A
pornográfia és az erőszak lassan eléri a mobiltelefonokat
is.
(Forrás: HVG)

A fejlett mobilkészülékek – különösen az internetképes
mobiltelefonok – megjelenésével, valamint a 3G hálózatok 2003-as európai
debütálásával a gyerekek egyre többféle és egyre gazdagabb internetes
és mobiltartalomhoz férnek hozzá mobilkészülékeiken keresztül. A
gyerekeknek emiatt erőteljesebb védelemre van szükségük. Az Európai
Bizottság 1998 szeptemberében fogadta el a kiskorúaknak és az emberi
méltóságnak az audiovizuális és információs szolgáltatásokban történő
védelméről szóló (98/560/EC számú) ajánlást, amelyet a közeljövőben
felül fognak vizsgálni. Az EICN kiindulópontja, hogy ezek a tartalmak
kockázatokat jelenthetnek a fiatalok számára, amelyekre a politikai
irányelvek szintjén kell választ találni – olvasható a European Internet
Coregulation Network (EICN) a Protecting Minors from Exposure to
Harmful Content on Mobile Phones című jelentésében. A szabályozás
kidolgozása során a mobiltartalmak és az internetes tartalmakhoz való
hozzáférés módjai közötti eltéréseket figyelembe kell venni. Ezek az
alábbiak:

• 
  
  A tartalmak bárhonnan elérhetőek mobilkészülékekkel,
  amelyek sokkal elterjedtebbek, mint a PC-n keresztüli
  internethozzáférés.


• 
  
  A szülői felügyeletre nem lehet olyan mértékben
  támaszkodni, mint az internet szabályozása során. A
  mobilhálózat-üzemeltetők könnyebben ellenőrzik a tartalmakat, mint az
  internetszolgáltatók.


• 
  
  A mobilfelhasználóknak – az internetes felhasználókkal
  ellentétben alapértelmezésben minden megjelenő tartalomhoz szabad
  hozzáférésük van. Így a tartalmak szűrése opcionális.
  


• 
  
  A
  tartalmak előállításának és terjesztésének egy készülékbe olvadása (pl.
  kamerás telefonok), megkönnyíti az illegális tartalmak terjesztését.
  


• 
  
  Szintén megkönnyíti a tartalmak terjedését a többféle
  hálózatra (mobil, Wi-Fi) csatlakozni képes készülékeken megjelenő
  egyenrangú fájlcserélés.

A szabályozás kidolgozásánál problémát jelenthet, hogy
mit tekintsen az unió „nem helyénvaló” vagy „káros” tartalomnak, mivel
az egyes tagállamokban ezt különbözőképpen határozzák meg a
szabályozószervek. Az EICN minimálisan az alábbiakat sorolja a nem
helyénvaló tartalmak közé:

• 
  
  pornográfia;
  


• 
  
  erőszakos játékok;
  


• 
  
  moderálatlan chat-szolgáltatások;
  


• 
  
  olyan
  zeneszámok vagy videók, amelyek nyíltan szexuális tartalmú üzeneteket
  tartalmaznak;


• 
  
  kéretlen levelek felnőtteknek szóló tartalommal;
  


• 
  
  szerencsejátékok.
  

A veszély
mértéke egyelőre nem határozható meg pontosan, mivel nagyon kevés
kutatás foglalkozott a gyerekek internetképes készülékeken történő
tartalomfogyasztási szokásaival. Azonban a PC-ken keresztüli
internetezési szokásokat tekintve levonható néhány következtetés. Sonia
Livingstone 2004-es, az Egyesült Királyságban végzett kutatásából az
derül ki, hogy a 9-19 évesek 36%-a tévedt már pornográf webszájtra az
interneten, miközben valami más után kutatott, valamint 25%-uk kapott
már pornográfiát tartalmazó levélszemetet. A kutatás arra is rámutatott,
hogy a gyerekek sokkal több problémásnak minősülő tartalommal
találkoznak, mint amennyiről szüleik tudnak, ami a szülői felügyelet
korlátaira mutat rá a gyerekek tartalomfogyasztásában.

