A magyar Nemzeti alaptantervek az elmúlt években olyan mértékben túlterheltté váltak, hogy az azokban előírt tananyag a legtöbb iskolában gyakorlatilag megtaníthatatlan – véli Nahalka István oktatási szakértő. Szerinte ezzel szemben egy korszerű tantervnek nem előírnia kellene mindent, hanem lehetőséget adnia arra, hogy a pedagógusok a tanulók egyéni igényeihez igazítsák a tanítást – ez azonban ma Magyarországon alig lehetséges. Ahogy a kritikus gondolkodás is szinte eltűnt a tantervekből, úgy az önállóságra, együttműködésre nevelés és a modern technológiákra való felkészítés is csak marginálisan van jelen a hivatalos elvárásokban. – A cikkben Repárszky Ildikó, a TTE alelnöke is nyilatkoztik.

Mint arról az elmúlt héten beszámoltunk, lezajlottak Magyarországon a 2025-ös legfontosabb érettségi vizsgák, azaz a magyar, a matematika és történelem érettségi. 

Ezek azok a vizsgák, amelyek sokak számára nemcsak az egyetemi felvételit, de a teljes jövőt is meghatározhatják – ugyanakkor sokan kételkednek abban, hogy az érettségi még valóban képes mérni a diákok valós tudását. Miközben a világ szinte minden szegletében átalakul az oktatás, itthon ugyanazokat a módszereket és mérőeszközöket alkalmazzuk évtizedek óta. Ráadásul mindezt egy olyan rendszerben, ahol a tanárok és a diákok is túlterheltek, utóbbiaknak ezért kevés mozgástere marad az ismeretanyag valódi megértésére.

Egy nemrég készült interjúnkban Garamvölgyi Zsolt oktatási szakértő a legfontosabb reformjavaslatait ismertette. Szerinte a korszerű oktatásnak két kritériuma van: korszerű tartalom és személyre szabott képzés. Mivel a fennálló 8+4-es struktúra keretei között egyik feltétel sem biztosítható, szerinte akár ez is egy jó kezdő lépés lehetne a hazai oktatás átalakítása során. 

Sokszor előkerül a finn, vagy más nyugati (elsősorban a skandináv) oktatás példája is – rugalmas, diákbarát, és a problémamegoldó képességet helyezi előtérbe a bemagolt lexikális tudás helyett. Ezzel szemben a magyar rendszer inkább mintha a múltat konzerválná. Miközben a nemzetközi PISA-tesztek alapján egyre gyengébben teljesítenek a magyar tanulók, a valódi reform elmarad. Mintha csak a statisztikák nem számítanának – vagy épp azok lepleznék le a legjobban, mennyire nem működik a jelenlegi oktatási modell.

A PISA-felmérés eredményeit jelentősen befolyásolja az egyes országok kultúrája, hagyományai, lakóinak mentalitása is.

Lezajlottak a legfontosabb érettségik idén

Az idei középszintű matematika érettségi a korábbi évekhez képest kifejezetten diákbarátra sikerült – ezt Pilz Olivér, a Civil Közoktatási Platform szakértője is megerősítette. Szerinte a feladatsor nem tartalmazott különösebben nehéz vagy szokatlan kérdéseket, így azok, akik alaposan felkészültek, várhatóan jól teljesítettek.

Pilz azonban figyelmeztet: a vizsga szerkezete továbbra is súlyos problémákat hordoz. A több pontot érő példák nem összetettségük miatt érnek sokat, hanem mert több, egymástól független feladatot zsúfolnak össze, ami a stresszt növeli, és az amúgy is feszült diákokat hosszas szövegolvasásra kényszeríti.

A tanárokat közben más gondok is sújtják: a korábbi, jól bevált feladatgyűjteményeket már nem lehet hivatalosan használni, az újak pedig hiányoznak. Így a pedagógusokra hárul az anyagok pótlása, ami sokszor saját munkával, fénymásolással, online megosztással történik – nem kis pluszterhet róva rájuk. Bár a tananyag mennyisége valamelyest csökkent, az óraszám változatlan maradt, a gyakorláshoz szükséges eszközök pedig hiányoznak.

