az 1940-es években. A kassai
ház berendezésének egy részét az eredeti rodostói épületből
szállították oda. A rodostói Rákóczi Házban található kiállítást, amely a
Nemzeti Múzeum tervei alapján készült, 1968-ban avatták fel. Az
épületet többször felújították, így 1982-ben, majd 2007-ben (immár a
magyar Külügyminisztérium költségén).
A Rákóczi Ház és a
hozzátartozó kis kert a Magyar Köztársaság tulajdona. Fenntartásáról a
magyar Külügyminisztérium gondoskodik az isztambuli főkonzulátuson
keresztül.
 
Az épület az évtizedek során
magyar történelmi zarándokhellyé vált. Magyar államelnökök,
miniszterelnökök, miniszterek látogatták meg a helyet, és ma is
tömegesen érkeznek diákok, tanárok, egyesületek, egyéni szervezett
turisták, utazók Magyarországról és határon túli magyarok lakta
területekről. Utóbbiak kötődésének bizonyítéka a Rákóczi Ház bejárata
előtt felépített székely kapu, és a közelben 2007-ben felavatott
Müteferrika szobor. Hiszen mind Mikes Kelemen, mind pedig Ibrahim
Müteferrika, II. Rákóczi Ferenc tolmácsa, a törökországi könyvnyomtatás
atyja erdélyi származásúak voltak.
 
A
Rákóczi Ház kulturális központ is, évente több kiállításnak, és más
magyar vonatkozású rendezvénynek ad
helyet.
 
Az itt élt magyarok emlékét őrzi a
háznál kezdődő utca neve is, Macar Sokak (Magyar utca), valamint a
vízkifolyó, amelyet Magyarok kútjának neveznek. A többi bujdosó, így
Bercsényi Miklós Macar utcában található házainak megmentésére több terv
is készült, ám az anyagi feltételek hiánya, és az épületek
hasznosításának korlátai nem tették lehetővé, hogy az épületeket
Magyarország megvásárolja, felújíttassa és
működtesse.
 
2009 májusában a Rákóczi Múzeum
előtti, a Márvány-tenger felé néző front utcáját Rakoczi Caddesi-vé,
vagyis Rákóczi sugárúttá nevezte át a helyi
önkormányzat.
 
A Magyar Nemzeti Múzeum
létrehozott egy háromnyelvű honlapot, amely magyar, török, angol nyelven
nyújt információt a törökországi magyar emlékhelyekről és az ezekre
vonatkozó rövid vezető szövegek mp3 formátumban, ingyenesen letölthetők
minden érdeklődő és turista
számára.

Magyar
emlékhelyek Törökországban: http://www.rodosto.hu/