Mondhatni,
hogy Kuba informatikai szempontból szinte fehér foltként fekszik a
Karib-tengerben, bár száz kilométeres körzetben sűrűn behálózott és
lefedett területek veszik körül. (Forrás: Népszabadság)

A szocializmus végváraként funkcionáló Kubában a
fiatalok tudják, hogy Facebookon lehet a legjobban követni a szigetről
elkerült társaik sorsát; hogy a Flickre kitett fotóikat nézik meg a
legtöbben, és pontosan mikor kerül ki a YouTube-ra kedvenc underground
együttesük új videoklipje, amelyben a fiúk az utazási korlátozásokról és
egy aggok által kordába szorított ifjúságról rappelnek. De hiába
ismerik ezeket a modern kommunikációs eszközöket, a túlnyomó többségnek
nincs módja rá, hogy használja is őket.

A kubai változásokat kívülről támogatók nem véletlenül
kezdtek el laptopokat, mobiltelefonokat és egyéb technikai eszközöket
bejuttatni ahhoz a vékony, máshogy gondolkodó réteghez, amely valahogy
mégis használja a netet. Az ilyen kívülről jövő támogató tevékenység
korántsem kockázatmentes: a kubai vezetés kémkedésnek és államellenes
tevékenységnek tekinti – a múlt hónap végén például börtönbe csuktak egy
amerikai állampolgárt, aki a hivatalos kormányzati segélyszervezet, a
USAID megbízásából laptopokkal megrakodva érkezett a
szigetre.

Úgy tűnik, hiába ütnek meg
egyre kritikusabb hangot a kubai bloggerek – élükön a nemzetközi
díjakkal elhalmozott „sztár”, Yoani Sanchez –, ez a mankókra támasztott
online forradalom egyelőre csak karcolgatja a felszínt. Igaz, a
bloggerek közül sokan nem is online formában érik el az
olvasóközönséget, hanem kézről kézre járó CD-ken. A net hiánya Kubában
krónikus és sírnivaló.

Mondhatni,
hogy Kuba informatikai szempontból szinte fehér foltként fekszik a
Karib-tengerben, bár száz kilométeres körzetben sűrűn behálózott és
lefedett területek veszik körül. Ennek a helyzetnek az oka részben
persze az amerikai embargó, de a kubai kormányzat is erősen hozzáteszi a
magáét. Egy kubai otthonról egyáltalán nem tud netezni, kivéve ha a
valami miatt erre jogot nyert elenyésző kisebbséghez tartozik (kiemelt
művészek, tudományos kiválóságok és a politikai-gazdasági elit
tagjai).

Ami viszonylag
hozzáférhető, az egy intranetszerű, zárt levelezőrendszer, amelybe be
lehet jelentkezni, bár az ilyen lehetőséget kínáló klubok előtt szinte
mindig hosszú sor kígyózik. Több a remény az állami intraneten
keresztüli e-mailezésre, ha valakinek otthon van gépe és előfizetése.
Persze csak akkor teheti, ha telefonja is van – és ilyennel a kubaiaknak
csupán 11 százaléka rendelkezik.

Tény, hogy a szigetországban az embargó miatt nincs
üvegszálas kábel a tengerfenéken, helyette műholdról érkezik a net,
amely így jóval lassabb, drágább és korlátozott sávszélességű. Állítólag
az idén kész lesz a baráti Venezuelával koprodukcióban épülő vezeték,
de a kubai informatikai és kommunikációs miniszterhelyettes néhány
hónapja azt nyilatkozta, hogy a kábel elkészülte után sem lehet majd
csak úgy beleinternetezni a világba, bizonyos korlátozások maradni
fognak. (A hivatalos indoklás az, hogy a közösségi internetezést
kívánják előnyben részesíteni továbbra is – az iskolákat, könyvtárakat,
klubokat, intézményeket. Állítólag azért, mert keveseknek van
lehetőségük rá, hogy komputert vegyenek.)