A
világhírű aquincumi orgonával kapcsolatos rejtélyekről rendezett
vitadélutánt hétfőn a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat az
Aquincumi Múzeumban. Valóban víziorgona volt-e, miért készültek a sípjai
bronzból, milyen lehetett a hangereje? (Forrás: Kultúrpart)

Zsidi Paula, a múzeum igazgatója felidézte,
hogy az aquincumi polgárváros feltárása során bukkant Nagy Lajos régész
munkatársaival a víziorgona maradványaira 1934 őszén. Már ez az időpont
is rejtély, hiszen a mai kiállítótér, a volt elektromos centrálé
építését megelőző 1935 májusi ásatásokhoz kapcsolja a korabeli sajtó az
orgona megtalálását.

Nagy Lajos nyilván ráébredt a
lelet jelentőségére és előbb minden körülményt tisztázni akart, a 400
darabból álló leletegyüttesről. Ezután igen gyorsan publikálta is az
eredményeket – fűzte hozzá az igazgató.

A fémből
készült részek viszonylagos épségben maradtak meg a rájuk omlott
törmelék alatt, a városban ugyanis a III. század közepén hatalmas
tűzvész pusztított, amely a tűzoltók házát és a benne álló orgonát is
érintette.

Tudható, hogy 228-ban kapta meg a
tűzoltással is foglalkozó posztókészítők kollégiuma a hangszert. A
kutatások az ajándékozó, Viatorinus és a víziorgonán „kellemesen játszó”
Aelia Sabina római-aquincumi nő személyét is
feltárták.

Az orgona első rekonstruált példányát már
1935-ben elkészítette a pécsi Angster orgonaépítő cég, erről hétfőn egy
1937-es filmhíradó részletet is bemutattak, Pécsi Sebestyén
játékával.

Az Aquincumi Múzeumban ma látható, 1969-es
másolaton is lehet játszani, itt egy vászonfújtató nyomja be a levegőt.
Király Kinga orgonista megszólaltatta a hangszert Varga Lászlónak, az
Aquincum Orgonaépítő Műhely vezetőjének segítségével. Varga szerint a
hangszer fontosságát – az amfiteátrumban, reprezentatív közösségi
eseményeken kellett szerepelnie – megerősíti, hogy bronzból készültek a
sípjai, a hangereje változtatható.

A Magyar Tűzoltó
Múzeum rekonstruált víziorgonájának a víznyomó szerkezete egyedi;
Minárovics János elgondolása alapján készült, Lukács Tamás orgonakészítő
műhelyében. Csicsman Gyula múzeumigazgató elmondta, hogy a Művészetek
Palotájában álló kópia szellemi atyja, Minárovics a múlt héten elhunyt.
Újabb és fiatalabb kutatónemzedékre vár a feladat, hogy tisztázza a
hangolás kérdését, a levegőt a sípokhoz juttató szerkezet
pontosságát.