A
pedagógusok tanulására fordítható támogatás jövőre több mint harmadával
csökken.
(Forrás: Népszabadság)

A felmérések szerint éppen azok a friss diplomások
szeretnének a legkevésbé szakmájukban boldogulni, akiknek a képesítése a
középiskolai oktatásra jogosít fel, vagyis azok, akik még a leginkább
el tudnának helyezkedni. Az egyetemet végzett pedagógusok (ők
taníthatnak a középiskolákban) hatvan százalékának esze ágában sincs
tanítani. A pályán szeretne maradni viszont a tanárképző főiskolát
végzett fiataloknak fele – ők csak általános iskolában taníthatnak – a
tanító és óvónőképzőt végzetteknek – akik csak óvodában, illetve alsó
tagozatban taníthatnak – pedig a kétharmada.

Ezért is lenne nagy szükség a pedagógus
továbbképzésekre. Hogy például az általános iskolából kiszoruló, de csak
főiskolát végzett pedagógus egyetemi kiegészítő oklevelet szerezhessen,
amellyel azután középiskolában is taníthatna. A rendszer eddig jól
működött, de a jövő évi költségvetésben jelentősen csökkentik az erre
adott támogatások mértékét.

Egy
1997-es szabályozás szerint a pedagógusoknak hétévenként kötelező
teljesíteniük egy legalább 120 tanórás továbbképzést. Erre az
iskolafenntartók pedagógusonként támogatást kapnak, amit maguk osztanak
el, aszerint, hogy mikor melyik pedagógus továbbképzését látják
szükségesnek, és milyen irányban. A támogatás összege azonban jövőre
mintegy negyven százalékkal, a pedagógusonkénti 15 ezer forintról 9400
forintra csökken.

Pedig az
átképzések enyhíthetnék a pedagógus munkanélküliséget is. Hiszen, ha
mondjuk nincs szükség két elsős tanító nénire, de mondjuk
gyógypedagógusra igényt tart az iskola, akkor az egyik tanár egy
továbbképzésen ilyen irányú kiegészítő végzettséget szerezhetne.
Másrészről: ahhoz, hogy a pedagógusok a közoktatási reform értelmében a
tőlük elvárt új tanítási módszerekkel oktassanak, azt előbb maguknak is
meg kell tanulniuk. Magyarán: ahhoz, hogy ne bifláztassanak, hanem
tanulni tanítsák meg a gyerekeket, meg kell ismerniük egy továbbképzésen
az új módszertant. De a mai világban elengedhetetlen egy pedagógus
számára az is, hogy kezelni tudja a számítógépet, vagy, hogy meg tudjon
írni egy pályázatot.

Magyarországon
a közoktatás a legtöbb nőt foglalkoztató ágazat: az iskola világában
dolgozók 82 százaléka nő. Óvó bácsit szinte nem is találni, de az alsó
tagozatos a tanítók 88 százaléka is nő. A középiskolában – bár valamivel
egészségesebb az arány – még mindig csak a tanárok 30 százaléka férfi.
Mégis, az intézményvezetők negyven százaléka a közülük kerül ki. A
férfiakkal leginkább a fizika-, a matematika-, illetve a földrajz- és
történelemórákon találkozhatnak a tanulók, ám 70 százalékban még ezeket a
tárgyakat is nők tanítják. Úgy tűnik, a férfiak informatikát oktatnak a
legszívesebben: a számítástechnika tanárok fele férfi. A humánszakokon
viszont inkább a nők jeleskednek, főképp, ami az éneket és a többi
készségtárgyat illeti: itt a nők aránya 88 százalék. A tanári pálya
elnőiesedése egyébként nem új keletű jelenség Magyarországon. A XIX.
században még csak a kisdedóvókban foglalkoztattak nőket, a XX. század
elején viszont már a tanítók egyötöde a női nemet képviselte. Arányuk
azóta egyre nagyobb és nagyobb. A Pedagógusok Szakszervezetének adatai
szerint az állami iskolákban 1970-ben a tanároknak a 65 százaléka,
1992-ben a 75 százaléka, az ezredfordulón pedig már a 82 százaléka volt
nő.