Egy
különleges eljárásnak köszönhetően Szophoklész, Euripidész és Hésziodosz
elveszettnek hitt drámái, költeményei és epikai művei válnak nemsokára
olvashatóvá.
(Forrás: National Geographic)

Hozzáértők második reneszánszról, az ókortudomány
forradalmáról beszélnek, mivel az elkövetkező időszakban legalább
egyötödével több ókori remekművet elemezhetnek tudósok és laikusok. A
múlt hét végén siker koronázta az Oxfordi Egyetem egyik
kutatócsoportjának erőfeszítéseit: a műholdas technológiából ismert
infravörös sugár segítségével olyan, az oxürhünkhoszi papiruszokon
eleddig olvashatatlannak vélt feljegyzésekhez fértek hozzá a kutatók,
melyek valóságos kincsesbányái lehetnek az ókortudománynak. A papiruszok
rossz állapota miatt szabad szemmel olvashatatlan vonalak egységes
egésszé állnak össze az új technikai eljárás alkalmazásának
köszönhetően.

A kutatócsoport tagjai arról beszélnek, hogy az új
módszernek köszönhetően tulajdonképpen az ókor Szent Grálját találták
meg, hiszen olyan, eddig ismeretlen irodalmi remekművek váltak
hozzáférhetővé, amelynek létéről csak sejtéseik voltak vagy pedig
egyáltalán nem is feltételezték, hogy léteztek. Az infravörös technika
segítségével Szophoklész Epigonoi című drámája, Euripidész eleddig
teljesen ismeretlen művei, Archilokhosz epikai műve, sőt Hésziodosz
elveszettenek hitt írásai is teljes egészében olvashatóak lesznek. Ezen
kívül a töméntelen mennyiségű hivatalos irat, feljegyzés, nyilvántartás,
kimutatás és jegyzék az ókori mindennapi életre vonatkozóan is annyi
adatot tartalmaz, hogy az ókortudósok joggal remélik: tudományterületük
hatalmas változásnak néz elébe, az ókori társadalmak gazdasági és
politikai élete eddig nem ismert mélységekig válik
megismerhetővé.

A legtöbb
megkérdezett ókortudós valóban csak az elragadtatás szavaival tudta
megfogalmazni, hogy a több mint egy évszázada felfedezett papiruszok
most mégis „beszélni kezdenek”. Amikor a 19. század végén két angol
tudós felfedezte az Egyiptom középső részén található Oxürhünkhosz nevű
település közelében azt a mintegy 400 ezer papiruszt, melyek sejtéseik
szerint nemcsak a hétköznapi élet feljegyzéseit, hanem ókori
remekműveket is magukban foglaltak, akkor egyszerre fogta el őket kitörő
lelkesedés és frusztráció. A felfedezés örömébe ugyanis üröm vegyült: a
papiruszokat férgek rágták meg, az írás nemcsak elmosódott volt, hanem
hiányos is, ennek köszönhetően pedig olvashatatlan.

Egy ókori szemétlerakó hely kellős közepén 1896-ban két
fiatal angol tudós valamilyen sugallattól vezérelve kutatni kezdett.
Kezdetben maguk is kételkedtek, hogy vajon a sivatag kellős közepén, egy
szemétdomb tetején valóban találnak-e valamilyen értékelhető leletet.
Nemsokára azonban kiderült: a szemétdomb egy kincsesbánya, ráadásul a
különleges klimatikus viszonyoknak és a föld alacsony
nedvességtartalmának köszönhetően nemcsak többezer éves fadíszek, hanem
még a papirusz is viszonylagos épségben megmaradt.

A viszonylagos épség azonban kevésnek tűnt: bár Hunt és
Greenfell eredetileg elveszett irodalmi remekművek után kutatott,
valójában csak néhány irodalmi értékkel bíró írás volt olvasható
állapotban a papiruszokon. Pindarosz, Szappho és Szophoklész egy-egy
írásásának felfedezett töredékei mellett, az ásatások legnagyobb
nyertese kétségkívül Menandrosz volt, akinek több ismeretelen komédiája
is előkerült a 19. század végi ásatások alkalmával. Csakhogy Hunték
többre vágytak: ők Arisztotelész és Homérosz írásait keresték –
mindhiába.

Ha tőlük nem is, más
auktoroktól azonban annál több értékes mű lesz olvasható nemsokára.
Richard Janko, a Uninversity College London professzora szerint
„normális esetben szerencsések vagyunk, ha évente egy, maximum kettő
elveszettnek hitt írást találnak meg.” A The Independent című angol
lapnak nyilatkozva Christopher Pelling, az Oxfordi Egyetem professzora
úgy vélte, hogy kb. a most ismert ókori irodalmi alkotások egyötödével
megegyező mennyiségű értékes írás kerül elő minden valószínűség szerint
az új eljárásnak köszönhetően – a kevésbé jelentős pamfletek és írások
száma pedig akár meg is kétszereződhet.

Könnyen lehet, hogy a 15-16. századot követően, a 21.
századot fogja az utókor a második reneszánsznak nevezni, vélik sokan. A
kisebb túlzások ellenére azzal szinte mindenki egyetért: az ókori görög
és római szövegek kiértékelése alapjaiban forgathatja fel az
ókortudomány eddigi megállapításait. Becslések szerint mintegy ötmillió
szó rejtőzik az oxfordi Sackler Library-ban tárolt papiruszokon, a
mostani eredmények pedig egy 1996-ban indult projekt grandiózus
munkájának gyümölcsei.