A
háromnapos eseményen egykori alkotótársai tisztelegnek a négy éve
elhunyt színházi rendező, színész, író, filmrendező Halász Péter előtt a
Műcsarnokban.

 2010.
március 19-én 19 órától március 21-én 24 óráig folyamatosan

Halász Péter gyógyíthatatlan
betegségére váratlanul, a később a 37. Magyar Filmszemle fődíját elnyerő
Herminamező – Szellemjárás forgatása alatt derült fény. Ekkor döntötte
el, hogy munkatársait megkéri élete hátralevő részének minél
részletesebb dokumentálására, illetve teljes életművének 24 órás (!),
filmes feldolgozására. Műfaji és stílusbeli megkötéseket – szokásos
nagyvonalúságával és mély humorérzékével – nem tett, az elkészülő film
megítélését teljességgel majdani nézőire bízta.
Halála előtti
utolsó előadása, a budapesti kulturális élet egyik rá jellemzően nagy
hatású „happeningje” a Műcsarnokban rendezett saját ravatalozási
ünnepsége volt. Péter koporsóban fekve hallgatta végig pályatársai,
tisztelői, barátai gyászbeszédét, nézte meg a személyesen neki szánt
produkciókat, majd megköszönte a megemlékezést és távozott. A Halász 24
az utolsó fellépés folytatásaként egy legendásan szuggesztív erejű ember
megidézése, a magyar színháztörténet egyik meghatározó életművének
bemutatása, nem utolsósorban megismertetése egy új
nemzedékkel.

A programsorozat
gerincét a 24 órás non-stop Halász-film premierje adja. A Halász 24
vetítése március 19-én, pénteken éjfélkor kezdődik, és 21-én, vasárnap
éjfélkor fejeződik be. A nagy elszántságot kívánó nézői erőfeszítést
megkönnyíti, hogy a film egymás után kétszer lesz levetítve, ráadásul
egyidejűleg négy különböző pontjáról indítva tekinthető meg. A 24 órás
időtartam talán riasztó lehet, de várakozásaink szerint a látogatók
engednek majd a filmben is alkalmazott Halász-féle időkezelési technika
csábításának, miszerint az idő és a történés „időhúzással” való
megszűntetése a racionalitásból a tiszta megtapasztalásba vezet, ahol
megmutatkozik a mindennapi kapcsolatok, rituális cselekvések, szürreális
jelenségek valódi jelentősége. Ennek megfelelően arra bíztatjuk a
nézőket, hogy március 19-e és 21-e között „költözzenek be” a
Műcsarnokba. Az ötlet Halász Pétertől származik: a Jeles Andrással
alapított Városi Színháznak 48 órás megnyitójára külön alvócellákat
építtetett a hosszabb tartózkodásra berendezkedő látogatóknak, akik így
nem csupán nézhették, de Halász felfogásának megfelelően valóban
élhették is a színházat. A Műcsarnokban fekvőpárnákkal próbáljuk
kényelmessé tenni az átlagos múzeuminál hosszabbnak ígérkező
látogatást.

A film portré-jellegén
túl a minél változatosabb, dinamikus „Halász-élmény” befogadásához
színházi és felolvasó színházi előadások, fotó-, és relikvia-kiállítás,
koncertek, Halász Péterrel kapcsolatos videóműveket és filmeket bemutató
tévészoba, Najmányi László The Man Who Was a Theatre című filmjének
nonstop vetítése és egy speciális hangszoba járulnak
hozzá.

Az esemény záróaktusaként
Najmányi László átadja a Halász Péter emlékére 2009-ben általa alapított
Theatrica Vitae-díjat az idei díjazottnak, Surányi Nóra színésznőnek, a
Les Fleurs du Mal társulat tagjának, a Bünti című lakásszínházi
előadásban nyújtott példaértékű alakításáért. A díjjal az élő színház
legkiválóbb művelőinek munkásságát ismeri el az alapító. A díjátadás
részeként levetítjük az előadásról készített videófelvétel egy
részletét.

További információ: halász24.hu