1857 elején izgalom söpört végig az országon: Itália
után Magyarországra is ellátogat Ferenc József és Erzsébet. Február 3-án
érkezett meg Budára az utazás terve, részletesen feltüntették benne,
mely helyeket és mikor óhajtja a császári pár felkeresni. (Forrás:
Magyar Országos Levéltár)

„Edward király, angol király, vágtat fakó
lován,
Hadd látom, úgymond, mennyit ér a walesi
tartomány.”
(Arany János: A walesi bárdok,
1857)

Figyelemreméltó időpont:
1857-ben Magyarország még messze van a kiegyezéstől, ez az időszak a
passzív ellenállás aktív időszaka. Ferenc József osztrák császárként
érkezik ide, hiszen az alkotmányát és uralkodóját vesztett ország csupán
még Ausztria egyik tartományaként szerepel a protokoll-listán. Az
utazás célja talán éppen ezért az ország megismerése, és megismertetése
uralkodójával, politikai hangulat-felmérés, megbékélés a néppel. Ferenc
József ezzel tulajdonképpen régi hagyományt folytat, uralkodói
utazásokról a magyar népmesék már az „álruhás” Mátyás király óta
tudósítanak, és részletesen ismerjük II. József urazásainak célját és
eredményeit is.

A kormányzó
hivatalából utasítás ment az összes megyéhez, hogy készítsék elő,
szervezzék meg területükön az uralkodói párnak és kíséretének mind a
szállását, mind az ellátását az összeállított itinerárium alapján, de
azt, hogy az egyes megyék milyen ünnepségekkel köszöntsék a császári
párt, nem írták elő pontosan. Általánosan érvényes szabályok persze
voltak: kik, milyen nemesi rangban vehetnek részt az ünnepi ebéden,
milyen nyelven, milyen hosszan tarthatnak ünnepi szónoklatot. Minden
megyének fel kellett küldenie jóváhagyásra a programját. Az utazást
május 4-e és június 24-e között óhajtották lebonyolítani: mivel az egész
országot szerették volna ennyi idő alatt beutazni, ez elég feszített
tempót diktált.

Az általános
hangulat igen izgatott volt, a megyék felküldték programjaikat, sőt,
némelyik megye még az ünnepi ebéd fogásait, a küldöttség
díszegyenruhájának tervét, stb. is megküldte. Az utazás hírét a
politikai és irodalmi életben nem mindenki fogadta osztatlan
lelkesedéssel. Arany János például ekkor írta fenti költeményét,
természetesen az uralkodó előtt nem olvasták azt fel.

Habár minden részletet alaposan elterveztek, és
felkészültek minden váratlan eshetőségre, az egyes helyekre történő
ünnepélyes bevonulásokra még „esőnapot” is kalkuláltak, azt azonban nem
lehetett előre látni, hogy Zsófia főhercegnő, Ferenc József anyja
időközben elhalálozik, és emiatt az utat félbe kell szakítani.
Végül az utazás nem érte el célját: sem az uralkodó, sem a magyar
nép nem közeledett egymáshoz.

Tuza
Csilla teljes cikke + források
»