Arató László oktatási szakértő szerint a 2025-ös magyar érettségi problémás részei közé tartozik, hogy a középszintű érettségiből kimaradtak a gyakorlati, hétköznapi szövegalkotási feladatok, mint például kérvények vagy motivációs levelek megírása. Szerinte ezek fontosak lennének a munka világában való sikeresebb szerepléshez.

Ezen kívül kritikát fogalmazott meg a szövegértési feladattal kapcsolatban is, mivel a nyelvtani jellegű kérdések nem tartoznak szorosan a szövegértéshez, zavarva ezzel a feladat tisztaságát. Az irodalmi tesztet is túlzsúfoltnak találja, mivel a diákoknak négy évnyi anyagot kellene egyszerre bemutatniuk, ami túlterheli őket. Szerinte az ilyen típusú feladatok nem segítik a mélyebb tudás elsajátítását, hanem inkább a memorizálásra kényszerítik a diákokat, ami problémát jelenthet az érettségi során, amikor könnyen előfordulhatnak hibák.

Az idei történelem érettségiről Répárszky Ildikó a CKP-től azt mondta:

„A 2025-ös középszintű érettségi nehezebb és ellentmondásosabb volt a tavalyinál. Bár a feladatsor témái többnyire kiszámíthatók voltak, több feladat emelt szintű gondolkodási műveleteket és olyan fogalmak ismeretét követelte meg (pl. „bevett vallás”, Pantheon, görög-római építészet), amelyek nem szerepelnek a középszintű követelmények között. Ez jelentős bizonytalanságot okoz a felkészülés során. Ugyanakkor 13 pontot – vagyis az elégséges szóbelihez szükséges minimumot – könnyen megszerezhettek a diákok egyszerű feleletválasztós feladatokkal, ami ugyan diákbarát, de nem feltétlenül alkalmas a tudás hiteles mérésére.”

Hozzátette: ezen kívül az esszéfeladatok között hangsúlyosan jelentek meg 20–21. századi témák, ami önmagában üdvözlendő, de például a demográfiai esszé témája nehezen megfogható volt, és nem volt egyértelmű, mi alapján értékelik a válaszokat. További probléma, hogy a szövegalkotást és érvelést igénylő nyílt végű feladatok aránya jelentősen csökkent, pedig ezek hatékonyabban mérnék a történelmi gondolkodást, mint a tippelhető tesztkérdések.

Szerinte a feladatsorban sok esetben nem volt világos, mit kérhetnek számon, és a megoldókulcs gyakran túl szűk keretek között értelmezi a jó választ, ami akár a jól felkészült diákokat is hátrányosan érintheti.

A szakember komoly problémákat lát az érettségin túl az általános történelemoktatással kapcsolatban is:

A jelenlegi Nemzeti Alaptanterv nem változtatott azon a gyakorlaton, hogy a diákok kétszer, kronologikusan tanulják végig a történelmet, ami főleg általános iskolában okoz nehézségeket. A tananyag túl gyors tempót diktál, túl sok ismeretet kíván, gyakran a korosztály szintjén túlmutató fogalmakkal.

Hozzátette: a tematikus, rugalmasabb oktatási szemlélet, valamint a jelenkori történelem hangsúlyosabb megjelenése célravezetőbb volna. A tanulók szövegértési nehézségei és az iskolák adminisztratív terhei tovább súlyosbítják a problémát, gyakori például, hogy nem érnek a végére a tananyagnak az érettségiig.

Szükség van egyáltalán a tantervre?

Évtizedek óta visszatérő kritikája a magyar közoktatásnak, hogy nem elég korszerű, és nem tud lépést tartani a rohamosan változó világgal. A technológiai fejlődés, a munkaerőpiac átalakulása, valamint a tanulók sokféle igénye mind azt kívánnák, hogy az oktatási rendszer is rugalmasabban, differenciáltabban reagáljon. Felmerül tehát a kérdés: sikerült-e elmozdulnunk ebbe az irányba? És egyáltalán, szükség van még a klasszikus értelemben vett tantervre?

