Lehetséges,
hogy a római Pantheon kétezer éven át őrizte eredeti titkát: egy ókori
időszámítással foglalkozó szakértő szerint az épület egy hatalmas
napórának készülhetett, amely az istenek és császárok közti szoros
kapcsolatot szimbolizálta. (Forrás: Múlt-kor)

A Pantheon homlokzatán ma is olvasható felirat szerint
Agrippa, Augustus császár veje építtette időszámítás előtt 27-ben. Az
épület azonban csak Hadrianus császár uralkodása alatt, időszámításunk
után 128 körül készült el teljes pompájában, az Agrippa-féle épületnek
feltehetően csak jelentéktelen részeit használták fel benne. Az épület
két részből áll: a nyolcoszlopos előépítmény, a porticus mögött 30 méter
átmérőjű, kupolával fedett, hatalmas rotunda alkotja az épület magját. A
rotunda belső terét félkör- és szögletes alaprajzú térbővületek
gazdagítják: a hét fülke a hét bolygót jelképezi. A tér megvilágítását
8,9 méter átmérőjű oculus biztosítja: a felülről bezúduló fényköteg
tovább növeli a tér drámai hatását.

Amikor 2005-ben
az új-zélandi Otago Egyetem kutatója, Robert Hannah legújabb könyve
kapcsán (Time in Antiquity) felkereste az épületet, arra a
következtetésre jutott, hogy a Pantheon jóval több egy egyszerű
templomnál. A téli hónapokban az oculuson keresztül bejutó délutáni
napsugarak a kupolát világítják be, míg nyáron, amikor magasabban áll a
Nap, sugarai a falakat és a padlózatot pásztázzák. Márciusban és
szeptemberben, a tavaszi és őszi napéjegyenlőség idején viszont a
napsugarak a kupola és a falak közötti résen, a Pantheon nagy északi
bejárata fölött beépített rácsozaton keresztül jutnak ki a rotundából az
előépítménybe. E két napon, ha a bejárat zárva van, csupán így jut
természetes fényhez a porticus.

Hannah szerint ezek nem véletlenek: szerinte az
épületben alkalmazott megoldások egy az egyben a római időkben használt
időmérési eszközökre emlékeztetnek, csak jelen esetben mindegyiket jóval
grandiózusabban valósították meg. Míg az épület kívülről szinte
teljesen laposnak és egyszerűnek tűnik, a tervezés során annak belseje
tökéletesen követi egy ókori napóra sajátosságait.

Az
épület tetőzete egyébként az égboltot, az istenek lakhelyét
szimbolizálja. A korabeli hitvilág szerint a napéjegyenlőségek idején az
ég a legtökéletesebb formáját mutatta, és Hannah szerint az év ezen
különleges szakaszainak megjelölésével a Pantheon célja a császárok
hatalmának szimbolizálása volt, akik az épülettel az istenek szférájához
is közelebb kerültek.

Más szakértők szerint bár az
istenek és császárok közti kapcsolat egyértelműnek látszik, és a
tervezés részletei is ezeket látszanak alátámasztani, a teóriát egyelőre
nem lehet igazolni. Hannah azonban vitatja a szkeptikus hangokat:
szerinte ugyanis az ókori időmérőkhöz nem mellékeltek fogódzókat. A
hasonló részletek annyira egyértelműek voltak a kor emberének, hogy nem
volt szükség egyéb magyarázatra.