Levéltári
nap Budapest egyesülésének 130. évfordulóján
(Forrás:
Népszabadság)

Ez alkalomból
konferencián emlékeznek meg egy háromszáz évvel ezelőtti fontos
eseményről is, Pest és Buda szabad királyi városi rangjának
visszaszerzéséről. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban 2003. november
17-én elhangzó előadások egyikében Kenyeres István levéltáros
feleleveníti a jogok viszszaszerzésnek
történetét.(…)

Az oklevél kiadását
a városok tizenöt éves küzdelme előzte meg azért, hogy a török
hódoltság előtti jogaikat visszaszerezzék. A kamara által Budára és
Pestre betelepített németek először még nem is tudták, hogy a hely,
ahová érkeztek, milyen jogokkal rendelkezett századokkal azelőtt, csak
amikor az 1687-es országgyűlésre meghívták képviselőiket Pozsonyba, ott
értesültek a hajdani kiváltságokról. Ám ekkor a két város szinte semmit
nem élvezhetett régi szabadságából: a Budai Kamarai Felügyelőségnek,
majd 1690-től a Budai Kamarai Adminisztrációnak voltak alárendelve.
Elöljáróikat, a budai polgármestert és a pesti bírót is csak a kamara
által kijelölt személyek közül választhatták.

A budai kamarával szembeni engedetlenségi akcióik és
nyomorúságos helyzetükről szóló beadványaik hatására a bécsi udvari
kamara végül vizsgálatot rendelt el, s ez hozott némi eredményt.
Ezenkívül a két város állandó ügyvivőket is fizetett, akik Bécsben
„lobbiztak” a jogok visszaszerzése érdekében. Az alkalmas időpont
1701-ben következett el, amikor a spanyol örökösödési háború miatt az
udvar pénzszűkébe került, s négy jogvesztett hajdani szabad királyi
város: Buda, Pest, Székesfehérvár és Esztergom összefogván együtt
követelte régi privilégiumait.

Az
udvar 1703-ban beleegyezett a restitúcióba, cserébe a négy város 20 ezer
forint fegyverváltságot fizetett – vagyis kifizette a török alóli
felszabadítás rá eső költségeit: ebből 8600 Ft esett Budára, 6400 Ft
Pestre. Ezzel visszakapták országgyűlési szavazati jogukat, kollektív
nemességüket, szabad bíró-, illetve polgármester-választási jogukat,
pallosjogukat, bormérési szabadságukat és egy sor gazdasági természetű
kiváltságukat a kocsmatartástól a fürdőtartási jogig. Területükön vámot
szedhettek, s polgáraik az ország területén mentesültek a vámok alól.
Maguk választhatták plébánosukat, és dönthettek a zsidók, cigányok
befogadásáról is. A kiváltságlevélen pedig szerepeltek azok a
címerképek, amelyek máig használatosak Budapest
címerében.

Eredeti cikk