A The
New York Times lelkes recenzióban méltatja a Lincoln Centerben rendezett
Ligeti lényege című, három koncertből álló sorozatot.
(Forrás:
Népszabadság)

A lap a Bécsben élő,
82 éves zeneszerző életét bemutatva kitér a fasizmus alatt elszenvedett
munkaszolgálatra, majd a kommunizmus idején a komponistákra is kiterjedő
ideológiai korlátozásokra. Arra, hogy Sztálin egyenesen betiltotta a
modern zenét. A lap zenekritikusa, Anthony Tommasini ezért jó ötletnek
tartotta, hogy a Ligeti-sorozat a negyvenes évek végén született Régi
magyar társastáncokkal indult. Az akkor még ifjú szerző finom bosszút
állt Sztálinon: a fuvolára, klarinétra és vonós hangszerekre írt,
látszólag minden pártutasításnak megfelelő muzsikába szándékosan
ironikus, torz elemeket csempészett.

Az 1956-ban Nyugatra távozott Ligetinek a dogmákkal
szembeni állóképességét mutatja, hogy a modernizmus előtt sem
kapitulált: miután belevetette magát a kor zenei áramlataiba, végül
egyik táborhoz vagy irányzathoz sem csatlakozott. A hatvanas évek
legvégén írt Kamarakoncertet a New York-i publikum hangos „Bravó!”
kiáltásokkal fogadta. A darabot, akárcsak a pénteki nyitóest második
felében felcsendült, kamarazenekarra és énekhangra írt Macabre
misztériuma áriát Reinbert de Leeuw vezényelte – a New York Times
szerint briliánsan. A Le Grand Macabre című opera énekeseit, Barbara
Hannigant, Károlyi Katalint és Omar Ebrahimot de Leeuw-vel együtt ötször
tapsolták vissza.

A vasárnapi
második koncerten Pierre-Laurent Aimard Ligeti zongorára írt etűdjeiből
játszott, majd a hegedűs Mark Steiner és a kürtös Marie Luise Neunecker
társaságában az 1982-ben született Kürttriót adták elő. A programot a
„Bartók bűvöletében” íródott 1. Vonósnégyes zárta, a Sanghai kvartett
előadásában. A New York Times fenntartás nélküli lelkesedésére jellemző,
hogy a kedden lapunk zárta után sorra került harmadik koncertet meg sem
várta: Tommasini már előre megírta, hogy számára Ligeti a legnagyobb
élő zeneszerző.