Minden
internethasználó egyenlő, de lesznek egyenlőbbek is – legalábbis akkor,
ha valóra válik a telekommunikációs szolgáltató vállalatok vágya, hogy
az információs szupersztrádán legalább két sáv legyen.
(Forrás:
Népszabadság)

Minden
internethasználó egyenlő, de lesznek egyenlőbbek is – legalábbis akkor,
ha valóra válik a telekommunikációs szolgáltató vállalatok vágya, hogy
az információs szupersztrádán legalább két sáv legyen: egy a közönséges
járgányoknak és egy a prioritásos, a szupernagy sebességekre igényt
tartó sport Ferrariknak.

Jól ismeri
minden internetező, hogy nagy forgalomban időnként dugulások
keletkezhetnek, és a bitcsomagok szépen sorba állva várnak a sorukra. Ha
azonban külön díjazásért prioritást lehetne vásárolni, akkor a
telekommunikációs cégek az előnyt élvező IP címeket szépen átugratnák a
sorban állók orra elé. Az internet továbbfejlesztésén ügyködő, az
amerikai Ann Arborban székelő, több mint 200 egyetem összefogásából
keletkezett internet2 konzorcium azonban nem ért egyet ezzel a
megoldással, mert szerintük így a kisebb vállalatokat, szervezeteket
nagy hátrány érné a gyorssávot használókkal szemben. Hiába nyújtanának
akár jobb szolgáltatásokat is, lemaradnak a versenyben, hiszen a tőlük
jövő üzeneteket mindig lassabban lehetne letölteni.

A lassú sáv így valóságos internetgettóba zárná a
használóit – állítja egy szakember. A konzorcium más megoldást választ:
tessék gyorsabb routereket és nagyobb sebességű kábeleket használni, így
az egész háló „gyorssáv” lesz. A szakértők szerint ez olcsóbb és
egyszerűbb megoldás, mint a prioritások alkalmazása.

Jelenleg az internethasználók zöme 1,5-2 megabit/s
sebességgel él. Nem kevés, ha a forgalom nem túl nagy, de dugulásokkor
már elveszhetnek bitek a küldő és a fogadó szerverek között. Ilyenkor
jön az ismétléskérés, ami további késések okozója lehet. De még mindig
nem túl nagy a baj, ha levelekről, szöveges üzenetekről,
weblapkeresésről van szó. A csőd a drámai sebességgel bővülő
internettelefonnal, és főleg a mozgóképátvitellel üt be. A telkók persze
igyekeznek lépést tartani, gyorsabb routerekkel és a sávszélesség
állandó bővítésével. Nem olcsó játék, de ne féltsük a cégeket, van mit a
tejbe aprítaniuk. Egyedül a négy Bell-cég (AT&T, Verizon,
QWest, BellSouth) 14 milliárd dollárt forgalmazott tavaly a
tartalom-hozzáférések kezeléséből. Érdekeik megóvására és a számukra
kedvező törvények elérésére az amerikai telefon- és kábelcégek egyetlen
évben több mint százmillió dollárt költöttek lobbizásra – többet, mint a
gáz- és olajipari mamutok. Meg is lett az eredménye: az USA
képviselőháza a közelmúltban utasította el azt a törvénymódosítást,
amely szavatolná az internet semlegességét, és előírná, hogy a
szolgáltatók egyenlő módon kezeljék a használókat. Vagyis, ne a
telefonos cég szabja meg, melyik tartalomszolgáltatót részesíti előnyben
a másikkal szemben. Nem meglepő, hogy a legnagyobb
tartalomszolgáltatók, az eBay, a Google, a Yahoo!, az Amazon meg velük
egy sereg kisebb cég koalíciót hozott létre, It is Our Net (ez a mi
hálónk) névvel. Mindeközben a civilek is szervezkednek a
megkülönböztető, gyorssávos, prioritással operáló szervezkedések ellen. A
SavetheInternet.com (védd meg az internetet) egyesületnek máris több
száz tagja van – professzorok, üzletemberek, bloggerek éppúgy, mint
kiterjedt, nagy szervezetek. Ez utóbbiak között olyan nagy tekintélyű
intézményeket is találhatunk, mint az Amerikai Keresztény Egyesületek
Szövetsége, a valóban hatalmasságnak számító Amerikai
Fegyvertulajdonosok Egyesülete vagy a Fogyasztók
Uniója.

Olykor nemcsak a kudarc, a
siker is bajjal jár. Az alig negyedszázados internet – robbanásszerű
növekedésével, funkcióinak, lehetőségeinek bővülésével – immár a
rajongók demokratikus közösségéből a piaci verseny kíméletlen terepévé
vált. A kiváltságosok, a sokat fizetők gyorssávjának lehetősége e
folyamatban csak egyikfajta figyelmeztetésként jelent meg.