Könnyen
előfordulhat, hogy az elmúlt húsz évben a bibliai időkre datált
legjelentősebb leletek egy része egyszerű hamisítvány – legalábbis ilyen
jellegű vádiratot fogalmazott meg nemrégiben az izraeli
rendőrség.
(Forrás: National Geographic)

Az ügy pikantériája, hogy azok tanúskodnak a hamisítási
ügyben, akik egykor igazolták a leletek valódiságát. A tudósok jelentős
része felháborodik azon, ha felületességgel vagy figyelmetlenséggel
vádolják őket, noha akadt már példa arra, hogy legbensőbb köreikbe
férkőztek be egyszerű kalandorok. Nemrégiben például egy komoly
tudományos apparátussal felvértezett könyv ejtette át tudósok hadát,
melyben a szerzők fiktív könyvekre és tanulmányokra hivatkoztak
lábjegyzeteik jelentős részében. A kalandorok, hátsó szándékkal megírt
könyvükkel a tudományos élet törékenyéségére és néha álszentségére
próbálták meg felhívni a figyelmet. A tudomány világában tett
kaladozásuk azonban legfeljebb a szakma haragját vonta magára, egyéb
jogi követlezményekkel nem kellett számolniuk a szerzőknek. Nem így négy
izraeli lelethamisítónak.

Az izraeli rendőrség a múlt hét végén bemutatta azt a
vádiratot, melyben Oded Golan és Shlomo Cohent műkincsgyűjtőket, Robert
Deutsch paleográfust, a haifa-i egyetem tanárát, és Faiz al-Amaleh
műkincskereskedőt azzal vádolja, hogy több száz régészeti leletet
hamisítottak és adtak el jóhiszemű
vásárlóknak.
 
A hamis régészeti leletek
között található az elmúlt húsz év két legnagyobb, bibliai tárgyú
szenzációja is: Jézus testvérének, Jakabnak az osszáriuma (a kiürített
sírokból származó csontok gyűjtőhelye, az ún. „csontház”) illetve egy
kilencedik századi izraeli király, Jóás király kőtáblába vésett
intrukciói.

Jakab csontháza azért
bírt kiemelkedő jelentőséggel, mert ez volt mindeddig az egyetlen, Jézus
korából származó tárgyi-fizikai emlék, melyen egy felirat is tanúsítja
Jézus létét. A felirat egyszerűen csak ennyi volt: „Jakab, József fia,
Jézus testvére”.

Szintén a
hamisítványok listájára került az izraeli rendőrség szerint az az
elefántcsontból készült gránátalma-jogar is, amelyről mindeddig azt
gondolták, hogy az egyetlen olyan műtárgy, ami Salamon templomából
származik.

Szakértők ugyanakkor
arra figyelmeztetnek: több száz olyan régészeti lelet lehet múzeumok és
gyűjtők birtokában, melyekről eddig azt feltételezték, hogy eredetiek,
ám könnyen lehet, hogy mindössze a most leleplezett hamisítói kör
„terméke”. Így arra szólítják fel a világ érintett múzeumait, vizsgálják
meg újból kiállított tárgyaik eredetiségét.

Shuka Dorfman, az izraeli régészeti szervek egyik
vezetője szerint mindez csak a jéghegy csúcsa. „Világszerte számos tárgy
kering, melyek egyszerű hamisítványok. Több millió dollárt csaltak ki
az elkövetők múzeumoktól is, miközben maguk gyártották a fantasztikus
leleteket” – nyilatkozta Dorfman a brit The Guardian című
napilapnak.

A nyomozás kezdete az
izraeli rendőrség szerint arra vezethető vissza, amikor is Jóás
kőtábláját egy magángyűjtő 4,5 millió dollárért kínálta fel megvételre
az Izraeli Nemzeti Múzeumnak két évvel ezelőtt. A nyomozás során 124
tanút sorakoztatott fel a hatóság, köztük számos gyűjtőt, régészt,
muzeológust, a Sotheby’s aukciós ház szakértőit illetve a British Museum
valamint a Brooklyn Museum képviselőit.

 
Az ügy pikantériája kétségkívül abban áll,
hogy számos olyan személy áll a tanúk listáján, amelyek korábban maguk
igazolták a most hamisítványnak tekintett tárgyak egy részét. Az Izraeli
Nemzeti Múzeum például nyilatkozatot adott ki, melyben elítélik a
hamisítókat. Újságírók kérdésére azonban azt is elismerték, hogy az
említett elefántcsont gránátalma eredetiségét korábban éppen ők
igazolták vissza.

Mindezek ellenére
az észak-kaliforniai Duke egyetem régészprofesszora, Eric Myers a
Guardian-nek nyiltakozva azt mondta, hogy „mindez nem diszkreditálja a
szakma egészét. Sokkal inkább a kereskedők és gyűjtők gátlástalanságára
vet fényt.” Hogy menniyben kérdőjelezi meg a régészeti szakma
elismertségét az eset, az egyelőre nem látható, annyi azonban biztos,
hogy nem használ a régészeti kutatások tekintélyének az
eset.

Annál is inkább, mivel a
hamisítók egészen egyszerű módszerekhez folyamodtak: valóban korabeli,
ám profán régészeti leletekre vallásos feliratokat véstek, majd azokat
újból „antikizálták”. Az így előállított szenzációs leleteket aztán jó
pénzért adták tovább olyan múzeumoknak is, melyek különböző tesztek
segítségével szigorúan figyelnek a beszerzett tárgyak eredetiségére.

A nyomozás komolyságának ezenkívül
az sem tett jót, hogy az izraeli rendőrség saját bevallása szerint is
csak akkor kezdett gyanút fogni, mikor a négy hamisító egyike, az
egyiptomi származású Faiz al-Amaleh több tel-avivi kocsmában is enyhén
illuminált állapotban saját (hamisító)tevékenyéségével dicsekedett
hallgatóságának. Akár igaz a dolog, akár nem, az ügy minden valószínűség
szerint már a bíróságon dől el, noha a tanúk között akad nem egy, aki
saját korábbi nyilatkozatai és szakértői véleménye alapján akár a
vádlottak védelmében is felléphetne.