A tiltakozások és a kritikák ellenére változatlan formában jelent meg a nevelési-oktatási intézményekben a tiltott és a használatában korlátozott tárgyak köréről, valamint a tárgyakra vonatkozó eljárásrend részletes szabályairól szóló rendelet, amellyel a média pár hete a mobilok iskolából való kitiltásaként foglalkozott. A jogalkotók nem vették figyelembe azokat a tárgyszerű javaslatokat sem,  amelyeket a civilek beküldtek a társadalmi egyeztetésre, illetve a szakszervezetekkel történt egyeztetésen hangzottak el: nem módosították, nem pontosították a korlátozott tárgyak körét, így abba továbbra is beletartoznak többek között az internetelérésre nem alkalmas telefonok és a tanulók számára oktatási céllal ajándékozott laptopok, és nem oldották meg a leadott tárgyak őrzésével kapcsolatban felmerült problémákat sem.  Maradt a szeptember 1-i hatályba lépés, ami a házirend módosításának kötelezettsége miatt jogszerűen nem megoldható.

Felháborítónak tartjuk azt a cinizmust, amely a társadalmi egyeztetés EU számára vállalt kötelezettségét teljesen formálissá teszi. 

Bár a szabályozás ennél szélesebb körű, a rendelettervezettel kapcsolatos vita során a média és a civilek figyelme elsősorban az informatikai eszközök korlátozására irányult. 

A bírálók szerint bár szükséges valamiféle szabályozás, a veszélyesség túlhangsúlyozása helyett a tudatos eszközhasználatra kellene nevelni és a tanárokat erre képessé tenni az alacsony digitális készségek fejlesztése érdekében. Még ha a rendelet szerint nem is teljes a tiltás, akadályozni fogja az oktatási célú használatot, amely a tanári hozzáállás és a kevés iskolai eszköz miatt úgyis ritkább a kelleténél. Emellett jelen formájában sérti a tanári és az intézményi autonómiát.

A tervezet mellett szólók szerint az iskolai használat figyelemelvonó hatása és az, hogy a társak hatására a gyerekek könnyebben eszközfüggővé válnak, indokolja a korlátozást, különösen, hogy a tanárok számára némi fáradsággal lehetőség van az eszközök használatának engedélyezésére.

A vitát és az állásfoglaláshoz szükséges néhány háttérinformációt külön cikkben foglaljuk össze, amelyben magát a rendeletet is részletesen ismertetjük.

A rendelet azonban még akkor is hibás, ha elfogadjuk az okostelefonok iskolai használata korlátozásának szükségességét.

Először is a rendelet a sokkal szélesebb kört sorol a korlátozottan használható tárgyak körébe, mint az egyéb országokban már bevezetett korlátozások. A szabályozás szerint korlátozottan használhatók a ” telekommunikációs eszközök – különösen a mobiltelefonok –, a kép- vagy hangrögzítésre alkalmas eszközök és az internetelérésre alkalmas okoseszközök”. Ha komolyan vesszük a meghatározást, akkor ide tartoznak az internetelérésre nem alkalmas mobiltelefonok, a tabletek, a laptopok, a fényképezőgép és a diktafon is. Vagyis reggelente össze kell szedni az alsósoktól is a szülőkkel való kapcsolattartást szolgáló „butatelefonokat”, és csak a napközi után lehet visszaadni őket – miközben egy újabb rendelet a tanároknak is tiltani kívánja a felügyelet ideje alatt a mobilhasználatot. Azok a több százezer Ft értékű laptopok pedig, amelyeket a tanulóknak kiosztottak, csak akkor lesznek használhatók, ha a tanár a használat szükségességét nem felejti el rögzíteni a Krétába.

