A
szíriai sivatag a mai napig igen sok titkot rejt: ilyenek a római
hódítás előtti hellenisztikus Palmüra romjai is, amelynek létezéséről
eddig csak a történeti feljegyzésekből tudhattunk. (Forrás:
Múlt-kor)

A Bécsi Egyetem Klasszikus Régészeti Tanszékének munkatársai a
Német Régészeti Intézet és a szíriai múzeumok támogatásával folytatott
ásatások során elsőként fedezték fel az ókori város ismeretlen
titkait.

Palmüra,
latinosan Palmyra az ókori Szíria egyik fontos városa volt, mely egy
oázisban, Damaszkusztól 215 km-re északkeletre és az Eufrátesztől 120
km-re délnyugatra helyezkedik el. A Szíriai-sivatagot keresztülszelő
karavánok hosszú évszázadokon keresztül virágzó városa a „a sivatag
mátkája” néven volt ismert.

A Bécsi Egyetem
munkatársa, s egyben a projektet vezető Andreas Schmidt-Colinet
professzor szerint bár korábban az i.e. második évezredben alapított, és
a római kori ókori várost egy és ugyanannak gondolták, az i.e. 3.
században alapított település egy új helyen épülhetett fel. Míg a
késő-római városról igen sokat tudunk, a település hellenisztikus
szakaszát korábban senki nem vizsgálta még alaposan, ezért a
jelenlegi kutatás egyedülálló lehetőséget nyújt a hellenisztikus-római
átmeneti kor vizsgálatára.

A kutatók
eddig csak apró területeket tártak fel, ám az eredmények már most is
lenyűgözőek: ennek alapján sikerrel lesz rekonstruálható a
hellenisztikus Homokváros építésének kronológiája, illetve a helyi
kereskedelem fejlődése. A vizsgálatok szerint az építkezések az i.e. 3.
századtól az i.sz. 3. századig tartottak, amely egyben arra is utalhat,
hogy a várost Aurelianus hódítása, vagy Diocletianus uralma alatta
hagyhatták magára. A város története a
Wikipedián.

A területen talált cserepek
alapján biztos, hogy a helyi mesterek tevékenysége fontosabb volt az
importált áruknál. Emellett azonban találtak Rodoszról származó,
borszállításra használt amforákat, míg az Afrikából származó termékek
arra utalnak, hogy a városnak igen jó kereskedelmi kapcsolatai lehettek.
A régészek háziállatok nyomait is feltárták, a konyhai hulladék
elsősorban bárányok és kecskék jelenlétére utal, amik mellett tevéket,
teheneket  és disznókat is tarthattak. A helyi menü azonban még
ennél is változatosabb volt: a maradványok között különböző halfélék
maradványai is előkerültek.

A régészek a jövőben
szeretnék befejezni a város közepén talált, a későbbi szíriai
karavánszerájokra emlékeztető négyszögletes térség feltárását. A kutatók
nemcsak az építés hogyanját és mikéntjét szeretnék kideríteni, hanem
annak a város életében játszott szerepét is. A projekt végére pedig a
leletek, fényképek és légifotók segítségével a város topográfiai
térképét is elkészíthetik majd.

Palmüra romjai sokáig
aludták mély álmukat, de néhány európai is eljutott a romokig, így az
angol Robert Wood is 1751-ben, akinek gyűjtései lázba hozták Európát. A
tudományos értékű feltárás az I. világháború után indult meg. Először a
leghíresebb műemléket ásták ki, a Babilonból importált Baál templomát,
ahol az oszlopsorral övezett széles út ér véget mely mentén a
legfontosabb épületek csoportosulnak. A helyszín az UNESCO kulturális
világörökségi listájára 1980-ban került fel. Napjainkban régészeti
csoportok számos országból folytatnak ásatásokat a terület különböző
részein.