Miközben
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szerint Magyarországnak hálásnak kell
lennie a szovjeteknek, mert felszabadították 1945-ben Magyarországot,
addig az iskolások szenvedést hozó megszállásról tanulnak.
(Forrás:
origo)

A miniszterelnök szerint nem
lehet kisstílű viták tárgya a megszabadulás, de a hivatalos tankönyvek
szörnyűségekről írnak.  „Nem lehet kisstílű viták tárgya az,
hogy Magyarország hálával tartozik, amiért a Szovjetunió felszabadította
a fasizmus alól 60 évvel ezelőtt” – mondta Gyurcsány Ferenc múlt heti
moszkvai tárgyalásakor. A magyar miniszterelnök kijelentését nagyra
értékelték Oroszországban, hiszen éppen a közelmúltban jelentette ki a
lett elnök, hogy 1945-ben az orosz csapatok nem felszabadították, hanem
meghódították a balti államokat.

Magyarországon is vita folyt az elmúlt hetekben az 1945-ös
események megítéléséről. Amikor több kormánypárti politikus részt vett
egy Budapest felszabadulására emlékező ünnepségen, akkor Kupper András, a
Fidesz-MKDSZ fővárosi frakciójának vezetője közleményben tiltakozott ez
ellen: „Felhívjuk az MSZP-SZDSZ vezető politikusainak figyelmét arra,
hogy bár egyesek valóban felszabadulásként élték meg a bevonulást, a
szovjet megszállás alatt több mint ötvenezer nőt erőszakoltak meg
Budapesten, rengeteg civil férfit agyonlőttek vagy zaklattak,
kifosztották a pincébe menekülő családokat. A szovjet megszállás
rémtetteit fél évszázadon keresztül titkolták, de ez nem hatalmazza fel
arra a felelős politikusokat, hogy átértékeljék a
múltat.”

Válaszul 18 ismert baloldai
közéleti személyiség – köztük Tamás Gáspár Milkós filozófus és Krausz
Tamás történész – nyílt levélben szólította fel a Fidesz-MKDSZ frakciót,
hogy zárja ki Kuppert. „A nácimosdatásnak és a nyilasmentegetésnek
semmi helye a közéletben.” – áll a levelükben.

Az [origo] megnézte, hogy mit tanulnak a magyar
iskolások: megszállás vagy felszabadulás történt 1945-ben. Mint
kiderült, a hivatalos magyar tananyag sokkal közelebb áll Kupper András
álláspontjához, mint Gyurcsány Ferencéhez. Kisstilű viták helyett a mai
gyerekek kategorikusan azt tanulják, hogy nem felszabadulás, hanem
megszállás volt a Vörös Hadsereg bevonulása.

Az általános iskolások nyolcadik osztályban tanulnak
1945-ről. A legtöbb helyen használt Helméczy Mátyás által írt
nyolcadikos történelem tankönyv a következőképpen fogalmaz: „A szovjet
hadsereg nem felszabadítóként, hanem megszállóként viselkedett.
Különösen az első időben napirenden volt a nők megerőszakolása, a civil
lakosság kirablása, a harácsolás. Később ez megszűnt.” A tankönyv egyik
alfejezete ezt a címet viseli: „Magyarországot megszállja a szovjet
hadsereg”. Ugyanakkor érzékelteti a könyv azt is, hogy a nácik legyőzése
pozitív tett volt: „Megkezdődött Kelet-Közép-Európa országainak a német
csapatoktól való felszabadítása, egyben a szovjet csapatok általi
megszállása.”

A negyedikes
gimnazisták többsége Magyarországon Salamon Konrád Történelem IV. című
tankönyvéből ismerheti meg a magyar történelmet. Ebben ezt kell
megtanulniuk 1945-ről: „A nyilas rémuralom után a szovjet hadsereg
rémtettei következtek” – az idézett rész dőlt betűkkel van szedve, ami a
különösen fontos adatoknak kijáró betűtípus. Amíg volt tantárgyi
felvételi, addig a történelemből felvételiző bölcsészeknek,
tanárképzősöknek, joghallgatóknak és közgazdászoknak a legtöbb
felsőoktatási intézményben ebből a kötetből kellett
készüliük.

Az Alternatív
Közgazdasági Gimnázium saját történelemtankönyvet készített, melyet több
más középsikolában is használnak. Ez a könyv így tanítja a diákokat:
„Magyarország – a nemzetközi jog értelmében is – megszállt területté
változott. A megszállás is súlyos attrocitásokkal járt, rablásokra,
erőszakoskodásokra, a civilek elhurcolására került sor.” Ifj. Lator
Lászlónak szintén van egy tankönyve negyedikes középsikolásoknak. Ebben
az 1945-ös magyar eseményekről szóló fejezet ezt a címet viseli:
„Magyarország: diktatúrából diktatúrába”.

„A történelemtanároknak azt kell tanítaniuk, ami a
hivatalosan elfogadott tankönyvekben van.” – mondta az [origo]-nak egy
leendő történelemtanárokat oktató professzor, aki történészként nem
akart a vitába belefolyni, ezért név nélkül nyilatkozott. „A tanár
elmondhat más véleményt is persze, de az a hivatalos, ami a
tankönyvekben van.” A megszállás-verziót alátámasztja, hogy a szovjetek
maguk is azt tartották, hogy elfoglalták, és nem felszabadították
Magyarországot. A budepsti ostromban résztvevő vörös katonák például
„Budapest bevételéért” érdemrendet kaptak, épp olyan nevűt, ami az
ellenséges főváros, Berlin ostromáért járt. Ugyanakkor az is hiteles,
hogy sokan valóban felszabadításként élték meg a nyilas diktatúra
legyőzését, elsősorban azok, akiket a nácik üldöztek: az életben maradt
budapesti zsidók, illetve a kommunista és a nemzeti ellenállás
aktivistái. Sokan viszont megszállásként élték meg a szovjet bevonulást.
„Csak differenciáltan lehet kezelni ezt a kérdést” – mondta a korszakot
tanító történész.

Gyurcsány Ferenc
később már felszabadítás helyett megszabadítást mondott, így tett
vasárnapi esti tévéinterjújában is. Ennek azért van jelentősége, mert ez
közelebb áll a hivatalos magyar tananyaghoz is, ami a nácik bukását
pozitívan értékeli ugyan, de nem nevezi felszabadításnak a szovjetek
bevonulását. Vasárnap Gyurcsány arra is kitért, hogy azért is fontos
volt moszkvai nyilatkozata, mert Putyin orosz elnök sajnálkozását
fejezte ki 1956 miatt. Így tulajdonképpen kölcsönös gesztusként
értékelte mondandóját, a magyar tévénézőknek hozzátéve, hogy a szovjet
hadsereg segítségével kiépített diktatúrára már nem vonatkozik a
miniszterelnök által emlegetett hála.