Emellett a rendelet szót sem ejt arról, hogy a pedagógus, az iskola vagy a fenntartó e a felelős, ha az összegyűjtött eszközökben valamilyen kár esik, vagy ellopják azokat. Elégnek tartják azt rögzíteni, hogy „Az átvett tárgyat az átvétel időpontja szerinti állapotban kell visszaadni”, és az őrzés módját a házirendben kell rögzíteni – miközben a Köznevelési törvénybe bekerült a kártérítési felelősség kötelezettsége is. A szakszervezettel történt egyeztetés szerint a minisztérium nem tartja feladatának az iskolák segítését sem ajánlásokkal, sem eszközökkel, sem finanszírozással a biztonságos őrzés megvalósítása érdekében, és az ezzel kapcsolatos többletmunkát sem fogja semmilyen módon ellentételezni. 

A tanár módszertani autonómiáját sérti, és értelmesen nem is oldható meg, hogy a tanárnak az oktatási célú alkalmazás engedélyezésekor meg kell jelölnie az alkalmazás célját is.

A szokásos jogalkotási pongyolaság, hogy nem egyértelmű, mely nevelési-oktatási intézményekre vonatkozik a szabályozás. Mivel kormányrendeletről van szó, és a címben nevelési-oktatási intézmények szerepelnek, feltételezhető lenne, hogy a köznevelési és a szakképzési intézményekre is, azonban a felsorolásban csak a közneveléshez tartozó iskolatípusok szerepelnek, és a Nemzeti Köznevelési törvényre történik hivatkozás. Ezt a helyzetet egy másik rendelettel hozták rendbe: a Szakképzési törvénybe került be, hogy a kormányrendelet a szakképző intézményekre is vonatkozik.

Hab a tortán, hogy a szeptember 1.-i hatályba lépés már csak azért is hibás, mivel szeptember 1. előtt sem az iskolaszék, sem a diákönkormányzat véleménye nem kérhető ki, így a házirend jogszerű módosítására szeptember 1. előtt nincs lehetőség.

A rendelet társadalmi egyeztetése során pontosan felsoroltuk aggályainkat és javaslatainkat.

A beküldött javaslatunk alább olvasható.

Ezen javaslatok közül semmit sem vettek figyelembe, még azt sem, ami arra a nyilvánvaló értelmetlenségre figyelmeztetett, miszerint a használatában korlátozott eszközök közé tartoznak a telekommunikációs eszközök, különösen a mobil. Mit jelent ez? Mi vonatkozik akkor azokra az eszközökre, amelyek nem különösen tartoznak ebbe a körbe?

Nem ez az első eset, amikor ilyen történik. Ha a Belügyminisztérium törvényi kötelezettségének megfelelően nyilvánosságra hozza a beérkezett kritikák összefoglalóját, abban csak elvétve szerepel a javaslat elfogadása (a gyermekvédelemre vonatkozóan nyáron tárgyalt négy tervezet esetén egyetlen esetben sem történt ilyen), és az elutasítás indoklásaként azt adják meg – még a logikai ellentmondások jelzésénél is -, hogy nem egyezik a javaslat a jogalkotói szándékkal vagy túlmutat a jogszabály keretein.

Ez annál nagyobb probléma, mert a jogszabályokat a tervezetek megjelenése előtt sem egyeztetik az érintettekkel, így csak utólag derülnek ki a buktatók.

A Civil Közoktatási Platform véleménye a Tiltott és használatban korlátozott tárgyak köznevelési intézményben c. rendelettervezethez

A Platformhoz tartozó szülői, pedagógus és szakmai szervezetek behatóan foglalkoztak a rendelettervezet használatában korlátozott tárgyakra vonatkozó paragrafusaival. Véleményünket és javaslatainkat az alábbiakban rögzítjük.

A szülők és pedagógusok részéről jelentkező igények szükségessé teszik a mobiltelefonok, esetleg más saját tulajdonú, internetelérésre alkalmas informatikai eszközök iskolai használatának szabályozását,  a használat korlátozása feltételeinek meghatározását és biztosítását, beleértve a tárgyak átvételének és visszaadásának, valamint ezen tárgyak megőrzésének szabályait. 

Azonban jelen rendeletet előkészítetlennek, nehezen értelmezhetőnek, sok ponton hibásnak, illetve hiányosnak tartjuk.  Fontos lenne a nyári nyolc napos konzultációnál komolyabb előkészítés, a szakmai szervezetekkel való konzultáció, a tapasztalatok összegyűjtése, a tanárok felkészítése. 

