Gyalázkodó
SMS-eket és e-mailek tucatjait kapta 56-os előadása kapcsán a kaposvári
Csiky Gergely Színház.
(Forrás: Népszabadság)

Az 56 06 / őrült lélek vert hadak című produkció
alkotói és az igazgató ellen egy jogászprofesszor személyiségi jogi per
indítását kérelmezte.

Ritkán vált ki
komoly indulatokat egy színházi előadás. A legradikálisabbak közé
tartozott, amikor a Krétakör Színház Hazámhazám darabjának zsámbéki
bemutatóját egy csapatnyi tüntető akarta megakadályozni, kommunistázó és
a liberálisokat gyalázó jelszavakat skandálva. Kecskeméten a színpadi
vörös csillag miatt jelentették fel a direktort, a Ruttkai Éva Színház
Kurvapecér című produkciójának egyik jelenetét pedig egy képviselő
tartotta közerkölcsöt sértőnek.

Az
elmúlt hetekben a kaposvári Csiky Gergely Színház – amely legutóbb a
színigazgatói pályázat fordulatai miatt került be a lapokba – művészei
gyalázkodó e-malieket és üzeneteket kaptak. December végén mutatta be a
társulat az 56-os forradalom évfordulójára készült, 56 06 / őrült lélek
vert hadak című produkcióját, amelynek egyik, Tóth Ilonára utaló
jelenete kavarta a vihart. A fiatal medika pere kapcsán ma is kérdés:
részt vett-e Kollár István meggyilkolásában.

Erről a jelenetről a lap kritikusa, Zappe
László így írt január közepén: „Legerősebbnek a második részt nyitó
kórházi jelenetet éreztem, ahol a történelemtől meghajszolt, kimerült
emberek, betegek és sebesültek, orvosok és ápolók őrült tettekbe
sodródnak. Itt zajlik le egy közismert történet – kiélezett változatban
ugyan: a forradalmi hevületű, életmentő munkájuk közben hol a hivatali
bürokráciával, hol a röpcédulagyártással küszködő nők halálra ítélnek és
megölnek egy ártatlan fiatalembert…”

Az előadás rendezője és egyik szerzője, Mohácsi János
úgy nyilatkozott: Tóth Ilona történetét döbbenetesen jó témának
tartották szerzőtársával, Mohácsi Istvánnal. Nem a történethűség
érdekelte őket, hanem az út, amely emberöléshez vezette a medikát.
Természetesen eleget tanulmányozták az 56-tal foglalkozó történészi
munkákat, például Eörsi László a forradalomról szóló
írásait.

A rendező szerint
bebizonyosodott, hogy az 56-os darabjukat gyalázók többnyire nem látták
az előadást. Ezt egyébként maguk is jelezték leveleikben. Egyesek attól
tartanak, hogy a társulat kiforgatja az igazságot és félrevezeti a
fiatalokat. Mások azt vetették a Tóth Ilonát játszó színésznő, Gubás
Gabi szemére, nem tudja, mivel tartozik „az élők sorából fiatalon,
tragikusan távozóknak”. A politikai hangvételű levelek a színészeket és a
rendezőt a Gyurcsány-kormány kiszolgálóiként tüntetik fel, és
hangsúlyozzák: „közpénzből ne csináljanak ilyen
szemetet”.

A felháborodás előzménye
egy, a szélsőséges hangvételéről ismert internetes honlap cikke volt,
amely megnevezte, kik a felelősök az előadásért, és
magántelefonszámaikat is nyilvánosságra hozta. A cikk írója arra
buzdította olvasóit, üzenjenek az alkotóknak. Mohácsi nem zárkózik el a
vitától, amely a színház fórumán nyomon követhető. Volt, aki információt
kért a darabról, másoknak a szövegkönyvet küldte el.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és
Államtudományi Karának polgári jogi tanszékét vezető Jobbágyi Gábor arra
kéri a Somogy megyei főügyészt, indítson személyiségi jogi pert a
színház igazgatója, rendezője és írója ellen. Magas összegű nem vagyoni
kártérítést javasol, és azt, hogy a per befejezéséig függesszék fel a
darab játszását. Mellékelte hozzá az egyik lap cikkét a bemutatóról,
valamint Tóth Ilonáról írt saját könyvét. Állítólag Jobbágyi Gábor nem
látta az előadást, információit – úgy tudjuk – több helyről gyűjtötte.
Állítólag érvei között az szerepel, hogy 2000-ben a Fővárosi Bíróság
semmissé nyilvánította a medika ügyében hozott 1957-es ítéletet, így
Tóth Ilonát a darabban emberölést elkövető gyilkosként beállítani súlyos
jogsértés, az elhunyt jó hírnevét sértő magatartás, amely közérdekbe
ütközik.

