Börtönéből szabadult sas lelke, ha a rónák végtelenjét látja, pláne, ha a nagyszerű látvány a keleti nyitás jegyében némi pénzmaghoz kapcsolódik. Orbán Viktor felettébb kedveli a közép-ázsiai kánok, bégek, nagymogulok és örökös elnökök társaságát. De hogy a látogatásoknak egy baltás gyilkos kimentésén túl nyelvészeti, régészeti, humángenetikai következményei is lettek, az a hazai közönséget is meglepte. Orbán Kirgizisztánban (Csolpon-Ata, 2018), az ázsiai Türk Tanács ülésén pöttyintette el először, hogy a magyar „a türk nyelvekkel áll rokonságban”. Ez akkor jótékony diplomáciai füllentésnek látszott, de 2019. január elején bevetésre készen állt a Kásler Miklós által szorgalmazott és szervezett Magyarságkutató Intézet, amelynek feladata őstörténetünk kutatása, s ha kell, átalakítása. A hun–magyar rokonság eszméje, egyelőre megfontolások szintjén, az újraírt történelemkönyvekbe is bekerült. Miért motiválók a magyarság hun gyökerei? Miért menőbb a hun–magyar kontinuitás, mint a halszagú finnugor rokonság?
/ A cikk végén Berend Nórának , a cambridge-i egyetem történészprofesszorának az elemzéséről is írnak, amely a TTE oldalán jelent meg.

Itt olvasható