A kialakítandó szabályozásnak és a tanárok felkészítésének a tudatos eszközhasználatra nevelést kell szolgálnia. 

A Hatásvizsgálati lap szerint “A végrehajtáshoz szükséges személyi, szervezeti tárgyi és pénzügyi feltételek adottak.” Meglátásunk szerint ez jelenleg nem áll fenn: hiányzik a pedagógusok felkészítése a tudatos eszközhasználattal kapcsolatos tudnivalókra,  a szervezetek felkészítése a szabályozással kapcsolatos feladatokra, és nem láthatók az eszközök őrzésének pénzügyi feltételei sem.

Nem világos, hogy tudatos-e, hogy ilyen széles körű, a mobilokon, okosórákon messze túlmutató a korlátozottan használható eszközök köre, hogy szándékos-e, hogy hattól húsz éves korig azonos a szabályozás, hogy milyen célt szolgál a tanulmányi rendszerben történő rögzítés, hogy kinek mi a felelőssége.

Ennek megfelelően javasoljuk a rendelet hatályba lépésének elhalasztását.

Konkrét javaslatok:

2. §

I. Javaslat a címhez:

A korlátozottan használhatóság helyett javasoljuk a saját tulajdonú eszközökkel kapcsolatos iskolai szabályozás megnevezés használatát.

Indoklás:

 Az, hogy az informatikai eszközöket együtt tárgyalják a tiltottakkal, még akkor is rossz üzenet, ha külön pontban, korlátozottan használhatóként szabályozzák őket. Ezen enyhíthetne a javasolt elnevezés.

2. Javaslat az iskolatípusok felsorolásához:

Érdemes lenne eltérő szabályozást hozni az életkortól függően.

Pontosítani szükséges a tanítási nap fogalmát.

3. Javaslat a korlátozottan használható eszközök felsorolásához:

Javasoljuk a felsorolás átgondolását, pontosítását és egyértelműsítését, a szabályozott eszközök körének szűkítését.  

Indoklás:

Jelen felsorolás „telekommunikációs eszközök” megfogalmazása magába foglalja a hagyományos (interneteléréssel nem rendelkező) mobiltelefonokat, amelyek az okostelefonokkal kapcsolatos problémák nélkül alkalmasak a szülőkkel való kapcsolattartásra. 

Akár a „telekommunikációs eszköz”, akár a „kép- és hangrögzítésre alkalmas eszköz” megfogalmazás magába foglalhatja a tableteket és a laptopokat, köztük az elmúlt időszakban az állam által a tanulóknak juttatott eszközöket. 

Nem világos, hogy ezeknek – valamint a fényképezőgépeknek, mp3 lejátszóknak stb. – a használatát ténylegesen korlátozni kívánják, vagy csak pontatlan a megfogalmazás. (Tudomásunk szerint más országokban a korlátozás a mobilokra, esetleg még az okoseszközökre vonatkozik.)

3.§    

Javaslat:

A rendelet mondja ki, hogy a fenntartó kötelessége biztosítani azokat a feltételeket és eszközöket, amelyek segítségével biztonságosan lehet őrizni a szabályozott használatú eszközöket úgy, hogy az az oktatási célú használatot minél kevésbé akadályozza, illetve, hogy a lehetséges megoldásokkal kapcsolatban az oktatásirányítás útmutatást nyújt.

Mondja ki, hogy amennyiben ezen feltételek nem állnak rendelkezésre, az eszközök leadása nem lehet kötelező. 

 Térjen ki arra, milyen esetekben jár kártérítés a szülőnek, tanulónak, és kié a kártérítési felelősség.

