Hamis bizonyítékok a hidegháború leghíresebb kémperében
2008. szeptember 16. kedd, 0:00
A múlt
héten tették nyilvánossá a hidegháború legjelentősebb kémpere, a
Rosenberg-ügy esküdtszéki jegyzőkönyveit, amelyekből kiderül: Ethel
Rosenberget hamis vallomások és hazugságok alapján vádolták meg és
ítélték halálra. (Forrás: Múlt-kor)
A Rosenberg
házaspárt a Szovjetuniónak történt kémkedés, és nukleáris titkok átadása
miatt vádolták meg, és végezték ki 1953-ban a Sing Sing
villamosszékében. Azóta a titkosítás alól feloldott szovjet táviratok
alapján egyértelművé vált, hogy Julius Rosenberg valóban kém volt, ám
felesége, Ethel szerepéről nem lehetett tudni semmi
bizonyosat.
A per során a kulcsvallomást Ethel testvére,
és sógornője, David és Ruth Greenglass tették, akik arról beszéltek,
hogy Ethel volt az, aki legépelte az ellopott atomtitkokat tartalmazó
jegyzeteket. A bíróság ennek alapján döntött a nő halálos ítéletéről. Az
elmúlt években azonban Ethel testvére visszavonta ezen vallomását,
mondván hamisan tanúzott.
A történészek most Ruth Greenglass vallomását is megvizsgálhatták, amely azonban
megdöbbentő eredménnyel járt: abban ugyanis sehol sem szerepel az
ominózus gépelés, amelyet David állított. A vallomásban Ruth igazából
azt állítja: ő maga vetette papírra a titkokat kézírással. Ezt
erősítheti meg a szovjet fél is, hiszen állításuk szerint Rosenbergéktől
mindvégig kézírásos dokumentumokat kaptak. David Vladeck, a Georgetown
Egyetem jogi professzora, és a peranyagot vizsgáló jogász- és
történészbizottság vezetője szerint mindez megerősíti, hogy David
Greenglass vallomása teljesen a fantázia
szüleménye.
A most közzétett peranyagból négy tucatnyi további vallomás is
megismerhető, akik közül aztán csak négyen tanúskodtak a
perben. Ezek között van egy olyan férfi és egy nő anyaga is, akik bár
tanúskodtak az esküdtszék előtt, ám mivel az FBI szerint szovjet
ügynökök voltak, a bíróság előtt már nem szólalhattak
meg.
Őket ennek ellenére sosem vádolták meg, és az is
érdekes, hogy szinte semmilyen információt nem kérdeztek tőlük az
ügyben, vagyis meg sem próbálták kikérdezni a tényleges szovjet
ügynököket, akik tényleg lophattak államtitkokat. Ezek pedig nem voltak
jelentéktelenek, hiszen közéjük tartozott például az a közelségi
gyújtószerkezet, amelynek köszönhetően a szovjetek le tudták lőni az
U-2-es amerikai kémrepülőgépet.
Az amerikai
kormányzatnak arra is voltak bizonyítékai, hogy a Rosenberg-csoport adta
át a szovjeteknek egy légvédelmi és egy földi radar, a légvédelmi
fegyvereket irányító analóg számítógépek titkát, valamint az első
sugárhajtású repülőgépmotor
tervrajzait.