Egy több
mint hétezer éves újkőkori település részletét tárták fel a Budapesti
Történeti Múzeum Ős- és Népvándorlás kori Osztályának munkatársai a
óbudai Duna-parton. A kutatások eredményeképpen egy teljes újkőkori ház
vált rekonstruálhatóvá. (Forrás: Múlt-kor)

A Nánási út, Rozgonyi Piroska út és Római part által
határolt területen, a Duna magas árterének keleti peremén, 2007-2008-ban
egy lakópark építését megelőzően végeztek régészeti feltárást. Az ott
talált leletek döntő többsége a középső neolitikum időszakából
származott, de felszínre kerültek a középső rézkor emlékei és egy római
kori, vélhetően a Duna-part menti terület víztelenítését szolgáló
árokrendszer részletei is.

A rétegtani megfigyelések
szerint a területen észak déli irányban egykor megtelepedésre kevéssé
alkalmas természetes mélyedés húzódott. Ettől keletre, közvetlenül a
Duna-part mentén – feltehetőleg az áradásokkal összefüggésben – csak
gyérebb települési nyomokat leltek fel. A mélyedéstől nyugatra, a Nánási
úthoz közelebb fekvő az áradásoktól jobban védett magasparton azonban
egy újkőkori település nyomai rajzolódtak ki.

A település a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia
kultúrájának fiatalabb, kottafejes és Zseliz fázisát képviselte (i.e.
5200-4900), a jelenségek huzamosabb ideig tartó vagy többszöri
megtelepedésre utaltak. Ebből az időszakból egy nagyjából észak-déli
tájolású, 20 méter hosszú, 6 méter széles, oszlopos szerkezetű épület
teljes alaprajzát dokumentálhatták, illetőleg több hasonló ház részletét
figyelhették meg. Az épületek tartószerkezetét a korszakra jellegzetes
módon, öt párhuzamos oszlopsor alkotta. A településen több földbe vájt
kemence maradványát is feltárták, egyikük alját kőtöredékekkel rakták
ki.

A leletek többségét – csiszolt és pattintott
kőeszközöket, bemélyített vonalakkal, és többször festéssel is díszített
edénytöredékeket – a házak mellett és között létesített gödrök
szolgáltatták. A kerek, lefelé szélesedő oldalú, méhkas alakú tároló
vermekbe kevesebb hulladék került. A feltárás során megtalálták a
középső rézkori Ludanice kultúra (i.e. 4000-3800) településének nyomait
is. A korszakot mindössze 7 gödör képviselte a lelőhelyen; az
újkőkoriaknál nagyobb méretű méhkas alakú gödrök egymástól nagyobb
távolságra, három helyen csoportosulva kerültek elő a feltárt területen.
Típusa és szerkezete alapján a legnagyobb valószínűséggel ehhez a
középső rézkori településhez kapcsolhatók a közel 5 x 5 méter
alapterületű, középtengelyében 3 tartóoszloppal ellátott épület nyomai
is.

A cikk az ásatásról a
BTM oldalán