A fenti problémák kezelésére több
szabályozási lehetőség közül lehet választani. Az EICN
legcélravezetőbbnek a korregulációt tartja, aminek előnye, hogy az
összes érdekelt (a magánvállalatok, az állam, a felhasználói csoportok)
osztozik a szabályozással járó felelősségen, valamint, hogy az
érintettek közösen dolgozzák ki a szabályokat és a szabályozást magát.

A hálózat tagjai felvállalták, hogy
saját országukban kezdeményezik az érintettek közötti párbeszédet, amit
uniós szinten a bizottságnak kellene elvégeznie. Uniós szintű
tárgyalásokat azért is érdemes kezdeményezni, mert a káros tartalmakhoz
való hozzáférés a legtöbb tagállamban aggodalmakat vált ki, és mert
számos nagy mobilszolgáltató több EU-országban is jelen van. Az így
kialakult irányelveket ezután minden tagállam a saját kultúrájához és
szabályozási rendszeréhez igazíthatja.

A hálózat javasolja, hogy a bizottság használja fel az
Írországban, Olaszországban valamint az Egyesült Királyságban
alkalmazott gyakorlati útmutatók bevezetéséből származó tapasztalatokat a
felülvizsgálathoz. Különösen utóbbi ország gyakorlata lehet hasznos a
bizottság számára, mert ez a legkidolgozottabb és legrészletesebb,
továbbá a brit mobilszolgáltatókkal is sikerült elfogadtatni. A
gyakorlat főbb pontjai:

• 
  
  Minden 18 éven aluliak számára alkalmatlannak minősülő
  tartalmat „18”-as jelzéssel látnak el, és az csak akkor válik
  hozzáférhetővé az egyes felhasználók számára, ha a szolgáltató
  meggyőződött a korhatár betöltéséről.
  


• 
  
  Az
  osztályozási keretrendszer – amit egy független testület alkotott meg
  összehasonlítható a más médiában alkalmazott osztályozási rendszerekkel.
  


• 
  
  Minden 18 éven aluliak számára elérhető chat-szobát
  moderátor felügyel.


• 
  
  A szülők és gondviselők számára lehetővé tették a
  mobiltelefonokon hozzáférhető internetes tartalmak szűrésének
  lehetőségét.


• 
  
  A szolgáltatók felvállalták, hogy felveszik a küzdelmet
  a tömeges illetve az alkalmatlankodó kommunikációval szemben.
  


• 
  
  A brit
  gyakorlat alapelve, hogy a káros tartalmakhoz való véletlenszerű
  hozzáférést gátolja, nem pedig a szándékoltat.
  

A
gyerekvédelemről és mobiltelefonokról szóló nemzetközi keretrendszer
kidolgozásakor – erre épülhetnek később a gyakorlati útmutatók – az EICN
az alábbi alapelvek megfontolását javasolja:

• 
  
  Annak
  érdekében, hogy a gyerekek maximálisan ki tudják használni a digitális
  tartalmak nyújtotta lehetőségeket a tanulás, a kikapcsolódás és a
  művelődés terén, minimálisra kell csökkenteni annak az esélyét, hogy
  káros tartalmakhoz véletlenül hozzáférjenek.
  


• 
  
  A
  kormánynak és az iparágnak egyaránt felelőssége, hogy szülők és gyerekek
  tudatában legyenek a kockázatoknak, és hogy megszerezzék a mediális
  írástudásnak azt a szintjét, amellyel biztonságosan használhatják az
  internetet.


• 
  
  A hozzáférés szabályozásának megvalósításához a
  különböző tartalmak besorolására és korhatárok megállapítására, valamint
  a tartalmak szűrésére és blokkolására alkalmas eszközök alkalmazására
  lenne szükség.


• 
  
  A tartalmak besorolásában független testületek is részt
  vállalhatnának, amelyek munkáját az egyes országokban széles körű
  vitában kialakított nemzeti standard segíthetné.
  


• 
  
  A
  gyermekek által használt, chat-szobákhoz hasonló interaktív
  szolgáltatásokat moderátor felügyelje.
  


• 
  
  A
  készülékgyártóknak és hálózatüzemeltetőknek kutatásokat kellene
  folytatniuk azzal kapcsolatban, hogy miként lehetne pontosabban és
  kevésbé tolakodóan szabályozni a tartalmakhoz való hozzáférést, különös
  tekintettel az internetre.