Az első országosan jelentős március tizenötödikei megemlékezésre az 50. évfordulón, 1898-ban került sor. A hivatalos Magyarország ekkor még óvakodott piros betűs ünneppé tételétől: az évforduló alkalmából április 11-ét, a 48-as forradalmi törvények szentesítésének napját nyilvánította az országgyűlés állami ünneppé. Egészen 1927-ig kellett várni arra, hogy március idusa hivatalos nemzeti ünneppé legyen. A nemzet és különösen az ifjúság azonban magáénak érezte ezt a napot és minden évben több helyszínen megemlékezett a nagy elődökről.
Bár március közepén a pesti revolútió fényes vívmányait ünnepeljük, a Múlt-kor most azokat a híres március 15-éket gyűjtötte össze, melyek szintén nagy horderejű változásokat hozhattak.
„Programcsomagot kínálunk Önnek. Módszertani ötletek tárházának szánjuk, mely ötletszerűen is felüthető (és egyéb források kutatása, beszerzése nélkül használható), de anyagából kis pedagógiai stratégia is kialakítható. Legfőbb jellegzetessége a sokszínűség, mely a foglalkozásokra is átvihető.
Ez a sokszínűség különféle pedagógiai technikákat jelent. Alapja, összefogója a drámajáték rögtönzéses gyakorlata, ez kiegészül pantomim játékokkal, énekkel-zenével, tánccal, kézműves munkával (beleértve a játék környezetének és sajátos jelmezeinek elkészítését), versenyjátékokkal.”