Indoklás:

A NKt 24. §. 5. pontja kimondja, hogy „A tárgyak őrzésére – a tiltott tárgy kivételével – a Polgári Törvénykönyv általános, a szerződésen kívüli károkozásért való felelősségre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. A tiltott tárgy őrzése során a tárgyban bekövetkezett kárért a nevelési-oktatási intézmény nem felel. „

Ugyanakkor a rendelettervezet nem tesz különbséget e tekintetben a tiltott és a használatában korlátozott tárgy között, és kijelenti, hogy “ Az átvett tárgyat az átvétel időpontja szerinti állapotban kell visszaadni az (1) és (4) bekezdés szerinti személy részére.”

Nem foglalkozik azonban sem azzal, hogy kinek a kötelessége biztosítani, hogy ez megvalósulhasson, sem azzal, hogy az NKt szerinti felelősség kit terhel: az iskolát, a fenntartót, esetleg a pedagógust. 

Az intézményeknek se tudásuk, se tárgyi feltételeik nincsenek meg arra, hogy a leadott nagy értékű eszközöket biztonságosan őrizzék, esetleg biztosítást kössenek rájuk. Az eszközök részben oktatási célt is szolgálnak, az idősebb tanulók esetén az iskolán kívüli használatuk indokoltsága miatt nem kerülhető el bevitelük az iskolába, tehát az Nkt szerinti szabályozás indokolt. 

5. § 

Javaslat:

az a) pont (az eszközhasználat indoklási kötelezettsége) törlendő az oktatási célú használat esetén; az igazgató általi egyéni engedélyezés (NKt. 24 § ba pont) esetén az indoklás rögzítése rendben van.

A tanulmányi rendszerben való rögzítés történhessen utólag is.

Az igazgató is adhasson engedélyt, ne csak egyénileg, hanem akár osztály vagy évfolyam szinten is az eszközhasználatra, ez egyszerűsítheti az adminisztrációt.

Az igazgató általi egyéni engedélyezésre külön ki kellene térni: rögzíteni kellene, hogy az NKt szerinti “egészségügyi ok” szélesen értelmezendő, beletartozik minden egyéni ok, ami miatt az igazgató valamely eszköz használatát az adott tanuló esetén indokoltnak tartja.

Indoklás:

Amennyiben a pedagógusnak joga van engedélyezni az eszközhasználatot, akkor azt ugyanúgy nem kell indokolnia, mint más oktatási eszközök és módszerek alkalmazását sem. Az oktatási módszerek megválasztása ugyanis a pedagógusok joga. Az indoklási kötelezettség félelmet gerjeszt azzal kapcsolatban, hogy az indok elfogadható-e, és ezzel visszatart az eszközhasználattól.

Mi ennek a szabálynak – amely túlmutat az NKt-ben rögzített előíráson (“az általa meghatározott időszakra engedélyezi”) az értelme? Ki fogja ellenőrizni, hogy az indok jogos-e? Ha nincs ellenőrzés, akkor miért kell ezzel növelni az adminisztratív terheket? 

A tanulmányi rendszerben való rögzítés vagy formális lesz (teljes félévre) vagy korlátozza az eszközhasználatot. Azt mindenképp lehetetlenné teszi, hogy az órán felmerülő igény esetén kerüljön arra sor. 

6. §

Javaslat:

A rendelet hatálybalépését későbbre kell tenni

Indoklás:

A rendelet a szabályozást a házirendbe utalja. Az NKt 25. paragrafus 5. bek. szerint “A házirendet nevelési-oktatási intézményben a nevelőtestület …, az iskolaszék, a kollégiumi szék –, az iskolai vagy a kollégiumi diákönkormányzat véleményének kikérésével fogadja el.”

Szeptember 1. előtt sem az iskolaszék, sem a diákönkormányzat véleménye nem kérhető ki, így a házirend jogszerű módosítására szeptember 1. előtt nincs lehetőség.

A rendelettel kapcsolatban további egyeztetések, ezeknek megfelelő pontosítások és módosítások szükségesek. Az ezt követő megjelenés után fel kell készíteni az iskolákat az alkalmazásra, beleértve ebbe a tapasztalatok és az alkalmazási szempontok megismertetését is. Csak ezután kerülhet sor a házirend módosítására.

Forrás