Nahalka István oktatási szakértő szerint a vita nem is annyira a jelenlegi tanterv tartalmánál kezdődik, hanem egy alapvetőbb kérdésnél: kell-e egyáltalán központilag meghatározott tananyagot kijelölni az iskolák számára? Mint mondja, a nemzetközi gyakorlat is nagyon eltérő: van, ahol szigorúan szabályoznak, máshol sokkal nagyobb szabadságot kapnak az iskolák és a pedagógusok.

Magyarország az elmúlt években inkább az előbbi utat járta. A legutóbbi két Nemzeti Alaptanterv és az abból következő kerettantervek „teletömött tananyaggal” készültek. Ezek olyan mennyiséget írnak elő, amit a legtöbb iskolában lehetetlen teljes egészében megtanítani, különösen úgy, hogy a tanulók közti különbségeket is figyelembe kellene venni.

„A modern pedagógiával szembeni egyik legfontosabb elvárás az, hogy tudjon differenciálni” – tette hozzá Nahalka. Ez azt jelenti, hogy az oktatásnak alkalmazkodnia kellene a tanulók egyéni szükségleteihez, képességeihez, érdeklődési köréhez. Ebben tud nagy segítségre lenni a technológia.

A szakértő szerint létezik is olyan pedagógiai technológia, amely lehetővé teszi az eltérő szükségletek kezelését: például a csoportmunka, páros munka, vagy a komplex feladatokon alapuló oktatási formák, amelyek során a gyerekek különböző szerepekben, különféle szinteken tudnak részt venni ugyanabban a tanulási folyamatban. Ennek megvalósításához viszont a tantervnek is támogatónak kellene lennie – nem pedig egy olyan eszköznek, ami egységesíteni akar.

És bár a jelenlegi tantervi szabályozás ugyan tartalmaz korszerű elemeket, a szakértő mégsem elégedett: szerinte így az így sem „kellően korszerű”, ráadásul számos olyan tartalom hiányzik belőle, amely ma már alapvető lenne. Ilyen például a modern technológiák, például a mesterséges intelligencia hangsúlyosabb jelenléte.

Egy korábbi cikkünkben egyébként Ságvári Bence szociológus mesélt arról, hogy a Chat GPT használata ma már egy fejlett oktatási eszköz is lehet, amely pont az említett problémákban: az anyag személyre szabottságában és a célzott oktatásban nagy eredményeket tud elérni:

Tíz évvel ezelőtt az új közösségi média platformok és az okoseszközök megjelenése, 2-3 évvel ezelőtt pedig mesterséges intelligencia boomja alaposan felforgatta a világunkat.

„A kritikus gondolkodás hallatlanul fontos lenne, és ennek nagyon erősen ott kellene lennie a NAT-ban” – figyelmeztet a szakértő. Ehelyett azonban a tananyagszerű előírások dominálnak, ami különösen az érettségi követelményekben mutatkozik meg markánsan, például a magyar nyelv és irodalom tantárgy esetében bevezetett műveltségi tesztnél.

Még az sem biztos, hogy az érettségi a legjobb mérőeszköz

És ha már az érettséginél tartunk: gyakran felmerül a kérdés: mit árulnak el a magyar oktatás állapotáról az érettségi eredmények? Tényleg visszatükrözik a tanulók tudásszintjét, és megmutatják, milyen hatása van a tantervi vagy szerkezeti átalakításoknak? Nahalka István szerint erre a kérdésre meglehetősen egyértelmű a válasz: „ezt gyakorlatilag nem lehet lemérni az érettségivel”.

Ugyanakkor a szakértő hangsúlyozza, hogy az érettségi vizsgák egyes eredményei évről évre nem összevethetők. A különböző teszteken más-más feladatokkal, eltérő nehézségi szinttel találkoznak a diákok, így az eredmények sem adnak alapot hosszabb távú következtetésekre. Az, hogy egy adott évben a vizsga könnyebbnek vagy nehezebbnek tűnt, szubjektív élmény, amelyből nem lehet általánosítani.

