A
létesítmény egykori alkalmazottjai – több évtizedes tagadás után – az
ott folytatott munkáról beszéltek a Los Angeles Times tudósítójának.
(Forrás: Múlt-kor)

Az 51-es körzet
(Area 51) a világ leghíresebb nem létező katonai létesítménye. Ha
azonban mégis létezne, akkor Las Vegastól körülbelül 200 kilométerre, a
nevadai sivatagban keresgélhetnék, a légierő egykori bázisa és egy
elhagyatott nukleáris tesztközpont környékén. Az Egyesült Államok
kormányzata a mai napig nem nyilatkozik a létesítmény létezéséről: a
területet mindamellett szigorúan védik, kerítés zárja el a külvilágtól,
és a felette lévő légteret is hermetikusan lezárták. A hadsereg
dokumentumaiból is gondosan eltüntették az 51-es körzet minden nyomát,
illetve az azzal kapcsolatos dokumentumok még évtizedekig titkosítva
lesznek majd.

Az 51-es körzet ezért az
összeesküvés-elméletek híveinek egyik legkedveltebb célpontja: az
ufológusok szerint a Pentagon ott őrzi a földönkívüli észlelések tárgyi
bizonyítékait, és a kísérletek mellett a hűtőkben lefagyasztott
földönkívülieket is találni. A város legendák szerint a létesítményt
szigorúan titkos földalatti alagútrendszer köti össze az ország más
hasonló épületegyütteseivel. További részletek a
Wikipedia szócikkében

A
területtel kapcsolatos valódi problémát azonban az jelenti, hogy hiteles
dokumentumok, és szemtanúk hiányában nem igazán van miről beszélni:
eddig egyetlen interjú sem készülhetett az ott dolgozó emberekkel. A Los
Angeles Times azonban a katonai fegyverfejlesztés nemrég feloldott
iratai kapcsán most öt, egykori alkalmazottal vette fel a kapcsolatot:
közéjük tartozik a ma 87 éves Hugh „Slip” Slater ezredes, aki az 1960-as
években vezette a létesítményt, a 90 éves Edward Lovick, aki a
radarkísérleteket vezett, a 80 éves Kenneth Collins, a CIA egyik
kísérleti tesztpilótája, a 72 éves Thornton „T.D.” Barnes, aki a
különleges projektekért felelt, és a 77 éves Harry Martin, aki a
kémrepülőgépek üzemanyag-ellátásáért volt felelős.

A
lopakodó technológia kifejlesztése miatt is ismert Lovick szerint a
területet nem hívták mindig 51-es körzetnek: korábbi főnöke, a legendás
repülőtervező, Clarence L. „Kelly” Johnson a helyet inkább Paradise
Ranch néven emlegette, mondván ez segíthet a tudomány nevében odaérkező,
és egy gonosz birodalom ellen harcoló férfiaknak.

A
beszámolók szerint a szigorúan titkos létesítményben egészen Gary Powers
1960-as lelövéséig a szigorúan titkos U-2 repülőgép fejlesztésen
dolgoztak, majd a CIA az A-12 OXCART lopakodó program fejlesztéséhez
nevezte ki őket. A projekt élére a korábban Kína és Vietnam fölött U-2es
berepüléseket végző Slater került, akit kezdettől lenyűgözött, hogy a
hangsebesség háromszorosát is elérhették.