Szakértők
szerint Izraelben a másikat kölcsönösen kizáró múltértelmezés alakult
ki: a zsidók történelemszemléletébe az arabok, az arabokéba a zsidók nem
férnek bele. Az összeférhetetlenség miatt egyre gyakrabban a közös sors
megismerését sürgetik.
(Forrás: Múlt-kor)

A tel-avivi Függetlenségi Múzeum bemutatkozó filmjében
egyáltalán nem esik szó az arabokról, akik Izrael állam megalakulása
előtt Palesztinában laktak – tudósított nemrég a The Washington Post. Az
izraeli tankönyvek térképei nem mutatják az 1967-es tűzszünet zölddel
meghúzott vonalát, amely elválasztotta az izraeli és palesztin
területeket (utóbb kiderült, mindez hamarosan megváltozhat). Izrael a
térképen úgy nyúlik a Jordán határig, mintha a palesztinok nem is
léteznének.

Dr. Ruth Firer, a
jeruzsálemi Héber Egyetem történésze szerint minden ország vétkes abban,
hogy történelméről csak a saját verzióját mondja el, és saját magát
állítja be hősként. „Igaz, minden elbeszélésnek rugalmasnak kellene
lennie, hogy mások számára is elfogadható legyen. Ha a saját
történelmünket úgy írjuk meg, hogy ezzel mások nem tudnak együtt élni,
akkor problémákkal kell szembenéznünk.”

A probléma azonban nem csupán az izraeli oldalon
létezik. A ciszjordániai Ramallah egyik középiskolájában az állampolgári
ismeretek tanóra keretében a palesztin nacionalizmus születésével is
foglalkoznak a diákok. A biztonsági fal másik oldalán élő zsidó emberek
történelmét azonban csak kevesen ismerik, értik: „Ismerjük a
történelmüket, amit arra használtak, hogy problémát okozzanak Angliának”
– mondja egy 16 éves lány. „Anglia meg akart szabadulni ezektől a
problémáktól, ezért ide küldte őket, mert minket nem véd meg senki.”