Segíthet az érzelmi intelligencia fejlesztése
(Forrás:
Híradó)

A
gyerekek úgy érzik, hogy sokszor levegőnek nézik őket az iskolában,nem
foglalkoznak velük eleget, nem figyelnek oda problémáikra, nem segítenek
nekik. A tanárok meg azt gondolják, hogy ők megértőek,
figyelmesek,segítőkészek. Évek óta erre a furcsa eredményre jutnak a
Magyar Gallup Intézet munkatársai, amikor az ország legkülönbözőbb
pontjain elkészítik az iskolákban az elégedettség-vizsgálatokat. Hol
lehet a baj? Mit kellene megváltoztatni, hogy végre mindenki jól érezze
magát az iskolában? Ezekre a kérdésekre keresték a választ hozzáértő
szakemberek több napon át. A hirado.hu sorozatában tovább adjuk a
konferencián elhangzottakat.

Ez
volt a vezérfonal és valljuk be, az iskolával kapcsolatban nem mindig
szoktunk arról beszélni, hogy ott fontosak volnának az érzelmek.
Márpedig a kutatások az utóbbi 15-20 évben elég erőteljesen bizonyítják,
hogy kell erről beszélni. Az IQ fogalma ismert, az EQ még nem annyira.
Az emocionális quotiens-hányados fogalmát egy amerikai kutató, Goleman
1995-ben vezette be a köztudatba, azt állítva róla, hogy az a társadalmi
teljesítmények és különösen a kiemelkedő eredmények egyik meghatározó
faktora. Persze, ha úgy vesszük, nem új dolog ez sem, hiszen már
Arisztotelész leírta Etikájában, hogy: ” Mindenki lehet mérges, ez nem
nehéz. De mérgesnek lenni csak arra, akit megillet, arányos mértékben és
a megfelelő időben, továbbá csak az indokolt esetekben, vagyis helyesen
reagálni – az nem könnyű.”

Az EQ
fogalmát kidolgozó amerikai szerzők példákkal is szolgáltak okfejtésük
bemutatására. Az USA elnökei közül szerintük Franklin Roosevelt IQ-ja
igencsak átlagos volt, de magas EQ-jának köszönhetően jó elnök volt.
John Kennedy-t és Ronald Reagen-t is ebbe a kategóriába sorolták. Ezzel
szemben a magas IQ-jú Richard Nixon és Jimmy Carter ellentétes okokból,
EQ-juk elégtelensége miatt bizonyultak sikertelenebbeknek. Thomas
Jefferson-t említik olyan mintaként, akiben a magas IQ és EQ összhangban
volt. 

Az érzelmi
intelligencia nem más, mint az önmagunkkal és a másokkal való bánnitudás
képessége, hogy jól tudunk működni kapcsolatainkban. Nagy szerepe van
az öntudatnak, az empátiának, a közösségbe illeszkedés képességének,
bizonyos nagyvonalúságnak és az optimizmusnak is. Ugye csupa olyan dolog
ez, ami meghatározza, hogy a gyerekek és tanáraik hogyan érzik magukat
az iskolában?

Valamennyien
emlékszünk olyan vizsgahelyzetekre, amikor azt ézertük, hogy semmit nem
tudunk. Pedig készültünk. Csak épp a helyzet volt szorongást,
feszültséget keltő, amikor az ember egyáltalán nem kreatív. Aztán
emlékszünk jó hangulatú órákra, feleltetésekre, amikor mindenre gyorsan
tudtunk reagálni, és naná, hogy ötöst kaptunk. A vizsgálatok
kiderítették, hogy az érzelmek igen szoros kapcsolatban vannak az
absztrakt gondolkodási képességekkel. A tanulás nem függetleníthető a
gyerek érzelmeitől. Hogyan tanulható, tanítható az
érzelmi
intelligencia? Egészen kicsi korban kell kezdeni, amikor a pici baba
szája először legörbül: hagyjuk, hadd „mondja el”, hogy baj van, nem
szabad letiltani az érzelmek kifejeződését. Később ugyanis ebből
alakulhat ki a pókerarc, amikor tulajdonképpen álcázzuk az érzelmeinket.
Ha pedig nem tudunk ráhangolódni egymásra, ugyan hogyan lehetne, hogy
segítsünk egymásnak?