Léteznek ugyanakkor olyan mérési eszközök, amelyek valóban alkalmasak hosszabb távú trendek feltárására. Ilyen például az országos kompetenciamérés, amely nemcsak évről évre, hanem különböző évfolyamok teljesítményét is képes összevetni. A nemzetközi vizsgálatok – mint a PISA-felmérés – szintén ezt a célt szolgálják, és ezek eredményeiből már sokkal pontosabb képet kaphatunk arról, hogyan alakul a magyar diákok tudása.

Az elmúlt három évben egy nagyobb csökkenés következett be. Ugyanezt a negatív tendenciát mutatják a PISA-felmérések is: míg 2009 körül a magyar tanulók teljesítménye egyfajta csúcsponton volt, azóta egyértelmű visszaesés tapasztalható.

A Pisa-felmérésekkel kapcsolatban Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének ügyvivője nemrég a következő adatokról tudott beszámolni az elmúlt évekből:

• Matematikából a magyar diákok átlagosan 473 pontot értek el, ami az eddigi leggyengébb eredmény a matematikai teszt történetében.
• Szövegértésből szintén 473 pontot értek el, ami a második leggyengébb eredmény a szövegértési teszt történetében.
• Természettudományok témakörben 486 pontot értek el, ami az eddigi legjobb eredmény a természettudományos teszt történetében.

Sajnos ezek az adatok nem túl biztatóak. Nahalka István szerint ezen kívül az országos kompetenciamérés esetében is visszaesés tapasztalható. A 2002-es bevezetése óta a tanulók teljesítménye nagyjából stagnált, az utóbbi években viszont romlott.

Az érettségi tehát nem alkalmazza azokat a nemzetközileg bevett technológiákat, amelyek lehetővé teszik a tudás objektív összehasonlítását, ez pedig egy olyan probléma, ami átgondolásra szorul. 

A technológia egyszerre áldás és átok

A mai diákok már digitális bennszülöttek: olyan környezetben nőttek fel, ahol az információ pillanatok alatt elérhető, és az online tér állandó ingeráradatot zúdít rájuk. Ebből fakadóan az iskolai figyelem fenntartása a pedagógusok számára komoly kihívás lett. Ugyanakkor a technológia nem csupán akadályt jelent, hanem lehetőséget is – egyre több tanár próbálja meg oktatási eszközként használni a digitális világ elemeit. Vajon könnyebbé vagy nehezebbé vált a tanítás ebben a kettős közegben?

„A mobiltelefonok elzárása, illetve reggeli leadása, ahol ez egyáltalán megtörténik – mert csak halkan jegyzem meg, hogy nem mindenhol történik meg –, nem akadályozta meg, hogy a tanár az óra elején azt mondja: „Gyerekek, ma szükség lesz a telefonotokra, tanuláshoz vegyétek elő.” – állítja Nahalka István.

Ilyenkor a gyerekek előveszik a készüléket a zárható helyről, és használják az órán. Ez kényelmetlenebb, mintha a táskájukból vennék elő, de nem lehetetlen. A mobiltelefon tehát tanulási eszközként is használható.

Magát a korlátozó döntést nem tartom jónak. A probléma valós – a diákok gyakran elkalandoznak a telefonjukon –, de ez pedagógiai kérdés. Hogy mennyire tudja a tanár lekötni, motiválni a diákokat, az nem adminisztratív, hanem nevelési feladat. A mobilhasználat tilalma viszont adminisztratív eszköz, és ez végső soron inkább gátolja, mint segíti a digitális eszközök értelmes oktatási alkalmazását.

„Az lenne az ideális, ha a gyerekek számára természetes lenne, hogy az eszközeik a tanulás részei. Ma még ez nem általános, de észrevehetően egyre több pedagógus kezd el élni a lehetőséggel. Bár nincsenek kutatási adataim, egyre több példát hallok – és látok –, amikor tanárok kreatívan használják a mobilokat az oktatásban.” – tette hozzá a szakértő. 

Ugyanakkor még mindig nagy szükség lenne arra, hogy a pedagógusokat ebben jobban támogassuk, hiszen nem oktatásfejlesztő szakemberek – az egy másik hivatás – zárta gondolatait a CKP tagja.

Forrás