A lap megpróbálta
megkeresni Jobbágyi Gábort, de nem sikerült őt elérnünk. A Somogy Megyei
Főügyészségen azt az információt kaptuk, hogy az ügy a magánjogi és
közigazgatási jogi szakághoz került, és ott vizsgálják, van-e alapja a
kérelemnek.

Mohácsiék szintén
értesültek a beadványról, és kikérték egy jogász véleményét az esetleges
per kimeneteléről. A szakértő úgy vélte, a mártírság történetileg
változó fogalom, a művészi szabadsághoz tartozik ennek értelmezése.
Hozzátette: a Fővárosi Bíróság nem azért mentesítette Tóth Ilona ügyét,
mert a medika nem ölt embert, hanem forradalmi és szabadságharcos
céljai, eszmeisége miatt.

Egy fél
évszázados, nem csituló vita

1956
novemberében a Péterfy Sándor Utcai Kórház volt a fegyvertelen
ellenállás egyik központja. Amikor itt lebukott a röplapgyár, és
letartóztatták vezetőjét, Angyal Istvánt és közel nyolcvan munkatársát,
akkor a kórház Domonkos utcai kisegítő részlegét vezető és a kommunista
Angyal Istvánhoz emberileg és gondolkodásmódjában is igen közel álló
Tóth Ilona medika vette át a röplapgyártás feladatát. Tóth Ilona a
forradalom alatt az Önkéntes Mentőszolgálatban tevékenykedett. A
forradalom leverése utáni hetekben emberfeletti munkát végzett.
Üldözötteket bujtatott, gyógyított és röplapokat, illegális kiadványokat
sokszorosított. Koffeinampullákon élt, gyakorlatilag heteken át nem
aludt. A tömeges lebukás után az ellenállók lázasan keresték a közöttük
megbúvó besúgókat. A fegyveres ellenállók gyanús személyként bekísértek a
kórházba egy Kollár István nevű rakodómunkást, akit egy nála talált
igazolvány és fénykép alapján ávósnak véltek. Tóth Ilona és két társa
úgy vélték, csak úgy kerülhetik el a lebukást, ha Kollárt megölik. A
szakértői vélemények eltérnek abban a tekintetben, hogy Kollár halott
volt-e már, amikor Tóth Ilona szíven szúrta, vagy sem, de hogy az
emberölésben részt vett, az kétségtelen. Tóth Ilonát 1957 júniusában
kivégezték, 2000-ben az ítéletet a Fővárosi Bíróság semmisnek
nyilvánította, mivel Tóth Ilona elítélésére „a forradalommal, illetve
harci cselekménnyel összefüggésbe hozott cselekmény miatt került sor”.
Tóth Ilona személye a rendszerváltás után viták középpontjába került. Az
egyik oldalon fölélesztették azt a mítoszt, hogy a per teljes egészében
kiagyalt koncepcióra épült, Tóth Ilonának soha semmilyen emberöléshez
nem volt köze. Néhány kommunista újságíró és dr. Kende Péter azt az
álláspontot képviseli, hogy Tóth Ilona indítékaitól függetlenül gyilkos
volt, és semmilyen tiszteletet nem érdemel. Velük szemben állnak azok,
akik a rehabilitációs ítélet szellemében azt az álláspontot képviselik,
hogy Tóth Ilonának a forradalom mártírjai között van a helye, és a
tevékenységéért megérdemli az utókor tiszteletét akkor is, ha az
emberölés ténye és az abban való részvétele nem tagadható.